Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

4. fejezet ‼️16+‼️

~Yoongi szemszög~

- Mi van már fiúk? - Hívtam fel idegesen Nam-et. Nem hiszem el, hogy nem tudtak még mindig találni egy helyet, ahol kapható. Oké, éjjel mentek el, de elvileg van éjjel-nappali patika is. Nem is egy. Szegény Kookie már alig bírja.

Amint ránéztem az említett fiúra összeszorult a szívem. Arcát végig szántották a már patakokban folyó könnyei. Szevedett, látszott rajta. Arcát pír borította be, szemei elködösültek. Tekintetét rám vezette, láttam, ahogy némán segítségért kiált. Muszáj tennem valamit.

Ekkor hirtelen támadt egy ötletem. Kis nyuszink felé másztam, ki már ösztönből derekam köré csavarta lábait, de én leszedtem azokat onnan ami nem igen tetszett neki. Nadrágját gyorsan lehúztam róla, majd az alsóját is mire nagyot nyögött. Férfiassága állt, mint a cövek, így gyorsan kezeim köz vettem. Kezemet gyors tempóban kezdtem el mozgatni férfiasságán amire a fiú több mélyről feltörő öblös nyögéssel válaszolt.

Mikor elment kezeim között, remegve esett össze az ágyon. Megtörölgettem testét, letisztítva róla test nedvéd. Ezután egy takarót terítettem rá, majd mielőtt kiléptem volna a szobából lekapcsoltam a vilanyt. Az ajtót becsuktam és a nappali felé vettem az irányt. Egy sóhaj kíséretében ültem le a kanapéra, ám ebben a pillanatban nyílt az ajtó és a hangosan veszekedő lakótársaim léptek be rajta.

- Mi a faszért kell neki ennyire ez a cucc egyáltalán? - Kiabált Hoseok hangosan becsapva az ajtót. Kimentem hozzájuk, hogy lecsitítsam őket nehogy Kookie felkeljen a nagy hangzavarra.

- Srácok halkabban Jungkookie nemrég aludt el. - Néztem rájuk összehúzott szemöldökkel és keresztbe tett kezekkel.

- Na látod bazdmeg, erről beszéltem. - Üvöltözött tovább Hoseok. Teljesen kikelt magából. Vajon mi lelte őt?

- És az, hogy nem találtunk sehol, ilyen gyógyszert az Kookie hibája szerinted? - Kérdezte felháborodott hangnemben Jimin.

- Igen teljes mértékben az ő hibája. - Üvöltötte Hobi, majd földnek vágta pénztárcáját dühében. - Ha nem élne, akkor nem vettük volna meg és most nem menne el rá az összes megtakarított pénzünk és időnk is lenne bőven, szóval kibaszottul az ő hibája. - Itt már annyira ki jött a sodrából, hogy a falba ütötte jobb kezét mire aztán fel is szisszent. Ám amit furcsálltam, hogy Jimin és Jin arca aggódóvá vált, de nem Hobi-t figyelték, hanem egyenesen felém néztek. Hátra fordultam és Kookie-val találtam szembe magamat. Az én arckifejezésem is rögtön az aggodalmamat tükrözte. Felé kezdtem sétálni, de ő csak hátrált, így inkább megálltam.

- Jungkookie..- Jimin hangját hallottam meg magam mögül. A kis nyuszink orcáját végig szántották könnyei, de hangot percekig nem adott ki, ám egyszer csak megszólalt.

- Tudom, hogy nem engem szerettetek volna és azt is tudom, hogy nagy nyűg vagyok nektek, de akkor miért nem vittetek vissza?.. - Arcán megannyi érzelem köszönt vissza ránk, de a leglátványosabb mégis csak a fájdalom volt. Hirtelen változott át nyúllá, ezért elszerettem volna kapni, de ő gyorsabb volt és bement a szekrény alá. Pont az alá amit még hatan sem tudunk elmozdítani.

- Jungkookie ez nem igaz. Gyere ki, kérlek! - Mentem oda a szekrény elé. Taehyung és Jin is mellém álltak, majd Tae a földre feküdt és kémlelni kezdte a szekrény alatti rést hátha meglátja a nyuszinkat. A többiek is beléptek a szobába. Hoseok szemeiből patakokban folytak a könnyek.

- Jungkookie.. Nagyon sajnálom én nem úgy értettem, csak mérges voltam, igazából nem is rád, csak téged hibáztattalak. Gyere elő kérlek! - Hoseok szemében is látható volt már az aggodalom, ám a nyuszink nem jött elő búvóhelyéről.

Már úgy éreztük, hogy ma már nem jön ki onnan, de Tae-nek támadt egy ötlete miszerint megpróbálja ő kihívni onnan, így Taehyung-on kívül mind kimentünk a szobából. Még láttam amint Tae helyet foglal a szekrény előtt, de utánna a szoba belsője eltűnt a látókörömből.

Na itt a következő fejezet életkék. Remélem tetszik! Az esetleges hibákért elnézéseteket kérem!