Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

16. fejezet

~Klara szemszöge~

~Néhány év múlva~

A legtöbb 16 éves lány bulikba jár, pasizik és számos káros szenvedélyt kipróbál ennyi idősen, ám én más vagyok. Sokszor mondták, hogy érettebb vagyok, mint a korombeliek, viszont én inkább úgy mondanám, hogy megfontoltabb vagyok, s mindez leginkább a szüleimnek köszönhető. Ők neveltek, ők tanították meg nekem az illemet és minden tudásukat átadták.
Ismerek olyat, kivel a szülei rendszeresen veszekednek a mindennapokban felgyülemlett stressz miatt. Az én szüleim mások. Másabb felfogás, másabb tapasztalatok és tán a legfontosabb, a végtelen szeretet amit felém és az öcsém felé mutatnak.

- Klara, kicsikém. Tudnál ma vigyázni az öcsédre? Tudod ma van apáddal az évfordulónk és elhívott egy randevúra. - Nézett be drága apukám az ajtón kérdő tekintettel. Hatalmas bambi szemeiben, melyeket megörököltem tőle, ismét a szerelem fénye csillant meg. Felkacagtam.

- Apu, ilyenkor olyan vagy, mint egy túlbuzgó tini. - Kuncogtam tovább.

- Jó jó, de tudsz vigyázni ma az öcsédre? - Lépett be a szobámba. Hangjában felvéltem fedezni némi türelmetlenséget, de a testtartása, a tekintete, s az arcmimikája nem erről árulkodott, ezzel lenyugtatva a kissé feszült hangulatot.

- Igen, tudok. Nem is tudom mit gondoltál, hogy majd a barátnőimmel leszek akik nincsenek is? - E mondtam után apukám szája lefelé kezdett görbülni. Ide csoszogott hozzám és rám ugorva egy hatalmas ölelésben részesített, mit nem voltam rest viszonozni. - Na apu menjél készülődni, mert lefogod késni a randid. - Löktem le magamról, majd nevetve vissza dőltem az ágyra.

Ő, Kim Jungkook a világ legjobb apukája. Yoongi balesetekor mély ponton volt, de némi segítséggel és rengeteg akarat erővel túl tette rajta magát értünk. Nem hagyott minket egyedül a nagyvilágban. Óvott minket és bármivel fordultunk hozzá, nála vigasztaló ölelésre, s nyugtató szavakra leltünk.

Az öcsém nagyjából csak 1 éves lehetett, amikor Taehyung, az én vérszerinti apám, ideköltözött hozzánk, így sokáig azt hitte neki is Taehyung az apja.
Amikor megtudta a valóságot nagyon összetört. Nem amiatt, hogy nem Taehyung a vérszerinti apja, hanem azért, mert sajnálta, hogy nem találkozhatott Yoongi-val.
Szerencsére a családi szeretet segített neki ezen túltenni magát.
Apa és apu nagyon sokat meséltek nekünk Yoo-ról, ami öcsémnek és nekem egyaránt jól esett.
Tényleg hiányzott Yoongi, de úgy érzem, Taehyung mindent megtesz, hogy rendes apa legyen és mi ezt értékeljük, az igyekezetét. Na meg apuval olyan jól elvannak, nem lenne szívünk szétválasztani őket.

- Klaraaaaa! - Szögdelt be drágalátos öcsém a szobámba.

- Igen? - Hangom unott hangnemben csengett, de a szám sarkában megbújó apró mosoly elárulta, hogy igazán örültem a társaságának.

- Amíg apáék randiznak mi mit fogunk csinálni? - Kérdése befejeztével már mellettem állt.

- Sori maraton? - Vetettem fel az ötletet.

- Igen, igen, igeeeen! - Vágta rá rögtön. - Rakunk össze akkor nasit?

- Aki utoljára ér a konyhába az egy rohadt répa! - Futottam el a konyha irányába.

- Hé, ez így nem ér! - Futott utánam öcsém kiabálva.

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet. Elnézést kérek, hogy ilyen soká teszek ki részt! Mindenesetre remélem tetszik! ^^ Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!