17. fejezet (vége)

437 26 8
                                    

~Taehyung szemszöge~

Oly sok fájdalom, megpróbáltatás és még mindezeknél is több kitartás miatt tartunk most itt.
Itt hol egy álom életben élünk.
Szép nagy család és boldog párkapcsolat.

Ma van a kilencedik évfordulónk a kedvesemmel és úgy gondoltam ez alkalommal elhívom egy vacsorára és meglepem egy kis különleges értékkel bíró ajándékkal is.

- Mit kérsz Kook? - Hangom recésen cseng, ebben is változtam az évek alatt.

- Hm, nem is tudom. - Gondolkodott el az étlapot bámulva. - Ez elég jól hangzik, ilyet kérnék. - Mutatott rá egy ételre az étlapon, mire én rögtön keresni kezdtem szememmel az ételt a sajátomon.

- Áhh megvan. - Mosolyodtam el felnézve rá, mire ő is megvillantotta a nyuszi vigyorát.

Egy pincér jött ide hozzánk és felvette a rendelésünket.

Hamar kihozták a kért italt, ami egy üveg vörösbor volt.
Hangulatunk egyre boldogabb irányba változott, ahogy fogyott az üveg tartalma.
Előre gondolkodtam, mert valahogy éreztem, hogy a saját kocsinkkal már biztos nem tudunk haza menni, ezért hívtam egy taxit már az otthonról való elindulásunk előtt.

Időközben kihozták az ételt is, aminek szinte azonnal neki is láttunk.

A vacsora jó hangulatban telt el.
Húztam egy kicsit még az időt, ugyanis a taxi csak kilencre jött értünk, mi pedig már 8:30-kor végeztünk.
Végülis aztán kifizettük a megadott összeget, majd kimentünk az étteremből, ahol meg is láttam a taxinkat. Kook-ot odainvitáltam a járműhöz, majd úriember létemre rá nem cáfolva nyitottam ki neki az autó egyik hátsó ajtaját. Amikor Kook beült, elmondtam a sofőrnek, hogy merre mennénk drága párommal. A férfi bólintott, majd perceken belül indultunk is.

Mikor odaértünk a helyszínre kifizettem a fuvarozást. Kook érdeklődve figyelte a helyet, de nem hagytam neki, hogy sokáig végezze e tevékenységét, szemei elé egy kendőt kötöttem. Lassan araszoltunk a hely felé, s amint odaértünk levette páromról a szemét fedő kendőt.
Kook szemében szinte láttam a csillanást mikor meglátta az ajándékát.

Egy kisebb tó mellett alakítottam ki egy részt plédekkel, párnákkal és gyertyákkal, melyek így együtt megadták a hangulat alapját. Naplemente felé járt már az idő, ezzel még romantikusabbá téve a helyet. Hoztam egy kevés nassolni valót is és mivel Kook-nak a banán a kedvence, ezért csokoládéba mártott banán karikákat és banános tejet tettem a kis kosárba.

- Wow.. Tae.. Ez.. Ez.. Nem is tudom mit mondjak. Ez csodálatos, köszönöm! - Borult a nyakamba. Hamarosan könnyeit éreztem meg pólómra hullani.

- Életem, ne sírj, hiszen megérdemled. - Sírása csillapodni látszott, s felvezette rám hatalmas bambi tekintetét, én pedig belekezdtem a mondandómba. - Megannyi rossz dolog ellenére te kitartottál a családod mellett és mindig a jó oldaladat mutattad az emberek felé. Életet adtál két gyermeknek és felnevelted őket.  Védelmezted és vigasztaltad a gyerekeket, olykor engem is bármivel is fordultunk feléd. Képes voltál megbocsájtani nekem. Még egyszer sem köszöntem meg igazán, hogy ilyen csodás társ vagy az életemben, csodás család apa, egyszóval egy csodás ember vagy Jungkook, bocsánat hibrid. - Mindketten felkuncogtunk.

- Tae.. Annyira köszönöm! - Sírta el magát ismét. -  Nagyon szeretlek! - Makogta elcsukló hangon.

- Én is szeretlek nyuszi. - Csókoltam homlokára.

Az este további részében egymás karjaiban pihentünk, szeretgettünk egymást és néhány csók is elcsattant, úgyhogy igazán sikeresnek könyhetem el a randevút.

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet ami egyben az utolsó is. Remélem tetszett nektek a könyv , bár én nem teljesen ilyenre terveztem. Szívesen fogadnék visszajelzéseket, hogy mi a véleményetek a könyvről. Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem! Köszönöm mindazoknak akik elolvasták a könyvet! ^^

Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ