Piano teacher [seongjoong]

Gyönyörű hangok

Ebéd után én lefeküdtem egy kicsit pihenni, amiről mindhárman tudtak, viszont ami az illeti, be is aludtam, pedig nem akartam. Így mikor felkeltem, kimásztam az ágyból, majd a falon lévő tükörben megigazítottam a hajam, hogy mégse legyen olyan nagyon kócos.
Miután elhagytam a szobát, gyönyörű szép zene ütötte meg a fülem, ami természetesen zongora hang volt. Egyből lementem az emeletről, majd halkan a nappaliba mentem és meg is láttam Seonghwat, ahogy játszik.
Tényleg nagyon szép, és kellemes hallgatni. Viszont miután a zene elhallgatott, Seonghwa ide nézett.

-Ugye nem én miattam keltél fel? - kérdezte egyből.

-A szobában nem hallani. - mentem hozzá közelebb. - Egyébként mi volt ez? Nagyon szép volt.

-Ez még régebbi, amik itt voltak kották, azok közül az egyik. Saját dal.

-Majd egyszer muszáj leszel nekem újra játszani.

-Majd egyszer. Na de.. Akkor megpróbáljuk eljátszani a River flows in you-t?

-Biztos vagy ebben? Ügyetlen leszek. Nem fog menni. - ültem le mellé.

-Itt a kotta, a négykezesnek. - lapozot a kottafüzetben. - Neked csak annyit kell tenned, hogy a felső sorokat játszod. Az alsó én vagyok, és én leginkább csak a magasabb hangokat játszom melletted.

-Kísérő?

-Olyasmi, igen. De van egy olyan rész, mikor a kezeink keresztezik egymást, szóval ha ott vagyunk, majd megállok.

-Keresztezik? - néztem rá.

-Csináltunk már olyat. És mondom, megfogunk állni, ha oda értünk. Rendben?

-O-oké.

-Akkor, mehet? - kérdezte, én pedig elhelyeztem az ujjaimat a kezdő billentyűkön, és így tett ő is, majd utána belekezdtünk.

Először nagyon bizonytalan voltam, de nem azzal kapcsolatban, hogy jól játszom-e, hanem azzal, hogy ezt Seonghwaval játszom. Ez az egy gondolat, amit nem tudok félretenni.

-Nem megy. - mondtam, mikor már a harmadik billenytűt is félrenyomtam.
-Sajnálom, hogy ilyen béna vagyok.

-Nem vagy béna. - simított vállamra.
-Nekem is nehéz ez most. Régen én is a tanárommal játszottam el, de akkor én játszottam azt, amit most te. Utána meg próbálgattam mindkettőt, de régen volt már, mikor ezt a részt játszottam. Nem vagy béna Hongjoong, bízz bennem.

-De nekem ez az első, hogy ezt játszom négykezesben.

-Na és? Én is hasonlóan kezdtem. - mosolyodott el, ami egy kis önbizalmat adott nekem. De aztán ismét elkezdtünk. Egy kis ideig ment, de aztán megint én rontottam el.

-Nem megy! - álltam fel idegességemben.
-Ez lehetetlen! Nem lehet megcsinálni!

-Hongjoong, Hongjoong, nyugodj le. Nincs baj. Nem történt semmi.

-De Seonghwa, kibaszottul elcsesztem, már sokadjára!

-Miért lettél ennyire ingerült Hongjoongie? - ölelt meg Seonghwa, mire lefagytam. - Mondtam, hogy nincs semmi baj.

-Igen, de..nem vagyok képes jól zongorázni.

-És ha megpróbálnád egyedül először? Eljátszanád a te soraidat. - vált el tőlem, de a vállaimon ott maradt a keze.

-Sajnálom Seonghwa, talán majd holnap.

-Mi a baj? - kérdezte aggódóan.

-Egy hét maradt a vizsgámig. Valahogyan meg szeretném tanulni ezt, de most nem érzem azt, hogy kész lennék rá.