Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

15. fejezet

~Taehyung szemszöge~

Kiskoromtól kezdve az volt az álmom, hogy egyszer majd szpichológus legyek, s ily módon segíthessem az embereket.
Egy éve már annak, hogy sikeresen elvégeztem az egyetemet és nagy szerencsémre szinte azonnal találtam egy jól fizető állást is.

A mai napig nagyon szégyenlem magam, hisz nem éppen úri emberként viselkedtem Jungkook-kal. Főleg azért átkozom magam a dolog miatt, mert tudom, hogy az ilyen helyzetekben miként érdemes reagálni, de úgy néz ki igaz amit szoktak mondani.
Az ember valódi éne stressz helyzetben mutatkozik meg a leginkább.

- Új páciens van beírva ma 14 órára Mr. Kim. - Jött be az irodámba drága aszisztensem, ezzel megszakítva a gondolat menetemet.

- Rendben, amint ideér irányítsa az irodám felé. Ma már úgy sincs rajta kívül több páciens. - Adtam ki az utasítást aszisztensemnek, Kloe-nak.
A nő némán bólintott, majd pár papírt felvéve kiaraszolt a szobából.

------------------------

Fél óra múlva kopogtak.

- Jöjjön. - Adtam engedélyt az ajtó túloldalán álló személynek a belépésre. Halk mocorgás, majd az ajtó már nyílt is. Amint megláttam ki áll az irodám küszöbe előtt azt hittem dobok egy hátast, de úgy érzem ő is hasonló véleménnyel lehetett a szituációval kapcsolatosan.
Ott állt az ajtóban ő, Min Jungkook.
Na de mit keres itt?

- Hát te? - Nem haboztam, rögtön rákérdeztem a gondolataimat kitöltő kérdésre, remélve, hogy kapok rá választ.

- Ezt én is kérdezhetném. - Mondta értetlen fejjel, hangleejtése némi felháborodottságot tükrözött.

- Igaz, de én kérdeztem először. - Dőltem hátra székemen, karjaimat mellkasom előtt keresztezve.

- Mit keresnék itt, nyilván szpichológushoz jöttem, szóval légyszíves hívj ide egyet. - Álldogált türelmetlenül előttem. Muszáj volt felnevetnem. - Mi olyan vicces? - Kérdezte idegesen.

- Foglalj helyet Jungkook. - Egy tapodtad sem mozdult. Grimaszba rándult arcáról megtudtam állapítani, hogy nem igazán érti a helyzetet. - Én vagyok a szpichológusod, úgyhogy légyszíves foglalj helyet és regélj nekem. - Mutattam tenyérrel az íróasztal másik felén elhelyezkedő székre, mire vette a lapot és kelletlenül elfoglalta helyét. - Szóval mi történt ami miatt ellátogattál a rendelőnkbe? - Kérdeztem kedvesen. Ha egy másik ember ülne itt is így viszonyulnék hozzá, viszont mégis... Vele gyengédebb vagyok.
Pár percig csak ültünk, én őt, ő pedig az ölébe ejtette kezeit figyelte.

- Ami azt illeti.. - Kezdett bele mondókájába nagy nehezen. Tekintetét nem mozdította. - Yoongi... - Itt megremegett a hangja, s láttam, hogy a sírás határán állt. Ha az a barom valamit tett vele én nem állok jót magamért.

Jungkook hamar összeszedte magát, majd folytatta amit elkezdett.

- Yoongi fél éve egy autóbaleset során elhunyt. - Szemébe könnyek gyűltek. Halkan zokogni kezdett, én pedig nem tudtam hirtelen mit kezdeni az információval.
Mélységesen elszégyelltem magamat. Yoongi olyan volt számomra, mint a bátyám és az imént e információk tudta nélkül kezdtem el szidni őt a gondolataimban. Ráadásul úgy, hogy sosem bántotta Jungkook-ot.
Hálásnak kéne lennem neki. Ami azt illeti az is vagyok, de eddig sosem adtam ezt a tudtára háláltam, méghozzá a saját makacsságom miatt, de mostmár késő.
Gyorsan Jungkook mellé siettem átölelve őt kezdtem nyugtatni.
Miután nagyjából megnyugodott ismét megszólaltam.

- Először is részvétem. Másodszor pedig annyira sajnálom.. - Hangom elbicsaklott. Egy könnycsepp gördült végig arcomon. - Nem is tudtam róla és még elbúcsúzni sem tudtam tőle - Eddig bírtam, itt eltörött a mécses. A karjaimban megbújó személy is újból zokogni kezdett. Éreztem az ő és a saját fájdalmamat is.
Marta a szívemet a sok-sok féle érzelem.
A szobát egy ideig csak zokogásunk hangjai töltötték be.

- Amióta Yoongi nincs köztünk, Jin és Nam segítségével nevelem a gyerekeket, de nagyrészt inkább egyedül. Munkát is kellett találnom ami elég egyszerű volt, de a folyamatos gürizés... Úgy érzem a lelkem kezdi elveszteni az erejét, s lassan szivárog ki testemből. Az egyetlen ok amiért élek a gyermekeim. - Szeméből sorban újabb és újabb könnyek csordultak ki.

Mindent elmondott nekem. Átbeszéltük a dolgokat és kibékültünk, aminek én nagyon örültem. Ugyan már párkapcsolatot valószínűleg sosem fogok tudni vele létesíteni, de a barátságunk még újból felépülhet, és amint erre sor kerül azt már nem szakíthatja el senki sem.

Várjunk csak.
Köztünk sosem volt baráti kapcsolat... Emiatt lesz ez különlegesebb, mint a többi.
Lelkitársak vagyunk.
Ezt már akkor tudtam amikor megláttam őt a kisállat kereskedésben.
Ott, amikor először néztem bele a csodás ragyogást tükröző íriszeibe, tudtam, hogy ő az akit mindig kerestem.

Az nap megfogadtam, hogy mindenben Jungkook mellett fogok állni és segítem őt amiben csak tudom. Soha többé nem engedem el magamtól.
Hisz, ha valakit szeretünk, akkor támogatjuk és óvjuk.
Én pedig mindennél és mindenkinél jobban szeretem ezt a kis alakváltó nyúl fiút.

Sziasztok! Egy kisebb kihagyás után itt is lenne az újabb fejezet. Remélem tetszik! ^^ Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!