Piano teacher [seongjoong]

Fürdőzés

[Hongjoong szsz]

Megijedtem. Mindenképpen beszélni akartam volna erről Mingivel, de iskolában nem mertem. Úgyérzem, ezt valakivel meg kellene osztanom, de félek. Seonghwa más lett. Mégis nem egyszer elképzeltem, ahogy felettem van, vagy hogy milyen lehet a csókja. Olyan dolgokat akartam megtudni, ami túlságosan is túl van mindenen. De nem tehetek róla.

Kedvtelenül értem haza iskolából, pont akkor mikor anya is éppen menni készült. Így még volt esélyem gyorsan elbúcsúzni tőle. Viszont mikor elment, és megpillantottam Seonghwat a konyhában, megtorpantam. Ő engem nézett, én meg őt. Egyből eszembe jutott, hogy tegnap este rágondolva elégítettem ki magam. Hiába, hogy nem tud róla, szégyellem.
Végül levettem a cipőmet, és lehajtott fejjel indultam az emeletre. Nem mertem tovább maradni.
Fent lepakoltam, de eszembe jutott, hogy nem ettem semmit sem ma, csak egy reggeli szendvicset. Mégis csak átöltöztem és elkezdtem megírni a házi feladatokat, ezzel is elterelve a gondolataimat.
Sajnos ezzel hamar megvoltam, szóval eldöntöttem, hogy leosonok a konyhába valami ehetőért. De mikor elhagytam a szobát, a zongora gyönyörű hangja jutott fülembe. Méghozzá a 'river flows in you'.
De már annak is vége lett mire leértem a lépcsőn. Gyorsan el is mentem a konyhába, és elkezdtem kutatni.

Egy hirtelen víz hangra lettem figyelmes amire ijedten fordultam meg. De mikor megláttam Seonghwat, nekem támadt sírhatnékom. Az arcán nem a pohárban lévő víz volt, hanem könnyek. Egyszer-kétszer ha láttam ezt az oldalát.

-Seonghwa.. Minden oké? - kérdeztem aggódva, mire rámvezette tekintetét. Majd letette a poharat a pultra és továbbra is azt nézte.

-Hogyne lenne? Csak eszembe jutott valami, ami könnyeket csalt a szemembe. Ez minden. Milyen volt az iskola? - emelte rám tekintetét.

-Ne-nem volt rossz. Hiányoznak már a zongoraórák. Az iskolában nem tudok nagyon gyakorolni. - váltottam témát.

-Ha gondolod itthon is megteheted. Végülis itt vagyok, és tudok segíteni. Az éves lezárásod hamarosan itt van.

Az éves lezárás az iskolánkban annyit jelent, hogy attól a naptól kezdve, amikor beiratkoztál, elkezdődik egy éved. Legyen a kezdési idő május vagy október. A következő évben pedig minden fontosból vizsgát kell tennem. Nyílvánvalóan nem csak Seonghwa fogja ezt felügyelni, hanem az iskola igazgatója is és a fontosabb emberek még akik számon tartják az iskola teljesítményét. Nekem például holnap lesz meg a harmadik évem a zeneiskolában. De csak később lesz ez a vizsga dolog.

-Ahogy az esküvő is. - motyogtam magamban amint eszembe jutott ez is.

-Az esküvő is, igen. Meg van az alap, már csak gyakorolni kell rá és rendesen menni fog. De előbb a vizsgára koncentrálj.

-Meg fogják kérdezni, hogy mit keresek én ott ennyi évesen?

-Minden rendben lesz ezzel.

-Értem. - bólogattam. Egy ideig pedig beállt közénk a csend is.

-Anyukád csinált ebédet. Gondolom éhes vagy. Szerintem egyél. - kijelentése után egyből a tűzhelyre néztem, ahol ott volt a meleg étel. Bár fogalmam sincs, hogy hogy nem vettem észre.
-Ha esteleg keresnél, a fürdőben leszek. Csak futtában tudtam mosakodni reggel. Este nem tudtam elmenni, mert hallottam, hogy bent vagy.

-Mi? - fagytam le. - Má-mármint mit...hallottál? - kérdeztem vissza.

-Mit hallottam volna? Nyílván víz hangot.

-Igen, hiszen csak azt tudtad. Menj csak nyugodtan én elleszek.

-Rendben. - pakolta el a poharat a helyére, majd még utoljára visszanézett rám és elment.