Piano teacher [seongjoong]

Nem szabadott volna

Amikor kinyitottam a szememet, Seonghwaval találtam szembe magam, aki már fent volt, a keze pedig rajtam.

-Jó reggelt. - köszönt, majd elmosolyodott.

-Jó jó reggelt neked is.

-Rosszat álmodhattál. Minden rendben van?

-I-igen, csak apámmal kapcsolatos a dolog.

-Semmi baj. Én itt vagyok veled. - simogatta meg homlokomat, majd egy rövid csókot adott, amire én is elmosolyodtam, viszont ekkor felém mászott és most egy hosszabb csókót váltottunk...

~~~

-Mi a szar? Te jó ég! - ültem fel.

-Mi a baj? Hé, ugye jól vagy? - ült fel mellettem Seonghwa álmos hangon, miközben felkapcsolta a lámpát.

-Nem tudom.. Te jó ég mégis milyen álom volt ez?? - néztem magamra, viszont ekkor megláttam az alsómon, hogy van ott egy dudor. Egyáltalán miért nincs rajtam takaró?? - Ne ne ne ne..

-Te..neked...jó álmod volt? - nézett ő is oda.

-Izé..hány óra van? - kérdeztem összezavarodottan, Seonghwa pedig az órára pillantott.

-Fél öt van mégcsak. De te..

-Hagyjunk engem. Majd biztosan csillapodik. - mondtam kétségbeesetten.

-Csináltad már? - kérdezte.

-Igen..de ezt nem kellett volna tudnod.

-Nyugi van. Menj, intézd el magad és utána gyere vissza aludni. - mondta, mire azonnal kikeltem az ágyból és kiszaladtam a szobából.

Átmentem a fürdőbe, ahol pedig egyből elkezdtem, de mégis nagyon zavarban éreztem magam, hiszen Seonghwa még sosem látott ilyen kínos pillanatban engem. De vajon ő mit gondolhatott rólam?? Ez borzalmas.
Amikor végeztem, kicsit lezuhanyoztam, mert nem akarok úgy visszamenni hozzá, majd utána felöltöztem és végül elhagytam a fürdőt. A szobámba visszamentem, ahol Seonghwa az ágyban ült, de felnézett, mikor beljebb mentem.

-Megvagy? - kérdezte aggódva.

-Aha..azt hiszem. Bocsánat Seonghwa, hogy így láttál engem vagy mi. - ültem le az ágyra, zavarban érezve magam.

-Ne aggódj. Nem fogom mondogatni. És főleg ne gondold magad másnak. De most próbáljunk visszaaludni. Rendben? Még hajnal van.

Erre csak bólintottam, majd én is befeküdtem az ágyba, ahogy ő is lefeküdt.

-Nyugodtan aludj, ne érezd magad kellemetlenül ez miatt, hiszen előfordul. - mondta rámterítve a takaró egyik végét, majd át is ölelt egyik karjával amit teljes mértékben nem értettem, de nem is törődtem vele sokat.

.
.

Reggel~

Nagyon jól aludtam. Nyújtózkodtam, amin meg is lepődtem, hogy tudok.
Kinyitva a szemem, magam mellé néztem, de nem volt itt Seonghwa.
Hova mehetett? Hány óra van?
Az órára nézve láttam, hogy fél kilenc múlt. Anya viszont délben megy el. De vajon Seonghwa még itt van?
Egyből kipattantam az ágyból és felvettem egy nadrágot magamra. De akkor villant be, hogy hajnalban mi történt. Seonghwa miatt izgultam fel, mivan ha rájött?? Mi van ha ezért ment el?? Ne ne ne ne ne, ha most megutált engem?? Bassza meg, miért izgultam fel? Az a hülye álom!

Végül sietősen elhagytam a szobámat és lementem a földszintre, de ekkor a zongora hangja jutott a fülembe, a dallamot pedig fel is ismertem.
A nappaliba mentem a zongorához, ahol Seonghwa ült, és ismét azt a dalt játszotta amit ő maga ír, de abbahagyta mikor mellé mentem.