Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

12. fejezet

~Jungkook szemszöge~

Boldogan tengetjük mindennapjainkat a kis családommal. Immáron 4 éve, hogy külön élünk a többiektől. Yoongi, Klara és én, egy igazi család vagyunk. Drága kislányom jövőre megy első osztályba ami számomra egy kisebb sokk. Még csak most született! Emlékszem mikor kezemben tartva apró, törékeny testét, biztonságban, párom karjai közt aludtam el. Felbecsülhetetlen kincs ez a számomra. Már tervezünk Yoongi-val Klara-nak egy kis testvért, de azt csak úgy lehet, ha a kis szívem csücske nincs itthon, éppen ezért ma Jin és Namjoon elvállalták a bébiszitterkedést, hogy mi kettesben hancúrozhassunk párommal.

Egyszer csak a csengő zaja törte meg a ház csendjét.

- Klara! Kicsim, légyszíves nyiss ajtót, lehet, hogy Jin és Namjoon jöttek meg. - Szóltam fel kislányomnak az emeletre, hiszen én éppen mosogattam és nem szerettem volna félbe hagyni.

- Megyek már apu! - Futott le a lépcsőn nagy sebbel-lobbal.

- Klara, ne fuss ilyen gyorsan a lépcsőn, mert egyszer olyat fogsz tanyálni.. - Intéztem felé a szavakat, miközben ő már az ajtó felé vette az irányt.

- Jó, jó. Tudom, már elmondtad párszor, de eddig még nem estem el. - Kiabált vissza nekem és biztosra veszem, hogy a vállát is megrántotta, de én azt a konyhából már nem láthattam. Ez a lány.. Kire ütött? Biztos Taehyung-ra, ugyan olyan makacs, mint ő volt.

~Klara szemszöge~

Ajtót nyitottam a vendégeknek. Az ajtóban, drága keresztapáim álltak, Namjoon és Jin bácsi. Amint megláttam őket Jin karjai közé vetettem magamat.

- Jin bácsi! Namjoon bácsi! - Sikoltoztam örömömben.

- Szia Csöppség! Ennyire hiányoztunk? - Húzta lágy mosolyra ajkait Jin, mire csak bólintottam egy nagyot. Felkapott a kezébe és úgy araszoltunk tovább a konyha felé, ahol már nem csak Apu, hanem apa is bent volt és megint csókolóztak. Szeretem amikor csókolóznak vagy ölelkeznek, mert olyankor mindketten igazán boldognak tűnnek. Tudom, hogy Yoongi nem a vérszerinti apám, de amit meséltek, hát őszintén nem is szeretném megismerni az igazi apámat. Nem elég az, hogy megbántotta aput, de még utánnam sem érdeklődött egyszer sem. Vajon ennyit jelentettünk neki?

- Na gerle pár, visszük a gyermeket, ti pedig élvezzétek ki az időt kettesben. - Kacsintott apukáimra Nam bácsi nevetve.

- Várj, várj. - Lépett mellénk apu. - Ügyes és okos kislány legyél, jó? Vigyázz magadra picikém és fogadj szót a keresztszüleidnek! - Döntötte össze homlokunkat, majd lágy csókot lehelt az említett bőrfelületre.

- Oké apuci! Sziasztok! - Köszöntem nekik integetve, majd indulhatott is a várva várt nap, amit keresztapáimmal tölthetek. Kint sétáltunk az utcán mikoris megláttam egy bácsit. Egy pénz automatánál állt, de látszólag nem tudta, hogyan is működik a szerkezet. Mivel itt volt mellettünk nem messze, gyorsan oda futottam hozzá segíteni, keresztszüleim pedig utánnam lolholtak a nevemet kiabálva. - Jó napot! - Köszöntem.

- Szia kislány! - Hangja kellemesen mélyen csengett. - Segíthetek valamiben? - Kérdezte rám emelve érdeklődő tekintetét.

- Én szeretnék segíteni önnek. - Vigyorogtam, majd nyújtózkodva kezdtem mutogatni, hogy mit hova kell tenni, s melyik gombokat kell megnyomni.

- Áhh köszönöm! - Mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam. Ismerős az arca, de miért?

Eközben Namjoon és Jin utolértek, ám tőlem egy méterre megtorpantak.

- Hát ti? - Kérdezte a férfi, keresztszüleimre nézve.

- Inkább te mit keresel itt? - Kérdezte Jin. Szavaiban némi undor érződött.

- Gondoltam beszélek Jungkookie-val. - Hajtja le a fejét. Szavai felébresztettek bennem kis millió kérdést. - Nagyon hiányzik és belátom, hogy nagyon hülye voltam... A kislányomat is csak úgy elhagytam. - Ajkai megremegtek, míg szemeiben néhány könny csillant meg, miket gyorsan le is törölt.

- Beszélhetsz vele, de visszakapni nem igen fogod. - Szállt be Namjoon is a beszélgetésbe.

- Miért nem? - A férfi hirtelen kapta fel a fejét keresztapám szavaira.

- Yoongi-val és Klara-val él már lassan 5 éve egy családként. - Mondta Jin kimért hangsúllyal.

- De szerintetek... Klara-t még láthatom legalább? - Szegény bácsi nagyon kétségbe volt esve. Várjunk azt mondta Klara? Előtte meg Jungkook-ról beszéltek... Akkor én lennék az a Klara akiről most szó van?

- Hiszen most is látod. - Keresztapám csupán ennyit mondott, mire nekem leesett az egész. Ez a férfi, akinek most segítő kezet nyújtottam a vérszerinti apám, Kim Taehyung.

Felnéztem a férfire, ki felém vezette tekintetét, majd lassan hátráltam keresztapáimhoz. Egy utolsó undorodó pillantást vetve rá köptem neki a szavakat.

- Remélem tényleg megbántad, amit Apuval tettél, de meg ne próbáld őket szétszedni Apával! - Mondandóm vége felé felemeltem mutatóujjamat, ezzel nyomatékosítva mondandómat. Ezután hátra arc és ott hagytam őket. Még hallottam, ahogy Jin mond valamit a férfinek, de gyorsan utolértek, s így mentünk tovább eddigi úticélunk felé. A játszóházba.

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet. Remélem tetszik! ^^ Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!