Ne hagyj el! | Befejezett |

9. fejezet

Nem értettem mire megy ki ez a nagy felhajtás a hajam miatt. Hisz alig 10 centi volt csak amit levágtam.

Anyámnak mindig voltak jó módszerei arra az esetre, ha esetleg vissza akarnék neki vágni az eddigi rossz kapcsolatunk miatt. Mindig bejött neki minden kis gonosz, ám ravasz terve, ami miatt le a kalappal előtte. Alapból mindig is tudtam, hogy anya gonosz, de valahogy sosem sikerült erre gondolnom akkor, amikor épp megint éreztette velem a szégyen és a megalázottság érzését. Amikor végre elhatároztam volna magam, már egy újabb csapdába estem, amit ő állított. Féltem tőle!
Tudjátok, amikor kiskorodban azt mondogatják, hogy te buta vagy, akkor egy idő után már tényleg elhiszed. És ezen nagyon nehéz felülemelkedni. Épp itt volt a kapcsolatunkban a bökkenő anyával; elhitette velem, hogy túl gyenge és kevés vagyok ahhoz, hogy én legyek egy ilyen veszekedésben a nyerő helyzetben. És talán most lehetnék olyan erős mint ő. De most is meghiúsult a tervem, mert apa rontott be a konyhába, hogy el fogok késni, ha nem indulok most.
Már most induljak? Dehát még el sem készültem! Őszinte leszek, nem szoktam túl sokat vacakolni a külsőmmel. Az alapvető dolgokon kívül nem szoktam mást, például sminket feltenni stb. Azonban talán ezen az egyetlen napon az évben, de jól akartam kinézni, mert remélhetőleg el fog hívni egy bizonyos személy a bálba, akivel minden évbe menni szoktam. Talán gondot okozhat, hogy pár hónapja barátnője lett?!

Ashleyvel a virágos eset óta nem beszéltem. Mármint beszéltünk, csak nem a Magic Garden-ről. Megmondtam neki, hogy egyelőre jegeljük ezt a témát, mert nem akarok beleavatkozni az ott folyó titkos projektekbe, másrészt semmi közöm nincs ahhoz a nőhöz és a fura tulipánokhoz sem. Először le akarom tudni a bált, majd utána ráérek az ilyesmivel foglalkozni.

A suliba menet összefutottam a szomszéd lányával, Jane Wilsonnal. Mint majdnem mindennap, ma is extra széles mosollyal közeledett. Jane a szomszédom, régen ő volt a legjobb barátnőm, még oviban ismertem meg. Aztán megismertem Lucyt és utána már nem igen beszéltünk. Ez így visszagondolva nagyon bunkón hangzik, de Jane is változott és én is, ennek így kellett történnie. Lucy eltűnése óta azonban újra jóban lettünk, viszont már semmi sem volt a régi. Jane egy teljesen új ember lett és ha valaki valami egészen egyszerű kérdést tett volna fel róla, valószínűleg nem tudtam volna rá a választ. Tény, hogy láttam, Janenek új barátai lettek, de ő maga is egy új barát lett. Őszintén, már nem is emlékszem milyen volt régen, de azt elmondhatom, hogy nem volt egy jó társ. Oké most is pletykál és vannak dolgok, amiket jobb ha elhallgatsz előle. De most 1 hónapja újra elkezdtünk beszélni és sokat segít a tragédia feldolgozásában. Janenel a világon semmi gond sincs ha nem számítjuk azt, hogy ha az ember a kelletnél egy kicsivel is többet van vele, akkor ott bajok lesznek. Ezt én egyébként nem időben határoznám meg, inkább a beszélgetés témája az, ami nem mindegy nála.

Az ember a kinézetéről nem is gondolná milyen sokat tud beszélni. Kicsit testesebb és alacsonyabb, mint én, vállig érő barna haja van és valami "láthatatlan" fogszabályzót visel, amitől kezdetben nem tudott normálisan beszélni, bár nem is erőltette (nagyon vicces volt ahogy próbált szavakat kimondani és ahogy viselte a kudarcot, mert ráadásul imád beszélni). Ma a ragyogó, fényes és napsütéses időnk ellentétéhez öltözött: fekete ujjatlan blúzt, fekete nadrágot és valami kék Polly Pocket-es kardigánt viselt, ami hát valljuk be gázan festett. Ez a kinézet segít neki abba, hogy az ismeretlenek azt gondolják róla, hogy szerény és stréber, pedig ezt rá biztos nem mondanám, sőt csodálom, hogy suliba jár még! Azt állítja ő szabad ember, ezért nem kötelező számára semmi sem.

Épp finoman magyaráztam neki,hogy vagy adományozza el vagy húzza le a vécén a pulcsiját, amikor megérkezett a ,,suliba menős kis csapatunk" második fele. Az az két srác. Az egyik Jane pasija (sosem fogom megérteni hogy kerültek egymás mellé) és az én -hát hogy nevezzem..- legjobb fiú barátom. Mármint sokszor voltam szerelmes már belé, de még sosem voltunk együtt (szerintem nem is leszünk). Mindig is nagyon bírtam a fiút, de ő valahogy ezt sosem észlelte, vagy csak nem akarta észlelni. Tomot is imádom, nem tudom mi lesz majd ha szakítanak Janenel. Jófej és vicces, de szinte sosem szabad, amit nem csodálok. És úgy látszik ő előbb járna a suli egyik legfurább lányával, mint velem. Lehet azt hiszi együtt vagyok Scottal, na mindegy..

Végülis mindenki azt hiszi. Csak mert egy csomó helyre együtt megyünk!  De kénytelen vagyok őket kiábrándítani. Mi ugyanis SOHA (sajna vagy nem sajna) nem leszünk egy pár!