Ne hagyj el! | Befejezett |

25. fejezet

Nekiálltam begöndöríteni Cassie haját. Cassie amúgy nagyon szép volt. Világos barna haja volt és napsütötte bőre. Mogyoróbarna szemében elveszett az ember. Néha elég kirívóan öltözködött, talán ez miatt enyelgett annyi fiú a közelében. De nagyon jó alakja volt, szóval volt is mit mutogagnia. Ha engem kérdeztek, jó jövő áll előtte, amennyiben képes kihasználni az eszét.

-Úristen, imádlak Ave!!! -visítozott Cass, amikor meglátta a haját. Fájdalmasan elmosolyodtam az Ave becenév hallatán. Jane hívott mindig így.

Valamiért még mindig nehéz felfogni, hogy elmegy a városból. Már ovis korunk óta jóban vagyunk és Lucy előtt ő volt a legjobb barátnőm. És hát a szomszédban lakott, szóval ha nem akartam, akkor is látnom kellett.

Cassie leültetett, hogy kisminkeljen, Lucy a hajamat próbálgatta. Most jutott el az agyamig, hogy igazából fogalmam sincs kivel megyek. Oké, Scott adott pár egyértelmű jelet, hogy elvisz, de mivan ha mégsem? Cassie minden pletykát tud, viszont nem tudom tudja-e a bátyja titkát. Szeretik egymást, de lehet Cass nem tartozik a megbízható emberek kis csoportjába. Bár nem igazán ismerem. De azt mégis tudhatja, hogy Harmony kivel megy.

-Hát... nem tudom elárulhatom-e -nyögte ki a kérdésem hallatán. Az ilyen szövegektől nagyon fel tudom magam húzni. De Lucy szerencsére jólt tudja milyen vagyok ezért próbált segíteni. Ilyen ő, mindig kerüli a konfliktusokat és minnél hamarabb véget akar vetni a vitáknak. Bár ez nagyon idegesít, de most talán jól jön.

-Nyugodtan elmondhatod neki, tőle biztos nem tudja meg senki. Ráadásul a bálig csak 45 perc van, akkor úgyis megtudná -érvelt tökéletesen.

-Úgy hallottam a tesómmal megy -vonta meg a vállát. Jaj istenkém, ne! Rémálmomban sem gondoltam volna, hogy tényleg nem engem kér meg. Hogy lehettem ekkora idióta? Ha nem veszekedtem volna vele annyit a lány miatt, még lehet én lennék a kiválasztott! Hát ezt elszúrtam. Lucy tudott mindenről, együttérzésből a vállamra tette kezét.

-Ti kikkel mentek? -idegesen doboltam az asztalon. Tereltem a témát.

-Én Jamessel megyek. Már hetekkel ezelőtt lecsapott rám - húzta önelégült mosolyra a száját Cass.

-Aves... és szívesen elmegyek veled.

-Nem, köszönöm. Nagyon kedves lenne, de ha valaki elhívott nem kell. Ha idén egyedül megyek az teljesen fogadja el. Ilyen egy jó barát! Néha muszáj félretenni a magy egónkat. Aztán megszólalt Cassie telója valami extra nyálas csengőhanggal. Mintha Scottot pillantottam volna meg a kijelzőn...

-Bocs de ezt muszáj felvennem -szabadkozott és kiment a folyosóra. Nem szokásom hallgatózni, mármint tényleg nem, bizonyos eseteket kivéve. Tudom, hogy ezt már mondtam, de most nagyon megharagudtam Scottra. Némán kommunikáltam Lucyval, tudta mit akarok tenni.

-Kérleeek -könyörögtem suttogva, mire megrázta a fejét. Na igen, ez nagyon is jellemző volt a legjobb barátnőmre. Soha senkit nem helyez más fölé. Ez így kimondva elég hülyén hangzik, de a lényeg az, hogy Lucy ha szeret két embert, akkor semelyiket sem fogja jobban szeretni. Ezért nem akarta nekem megengedni, hogy a másik barátja után kémkedjek.
De aztán eszembe jutott, hogy valahogy azért Lucyt is le lehet kenyerezni. A zsebemből előhúztam 4 darab kemény cukorkát, a barátnőm kedvencét.
Fegyelmezetten nézett le rám.

-Holnapra 2 csomag chipset is kérek -mondta ki az ítéletet határozottan és elállt az utamból. Az ajtóhoz sétáltam és a fal mellett lapultam meg, de későn értem oda. Márcsak annyit hallottam, hogy ,,Lucyhoz gyere, itt van".

Na de ki van itt? Vagy mi? Ó, szűzanyám! Lehet idejön és ráadásul HOZZÁM? De miért jönne miattam, ha Harmonyval megy a bálba? Talán bocsánatkérés miatt? Bocsánatot akarna kérni tőlem? Á, nem -hesegettem el gyorsan a gondolataim. Inkább gyors visszapattantam a székbe, nehogy Cassie észrevegyen.
Aztán őt figyeltem miután visszajött, de semmi érzelem nem sütött az arcáról. Csendben csinálta a sminkem utolsó lépéseit. A tükörbe néztem és elkaptam Lucy tekintetét. Tudta, hogy mi történik. Idegesen ropogtatta a cukrot, akit az előbb adtam neki  közbena hajammal játszadozott, hogy úgy tűnjön csinál valamit. Persze már rég kész voltam a hajamat illetően. Tapinteni lehetett volna a feszültséget a levegőben. Így, hogy Cassie nem beszélt,  még a légy zümmögését is hallottam. Istenkém, legyen már ennek vége!

-Kész vagy! -fogta meg a vállam erőteljesen a lány. - Jól nézel ki -adott bele még több erőt a szorításába. Szerintem Cassienek teljesen elmentek otthonról! Ez a lány tényleg nem normális. A tükrön keresztül Lucyra néztem majd a vállamra, ő meg követte a tekintetem. Ő is meghökkent ettől a viselkedéstől. Szerencsémre csöngettek, ezért észrevétlenül leráztam magamról a kezét.
                             
-Majd én kinyitom -szólaltam meg először, nem is gondolkodva. Talán egy kicsit megelőzte a szívem az agyamat. Csakmert így átgondolva, hogy ha esetleg Scott jelenne meg és nem miattam, hanem csak valami tárgy miatt, az nagyon kínos lenne, én meg nem élném túl egy ilyen nap után. Sőt, Scott szemébe sem tudnék nézni azok után, hogy tudom, hogy csak játszadozott az érzelmeimmel. Istenem, mennyire rossz érzés egyszerre dühösnek és szomorúnak lenni!

-Nem, nem, nem! Majd én kinyitom, hagyd csak!! -szólalt meg Cassie szinte kiabálva. Eléggé meglepődtem, nem tudom pontosan miről beszélt Scottal (már ha ő volt az), teljesen megváltoztatta a lányt.