Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

2. fejezet

~Jungkook szemszög~

Másnap reggel Tae mellett keltem. Felültem az ágyban, majd a mellettem fekvőre vezettem tekintetemet. Azt látván, hogy ő még édesen szuszog, egy lágy mosoly terült el arcomon. Felkeltem és kiléptem a szoba ajtaján, körülnézni hátha valaki ébren van már. Végig mentem a folyosón, mikoris megéreztem egy finom illatot, így azt követve eljutottam a konyhába ahol Jin állt a tűzhely mögött.

- Jó reggelt! - Köszöntem halkan, mire hátra nézett.

- Jó reggelt Jungkookie! - Kémlelte arcomat mosolyogva. - Éhes vagy? - Kérdezte, nekem pedig egy bolintás volt a válaszom. - Rendben, akkor ülj le az asztalhoz mindjárt viszem.

Jin még készítette az ételt, mikor két ember jött be az étkezőbe, pontosabban Yoongi és Hoseok.

- Jó reggelt Jungkookie! - Köszönt Hoseok boldogan.

- Reggelt! - Yoongi sokkal kevesebb életerővel köszöntött, mint Hoseok.

- Jó reggelt! - Mosolyogtam rájuk. Hoseok viszonozta is mosolyomat, Yoongi pedig már a kávéfőző mellett állt türelmetlenül, erre pedig elkuncogtam magamat. Miután Yoongs megitta a kávét mit csinált magának, már sokkal nyugodtabban szólalt meg.

- Jungkookie-nak kéne venni hamarosan gyógyszert a láza megelőzésére. - A többiek, akik ebben a helyiségben tartózkodtak csupán bólintottak egyet, miszerint megértették.

- De hol lehet olyat kapni? - Tette fel a kérdést Hoseok.

- Nem tudom. Utánna kell nézni. Utánna is nézek. - Kis idő elteltével Yoongs újra megszólalt, miközben az orrnyergét masszírozta. - Megvan hol lehet kapni, de nagyon drága.

- Akkor mi lenne, ha nem vennénk? Mármint azt mondtad, hogy van ez a gyógyszer, de meglehet oldani máshogy is nem? - Tette fel kérdéseit értetlenül Hoseok.

- Igen, de szerintem még ő sem most szeretné elveszteni a szüzességét. - Mutat felém Yoongi, én pedig csak megszeppenve ülök a széken.

- Mutasd mennyibe kerül. - Csoszogott oda Hoseok Yoongi mellé. - Basszus. - Emelte szája elé egyik kezét, majd rám emelte tekintetét. - Most mi legyen, akkor? Ennyit nem tudunk kifizetni csak úgy.

- Tudom. - Gondolkodott el Yoongs.

- Kész a reggeli üljetek le. - Tette le ezzel a mondattal kísérve az ételt az asztalra Jin. Majd elkiáltotta magát. - Gyertek reggeli. - Erre kezdtek beszállingózni a többiek is az étkezőbe, helyet foglaltak és neki álltak enni. Végül én is neki álltam enni, ám amint megettem pár falatot valami furcsa érzés hasított hasamba, mire a vécé felé vettem az irányt. Befutva oda, kiadtam a gyomrom tartalmát. A többiek ijedten futottak ide, Taehyung pedig le is térdelt mellém és a hátamat kezdte el simogatni.

- Mi történt Jungkookie? Jól vagy? - Kérdezgetett Taehyung.

- Nem tudom csak megkóstoltam a reggelit és furcsán kezdtem érezni magamat. - Mondtam már könnyeimmel küszködve.

- Jólvan, semmi baj, gyere pihenj kicsit, jó? - Húzott fel Jin a földről.

- Uhum. - Mondtam szipogva. Ezután megmosakodtam, majd Tae bekísért a szobába. Lefeküdtem és magamra húztam a takarót. Szinte azonnal el is nyomott az álom.

~Yoongi szemszög~

- Gyertek, beszéljük meg ezt az egészet. - Javasolta Nam, mi pedig némán követtük őt a nappaliba. Ott mindenki helyet foglalt, majd elkezdtünk beszélgetni. - Szerintem ti is tudjátok, hogy nem lesz jobb a helyzet a mostaninál, ha még a láza is elő jön. Így is nagyon nyűgös. Utánna néztetek a gyógyszernek? - Kérdezte, közben végig nézett a társaságon. Végül én szólaltam meg.

- Igen, viszont nagyon drága. - Mutattam neki telefonom képernyőjét, melyen most a gyógyszer volt látható.

- Igen, tényleg az. - Sóhajtott fel. - Ennyiért nem tudjuk megvenni, hacsak, mi lenne, ha a megspórolt pénzből vennénk meg?

- Szerintem ez nem rossz ötlet. - Mondtam államat dörzsölgetve.

- Szerintem is jó ötlet. - Tartott velünk Jimin, mire mindenki hümmögött és bólogatott.

Töprengtünk még egy ideig ezen, de végül arra jutottunk, hogy így lesz a legjobb.

Úgy döntöttünk nézünk egy filmet amit közösen kiválasztottunk, majd neki is álltunk megnézni némi popcorn, kóla és sprite társaságában.

~Jungkook szemszög~

Egyszer csak felriadtam a nyugodt alvásból. Felültem az ágyban. Könnyeim végig szántották orcámat, halk zokogásba kezdtem. Rém álmom volt, ám nem is akármilyen.

Arról szólt, hogy a hat gazdám megutált amiatt, mert nagyon nyűgös voltam és végtére is vissza vittek a boltba. Nagyon féltem ott. Egyedül voltam. Hiányzott mind a hat gazdám, de leginkább Taehyung.

Hangosabban kezdtem zokogni, amint ezt végig futattam gondolataimban. Hirtelen nyílt az ajtó és amennyire láttam könnyáztatta szememmel, Yoongi-t véltem felfedezni az ajtónál.

- Jungkookie, mi a baj? - Jött mellém aggódva.

- Ne..nem akarok visz..vissza menni oda. - Dadogtam el. Egyre jobban zokogtam. Észre is vette, hogy tényleg komoly a dolog, ezért helyet foglalt mellettem és szoros ölelésbe vont. Úgy bújtam mellkasába, mintha mindentől megtudna védeni.

- Hova Kookie? - Kérdezte még mindig engem ölelve, és bár nem láttam arcát, de hangjából letudtam szűrni, nagyon aggódhat értem. Ez jól esik.

- A boltba, ahonnan elhoztatok. - Néztem fel rá valamennyivel nyugodtabban.

- Annyira rossz volt ott? - Nézett szemembe, melyeket még mindig ellepett néhány könnycsepp, mik amint elég nagyra növekedtek végig folytak arcomon. Lépteket hallottam kintről, ezért az ajtóra vezettem tekintetemet, de a szobába be senki nem lépett így válaszoltam Yoongi-nak.

- Mikor kicsi voltam, akkor ott ébredtem fel abban a dobozban amiben TaeTae és Hobi látott meg a boltban. Egészen idáig abban éltem. Ki sohasem engedtek és mindig állat formát öltve kellett lennem, ami nem a legjobb érzés, tekintve, hogy kényelmesebb számomra az emberi alakomban élni. Élelmet is csak keveset kaptunk, ráadásul én nyúltápot, mondván, hogy "ő egy nyúl hibrid így megtudja enni ezt is". Persze megtudtam, de nem szerettem és közel sem volt elegendő mennyiségű. - Panaszoltam el miért is zokogtam az imént. Yoongi csak kikerekedett szemekkel meredt rám, a levegő megfagyott körülöttünk, mire újra elsírtam magamat. Lehet, hogy nem kellet volna elmondanom. Már éppen felakartam állni az ágyról, hogy elfussak, ám ebben Yoongi megakadályozott úgy, hogy óvatosan csuklómra fogva húzott újból magához egy ölelésre. Hangosan felzokogtam. Most mégjobban szorongattam pólóját, mint eddig.

- Nem lesz semmi baj Kookie nyugodj meg. Nem viszünk vissza. - Belepuszilt hajamba nyugtatás képp. Lassan lehunytam pilláimat, így Yoongi karjaiban nyomott el az álom.

Na itt a következő fejezet. Remélem tetszik! ^^ Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!