Piano teacher [seongjoong]

Igazság

-Még mindig rosszul érzed magad? - tekintett oldalra, mire én is arra néztem, és megláttam egy meleg párt.
Nem törődnek senkivel, csak magukkal. És nem is néz rájuk senki. Elvannak, ahogy mindenki más is.
-Ahw..

-Jézusom, bocsánat. - mondtam gyorsan, merthogy eltapostam őt a bambulásom közepette.

-Nem haragszom, csak ez most egy kicsit fájt. De minden rendben van. Viszont majd elmondhatod az anyukádnak azt, hogy tudtál táncolni. Bár ami ezt illeti, én még holnap is szívesen táncolnék veled. Igaz, már nem lesz bál, de holnap még itt vagyunk. - mondta mosolyogva, mire én is megpróbáltam mosolyogni, de a zavartság miatt nem tudtam, ezért csak elnéztem róla. Gondoltam, akkor mostmár inkább figyelek a lábamra...

A táncnak lassan vége lett. Sok midenki levonult a helyről, de még páran maradtak, köztük az a meleg pár is.
Mi viszont Seonghwaval a partra mentünk a sátor mellé, illetve egy kicsit távolább kerültünk.

-Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben sétálgattunk.

-Jól. Te? - néztem rá.

-Én is. Holnap mit szeretnél csinálni? Még Busanban leszünk.

-Nem tudom. Talán ismét itt sétálgatnék.

-Megtehetjük ezt is. De lesz egy egész napunk. Ha megengeded, elvinnélek valahova.

-Jó..tetszik az ötlet. És hova vinnél?

-Szerinted el fogom most mondani? Ismerhetnél már engem. - mondta nevetve.

-Gonosz vagy. - löktem meg a vállát, mire visszalökött. - Hé!

-Vigyázz mert a vízbe esel. - nevetett rajtam tovább.

Egy ideig elidőztünk ezzel, hogy ki kerül előbb a vízbe de szerencsére egyikünk sem lett vizes.
Végül csak mindketten nevetve álltunk le, és mentünk tovább.

-Hongjoong, tudod lenne valami amit szeretnék megbeszélni veled már egy ideje. - szólalt meg, én pedig kíváncsian hallgattam.
-Kim Sanghoon. - mondta ki, mire ijedten meglepődtem. - Mondd, mégis meddig tervezted csinálni? Mi volt a célod vele Hongjoong?

És most ment el a kedvem úgy körülbelül mindentől.

-Honnan tudod? - kérdeztem lehangoltan.

-Hamar rá lehetett jönni. Kicsit átlátszó volt, de nem haragudtam meg rád vagy ilyesmi. Csak kíváncsi vagyok a válaszodra.

-Én igazán sajnálom Seonghwa. Tényleg nem haragszol rám? - kérdeztem a homokra szegezve a figyelmemet.

-Sosem tudnék. De miért tetted?

-Kíváncsi voltam, hogy rajtam kívül megtudnál -e ismerkedni valakivel, egy idegennel akit még soha az életedben nem láttál. Hogy mit mondasz el neki, és mennyire bízol meg az ilyenekben. De ahogy láttam, nem nyíltál meg nagyon.

-Nem. Mindegy. Kérlek, legközelebb ne más személyében írj nekem. Mindig csak magadat add.

-Seonghwa, én tényleg nagyon sajnálom. Tudtam, hogy hülyeség. Tudtam jól mindent. Mingi ötlete volt. És és még a testvéred is tudott róla. Elmondtad neki, ő pedig az anyukátokkal Koreába jött, vagyis hozzánk. Szenteste napján, nálunk voltak, és az anyukád akkor mondta el mi van veled. Nálunk voltak, de te nem tudtál róla és és nem találkozhattál vele. Nagyon sajnálom. - sírtam el magam a végén, de semmi választ nem kaptam, így belül mégjobban összetörtem.
Viszont ekkor hirtelen megölelt engem, amire meg is lepődtem. Főleg ezek után. Inkább mérgesnek kellene lennie.

-Nem tudnék haragudni rád Hongjoong. Lehet, hogy nem láthattam őt, de te aznap este velem voltál és lelket öntöttél belém.
Nem haragszom, oké? Nincs semmi baj, higgy nekem.