A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

2.Fejezet: Névjegykártya

Esküszöm, kinyírok valakit. Vagy őt vagy magamat. Egyszerűen nem hiszem el...

- Talán elvitte a cica a nyelvét?

- A nyelvem tökéletesen a helyén van nem kell aggódni. - válaszoltam némi szarkazmussal, aztán rájöttem, hogy ahhoz, hogy megkapjam a munkát, némi tiszteletet kéne mutatnom.
Bár azt hiszem, már most kisétálhatnék ezen az ajtón, mert az előbbi akcióm után esély sincs rá, hogy felvegyenek. Miért mindig ekkora a szám istenem, nem lehetne, hogy egyszer befogjam? Mondjuk rászolgált, de akkor is.

- Akkor elkezdhetjük az interjút, ha már nem méltóztatott válaszolni az előbb feltett kérdésemre?

Hihetetlen, hogy lehet valaki ennyire eltelve magától. Ahogy ránéztem, láttam, hogy már másik ing van rajta, mert a kávéfolt a mellkasáról eltűnt. Kivéve ha kimosta és megszárította a kézszárítóban, de gyanítom, hogy van olyan gazdag, hogy csak kidobta a koszosat a kukába, és az irodájából felkapott egy másik inget. Tipikus.

- Persze, kezdhetjük. - válaszoltam magamra erőltetve a létező legnagyobb műmosolyt. Ezt elcsesztem, de csúnyán.

- Nos, Ms.Nelson, miért jött ma ide?

Ezt most komolyan megkérdezte? Nevetséges nem nyilvánvaló miért jöttem? Főleg, hogy el is mondtam neki lent a kávés bakimnál.
Nembaj Riley, te csak válaszolj illedelmesen.

- A meghirdetett irodai munkára szeretnék jelentkezni.

- Odaadná az önéletrajzát, ha lenne olyan kedves Ms.Nilson?

- Természetesen. - nyújtom felé a mappát, mondjuk nem teljesen értem, hogy akkor digitálisan minek kellett elküldenem nekik, amikor úgyse olvassák el...

- Szóval az egyik legjobb bostoni egyetemre bekerülve, majd 2 év után otthagyva, most nálunk szeretne egy egyszerű irodai munkát? Megtudhatnám, hogy még is ez minek köszönhető?

Mi ez, vallatás? Még is mi köze van hozzá, hogy miért hagytam ott az egyetemet? Elégedjen meg annyival ami ott szerepel a papírokon, jó hogy nem arról kérdez, hogy szűz vagyok-e még. Jóisten. Viszont ahogy beszélt, hallottam egy kis akcentust a kiejtésében, talán spanyol? Vagy olasz? De most ez izgat a legkevésbé.

- Elnézést, de ez befolyásolja bármiben is a jelentkezésemet az állásra? - kérdeztem vissza kissé indulatosan. Hihetetlen ez az ember.

- Ugye tudja, hogy mások is jelentkeznek erre a posztra, magasabb végzettséggel? Magának lényegében csak gimnáziumi végzettsége van, azaz még diplomája sincsen, ami nagyban lecsökkenti az esélyeit. Nem is beszélve a habitusáról. - lökte oda nekem szemrehányóan egy ördögi mosollyal a végén.

Na ami sok az sok. Már szóra nyitottam a számat, hogy jól visszaszóljak neki, de nem hagyta.

- Viszont ami azt illeti, kávét kiválóan tud felszolgálni...úgy is szükségem van egy új titkárnőre.

Hogy rohadna le a szájáról ez a széles vigyor. Az arcom már teljesen égett a dühtől és a szégyentől, igaz, hogy a többi mellette ülő öltönyös férfi semmit sem érthetett ebből a célozgatásból, csak Jack, aki a vitánkat a kávézóban 2 méter távolságból figyelte. Nem tudtam mit válaszoljak.
A büszkeségem nem hagyta, hogy igent mondjak, de az irodai állásról már most lecsúsztam, és ez az egy lehetőségem maradt a normális munkára. Kell a pénz és ez visszatart attól, hogy elutasítsam.

- Látom meghökkentél ettől az ajánlattól. Itt a névjegykártyám, rajta a telefonszámommal. Ma éjfélig van lehetőséged, hogy elfogadd az ajánlatot.

És ezzel felült a helyéről, és távozott. Én csak néztem magam elé egy helyben, próbáltam mérlegelni a lehetőségeimet. Nem lenne idegzetem ehhez a csávóhóz, már a puszta jelenlététől is feláll a szőr a hátamon. Mármint nem a külsejétől ráz ki a hideg, kinézetre el kell ismernem, hogy nyálcsorgatóan jól néz ki, de az előbbi incidensből tanulva, a sármmal nem mindig jár a kedvesség vagy a kellő illem.
De van választásom?
Nagyot sóhajtva megfordítom a kezemben lévő névjegykártyát, és szemügyre veszem.

Vittorio Florenzo, a BCG vezérigazgatója.

Na, ennél mélyebbre nem tudtam volna megásni a síromat még fúrógéppel sem. Átgondoltam még egyszer az életemet, és döntésre jutottam. Rohantam ahogy csak tudtam és láttam ahogy a folyosó végén épp vár a liftre. Mire odaértem már zárult be a lift ajtaja de gyorsan még beraktam a kezemet, ezzel pedig újra kinyílt az ajtó.

- Elfogadom!