Piano teacher [seongjoong]

Veled?

Hogy jöttem haza?

Seonghwa hazaindult velem, erre emlékszem, többre nem, mivel elaludhattam.
Lementem anyához aki most a takarítással volt elfoglalva, de egyből felém nézett.

-Anya, hogy jöttem haza? Mármint, elaludhattam. - vakargattam tarkóm, anya pedig elmosolyodott.

-Seonghwa hozott be a házba, és ő is vitt fel téged a szobádba.

-Majd megköszönöm neki. Anya, nem számítottam Seonghwara, főleg nem ilyen szép ajándékra tőle.

-Fontos vagy neki, gondolj bele így.

-Igazad lehet. Öhm, ha majd ráérsz, segítesz betenni a fülembe a piercingeket?

-Persze. Nemsokára ráérek drágám. És nos beszélnünk is kell.

-Miről van szó? - néztem kiváncsián anyára.

-Apádról. - mikor ezt kimondta, az arckifejézésem egészen biztosan az ellentétjére változott, ami már nem a kíváncsiság volt. -Tőled akar majd kérni valamit. De csak akkor egyezzél bele, ha valóban úgy akarod. A te döntésed, amiatt ne aggódj, ha nemet mondasz neki.

-Rendben. De ugye nem fog idejönni?

-Valószínűleg de. Viszont én holnap dolgozni megyek, ezt tudod. Lehet, hogy hétfőn fog jönni. Vagy még a mai nap folyamán.

-Értem. Ha majd itt lesz mikor elvagyok, majd gondolom szólni fogsz.

-Nincs szívem félbeszakítani az órádat. De azt hiszem muszáj leszek szólni.

-Semmi baj anya, minden rendben lesz. Valószínűleg Seonghwa is megfogja érteni.

-Biztosan, emiatt ne aggodalmaskodj. Nem tesz jót neked. Tudom, hogy mennyire rá szoktál stresszelni a dolgokra.

.
.
.

Már eljöttem a zeneiskolába, ahova most be is mentem, majd fel a teremhez ahol lenni szoktam. Természetesen nyitva találtam az ajtót most is, így csak bementem.
Seonghwa egyből köszönt nekem, de mikor elé mentem, egyből észrevette, hogy nincs valami rendben. Meg is kérdezte, amire elsőnek nem akartam volna válaszolni, de nem lettem volna képes hazudni neki, így elmondtam, hogy az apám akar tőlem valamit.
Sírni végképp nem akartam volna előtte, de nem tudtam megállni. Teljesen megtörtem.
Mostanra már a vállán pihen a fejem, és ő pedig azzal nyugtat, hogy simogassa hátam, amibe néha beleborzongtam. De jól esett a törődése.

Végül már a zongorához ültünk mindketten, és eljátszottunk néhány négykezest, ami ténylegesen megnyugtatott.

-A zene hatása. - mondtam inkább magamnak, viszont ekkor csörögni kezdett a telefonom. Seonghwa pedig odanyúlt érte és átadta nekem.

-Anyukád az. - mondta, így először ránéztem, majd felvettem a hívást.

-Anya, mi az?
-Apád nemsokára itt lesz. Sajnálom Hongjoong, de ma jön ezek szerint.
-Értem. Akkor mindjárt hazaindulok.
-Rendben. Akkor szia.
-Szia.

-Apukád miatt haza kell menned? - kérdezte Seonghwa.

-Igen, de nem akarok. Nem tudom mit akar tőlem. Semmi kedvem most hazamenni. Itt szeretnék maradni, és elmerengni a zongora hangjában.

-Megértem. Remélem nem törsz össze nagyon. Ha gondolod és van időd, nyugodtan visszajöhetsz a nap folyamán. - mosolygott rám.

-Rendben. Köszönöm Seonghwa, főleg a tanácsokat. - álltam fel.

-Vigyázz magadra. És kitartást. - ezen csak elmosolyodtam, majd a telefont eltéve, a füzeteket pedig itt hagyva, mentem az ajtóhoz. Seonghwa még integetett, ezért visszaköszöntem, és elhagytam a termet...