Piano teacher [seongjoong]

Egy szép este

~~

Ez nem lehet igaz. Seonghwa konkrétan egy bálba hívott engem. De mindketten fiúk vagyunk, furcsán néznének ránk. És egyáltalán milyen bál is ez? Hallottam róla egy-két dolgot, de nem vagyok benne biztos, hogy olyan mint amilyennek mondják.

-Anya, te voltál már abban a bálban? - kérdeztem meg tőle, mivel most mindketten a nappaliban vagyunk.

Azóta eltelt egy nap, illetve tegnap kaptam az ajándékot tőle. Az enyimét pedig hordja, és azt mondta tetszik neki, és nem is számított ilyenre tőlem. Amit pedig én kaptam Miss. Lee-től, megköszöntem neki, mikor hazajöttem. Tényleg, Yoori és az anyukája nemrég mentek el, hogy még időben felszálljanak az utolsó gépre, ami hazaviszi őket. Mivel ezután már nem indul gyakran repülő Japánba. Igazából, csak azt sajnálom, hogy Seonghwa nem találkozott az anyukájával, holott itt volt a városban.

-Érdekel még a véleményem, vagy esetleg álmodozol a hercegedről? - bökdöste meg anya a vállam mire ráfigyeltem.

-Bocsi. Persze, hogy érdekel, és azért is kérdeztem.

-Hát tudod, apáddal egyszer voltunk azon a bálon. A tengerparton egy csodálatos pavilon állt egy táncparkettel. Voltak kik párral jöttek, de elég sokan voltak akik csak egymaguk, vagy épp egy baráti társaság futott be. Ha Seonghwa lesz a társad ott, akkor sem kell semmitől félned Hongjoong. Senki sem fog titeket megnézni. És ami azt illeti, meleg párok is megfordulnak ott.

-Anya! - szóltam rá.

-Rendben, bocsánat. Szóval, nem kell ezen aggódnod. Minden tökéletes lesz.

-De ugye nem kell táncolnom vele?

-Te ezt most tényleg megkérdezted? - akadt ki rám, a kezét már emelve. - Ha Seonghwa táncolni akar veled hát fogod és táncolsz vele! Ez lenne a minimum hamár elhívott egy bálba.

-Jajj nekem. De mondd anya, Seonghwa miért hívott el? Nem vagyok a párja és..

-Biztosan volt valami oka rá. Ne kérdezd meg, hanem végre éljél. Nem hiszlek el téged.

-Na, nekem is aztán tanácsadó anyám van.

-Holnapután mentek. - közölte a tényt mire kicsit megijedtem.

-Várj! És és mit vegyek fel?? - kérdeztem aggódva.

-Mit, hát nyílván kiöltözöl. Egy bálról beszélünk. Akkoriban az a baráti társaság is teljesen ünnepélyes ruhában volt.

.

.

.

Jézusom, olyan furcsán érzem magam. Téli szünetben öltönyben. Anya majdnem hogycsak rám akarta varrni, amiért én nem akartam felvenni. Azt mondogatja, hogy ez így a tökéletes, és, hogy Seonghwa is így lesz. De nekem vannak kétségeim róla.
Na de a pillanat, amikor meghallottam a csengő hangját, miközben a hajamat csináltuk, elkapott a félelem, és inkább nem is akartam volna, hogy meglásson engem. Anya viszont azt mondta, hogy odamegy kinyitni neki, mire fogtam és felszaladtam a szobámba.

Mégis mit csinálok? Elszaladok, mint mindig, holott egyszer már azon voltam, hogy feladom az érzéseimet iránta. Most viszont teljesen sokkos állapotban érzem magam.

-Hongjoong. - hallottam meg anya hangját, így felnéztem rá. - Seonghwa kint vár téged. És ne aggódj, ő is ugyanúgy van felöltözve mint te.

-Ez biztos? - kérdeztem vissza.

-Én láttam őt, vagy a gyáva fiam? Komolyan? Menjél, mert ha nem, késni fogtok, és az nem lesz jó.

-Ugye kikísérsz engem? - néztem rá könyörgő szemekkel, mire sóhajtott.