A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

26.fejezet: Alexandro

- Van valaki, aki esetleg haragszik rád, vagy bárki, aki nem annyira szimpatizál veled és képes lenne ilyenre?

- Nincs, mármint akire gondolni tudok, azok közül nincs. Egyedül apám az, aki képes lenne elvágni a torkomat, de őt egyrészt körözi a rendőrség, és nem mellesleg egy fityinge sem lenne ilyen minőségű kamerára.

- Bárcsak az apád tette volna ezt, mert így elég gigantikus nagy kérdőjel lebeg a tettes kiléte fölött.

- Őszintén, nem hat meg ez a cikk, pontosan látszik, hogy provokálni akarja a helyzetet az illető, mert ha le akart volna buktatni, olyan képet küldött volna a bulvársajtónak, amin látszik az arcom. Szóval Riley ezennel kikapcsolja az értelmetlen érzésekért felelős agyrészt. Ha lenne ilyen.

- Gyorsan találd meg azt a gombot Riley!

- Miért?

- Nem látod?

- Istenem, Lisa miről beszélsz?

- Róla!

A liftből egy 60-as éveit igencsak erősen kopogtató férfi lépett ki és mit ne mondjak, már innen is megcsapott a liftből kiáramló aurája. Az aura, amiről üvölt, hogy ő itt a valaki, és minimum elvárás, hogy hason csúszva töröld fel a lábai előtt a különböző méretben "tündöklő" 49 ezer lábnyomot, valamint a kajamorzsát és egyéb koszt, ami a tegnapi takarítás után eltelt 18 órában keletkezett.
Ehhez nem kell, hogy kinyissa a száját a férfi, elég a puszta jelenléte, hogy érezd, hozzá képest te csak egy földtúró paraszt vagy.

Akaratlanul is végig néztem magamon, és konstatáltam, hogy valószínűleg a jelenlegi állapotomon még az sem segítene, ha aranyporos pezsgőfürdőben áztatnám magamat 72 óráig.
Éreztem, hogy ez a férfi a jelenlétével is porig aláz jelenleg, nem csak engem, de mindenki mást is. De most a leghorrorisztikusabb látványt valószínűsítem, hogy én nyújtom.
Reggel bele se néztem a tükörbe, mert a látványtól elhagyta volna a szellemem a testemet ezred másodperc pontossággal nagy valószínűséggel. Mondjuk mindig is hülye voltam a valószínűségszámításhoz.
A férfi a serényen dolgozó munkatársaim körébe került se perc alatt és egyszer csak nagy mutogatások közepette felém vette az irányt.

- Ugye nem idejön hozzánk ez a férfi?

- Miért teszel fel ilyen nyilvánvaló költői kérdést Riley? Látsz valakit még a közelünkben?

Igaza volt Lisának. Én fogom személyesen törölni a pólóm szélével ennek a férfinek a cipőorrát, már látom előre a sorsom. Hát ez lett a végzetem végül.

- Kérem a Queen sorát bejátszani utolsó perceimben: "Goodbye everybody, my time has come".

- Teljesen megőrültél Riley. Viszont mennem kell most bocsi, mindjárt csoportértekezlet lesz, és még a laptopom sincs nálam.

- Ne merészelj magamra hagyni most Lisa! LISAA! ZEUSZ VILLÁMA CSAPJON BELÉD TE HŰTLEN NŐ!

- Valami probléma akadt Ms ...

- Ms.Nelson. Riley Nelson. - nyújtottam felé a kezemet teljes zavarban az imént elhangzott mondatom után.

- Ms.Nelson?- kérdezett vissza a férfi kissé kérdőre vont szemöldökkel, majd kezet fogott velem- Alexander Florenzo.

Nem. Nem lehet. Képtelenség. Ez lehetetlen. Mint a 20 ezer darabos puzzle, hogy egy darab se hiányozzon belőle.

- A cég alapítója és egyben Vittorio apja.

Ugye ez egy nagyon nagyon rossz vicc? Bár le se tagadhatnák egymást. A zöld szempár ugyanúgy rikít, mint Vittoé és... neeee, a hírek biztos eljutottak Mr. Florenzohoz. Ezért van itt. Mi van, ha már tudja is, hogy én vagyok az, aki a képen szerepel, és ez éppen egy teszt most.

- Megtenné Ms.Nelson, hogy elkísér lifttel a főnökéhez, Mr.Florenzo urasághoz?

- L-Lifttel?

_____________________________

Sziasztok, bocsi, hogy ilyen késő éjszaka raktam fel ezt a fejezetet, de beindult a nyári meló, no meg az egyetemi bejelentkezés, és mostanra tudtam elkészülni a résszel.
Tudom ez most a megszokottnál kicsit rövidebb lett, de ezt most így éreztem jónak, remélem nem bánjátok ti sem.
Ha tetszett a rész, csillagozzatok, kommenteljétek, ezzel támogatva a történetet és vigyázatok magatokra!❤❤❤