Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

9. fejezet

~Yoongi szemszög~

Amint megláttam, hogy mit mutatnak a tesztek azt hittem kiesik a szemem a helyéről. Jungkookie terhes? Mitől, hogyan és a legfontosabb, hogy kitől? Annyi biztos, ha a többiek hazaérnek kérdőre fogom vonni őket.

- Yoongi hyung, ez rossz vagy jó? - Rántott vissza Kookie hangja a gondolataimtól.

- Hát attól függ. - Válaszoltam tarkómat vakargatva.

- Mitől függ? - Nézett rám, azzal az ártatlan tekintetével.

- Attól hogy szeretnél-e gyereket. - Aggódó szemekkel vizslattam csodás arcát. Azt hiszem rájöttem, mégsem csak az öcsém ként tekintek rá. Igazság szerint nagyon megszerettem ezt a kis nyuszit, talan már túlságosan is, és éppen ezért zavar annyira, hogy ki volt az az idióta aki úgy megrakta, hogy teherbe essen.
Szinte forrni kezdett a vér az ereimben. Az a mérhetetlen düh amit éreztem leírhatatlan.

- Szóval, akkor terhes vagyok? - Kérdezte halkabb hangnemben, bár inkább kijelentésnek hangzott a mondata. A szemében észrevettem egy számomra ismeretlen ragyogást. Örülne ennek?

- Igen Kookie, de te ennek örülsz? - Hangom a mondandóm végére már inkább tudakolóan csengett.

- Én.. Nem tudom, igazából mindig is arról álmodoztam, hogyha már megadta az élet azt a csodát, hogy tudjak gyermeket kihordani, akkor ezt az adottságot egyszer ki is használhassam, de ez most, olyan hamar történt. - Mondta, miközben egyik kezét a hasára vezette. Ekkor felvetődött bennem egy kérdés. Ő valószínűleg tudja ki az apja a gyereknek, nem?

- Kookie, ki az apja a gyermeknek? - Hangom komoly és lágy volt. Nem szerettem volna megilyeszteni.

- Pár napja volt, hogy lefeküdtem TaeTae-vel és mással eddig nem volt együttlétem, szóval gondolom Tae az apja. - Hirtelen rám emelte aggódó tekintetét. - Ez baj hyung? - Kissé megilletődtem mennyi mindent tud. Mi meg végig azt hittük, hogy ő egy kis ártatlan nyuszi.

- Öh..h, nyugi Kookie nincs semmi baj. Legalább is nem rajtad fogom ezt az egészet számon kérni. Menj be a szobádba, rendben? - Erre csak bólintott egyet. - Ha kell valami, csak szólj. - Egy lágy mosolyt küldtem felé, majd útjára engedtem, de mielőtt kilépett volna a mosdóból, még utoljára ide szólt.

- TaeTae-t ne bántsd, kérlek! Tulajdonképpen én kezdeményeztem az együttlétet.. - Tekintetét lesütötte, majd átlépte a szoba küszöbét és eltűnt a látókörömből. Ismét egy kisebb sokkot kaptam. Ez a srác tele van meglepetésekkel.

Amint nyílt a bejárati ajtó én már ott álltam. Mikor megláttam Taehyung-ot azt hittem menten neki ugrok. - Te. - Köptem oda neki a szavakat.

- Én? - Nézett rám értetlenül, mutató ujjával maga felé mutatva.

- Igen te. Mit képzeltél, amikor lefeküdtél Jungkookie-val? - Dühöm érezhető volt, de nem ordibáltam. Szemeim szikrát szórtak.

- Yoongi hyung mégis miket hordassz itt össze? Tae nem hinném, hogy lefeküdt volna Koo... - Kezdte védeni a fiút Jimin, ám az érintett félbe szakította őt.

- Hát igazából én nem szerettem volna, csak aztán teljesen felizgatott és már nem bírtam magammal. - Vakarta a tarkóját idegességében.

- És egy kurva gumit nem tudtál volna felhúzni? - Üvöltöttem felé a szavakat. Már nem tudtam tartani magamat az eddigi viszonylag nyugodt hangleejtésemhez. Hogy lehet valaki ekkora egy mérföldes idióta?

- Ohh baszki.. - Hirtelen felnézett, ekkor vált láthatóvá, hogy szemei vagy kétszer nagyobbak lettek, mint eredeti méretük. - De ebből nem lett semmi, nem? Ez csak az első alkalma volt. - Próbálta leginkább magát nyugtatni.

- Drága barátocskám, sikerült pont azt az omegát megraknod aki már az első alkalma után teherbe esett. - Röhögtem rá hitetlenül. Most komolyan ez az egész egy vicc. Vettünk egy kisállatot, akiről kiderült hogy egy nyúl hibrid ráadásul omega, és erre még Taehyung rátett egy lapáttal, azzal hogy teherbe ejtette. Kész családi titkok komolyan mondom.

- De.. Csináltatok tesztet? - Kérdezte, hátha nincs még minden veszve.

- Csináltunk négyet is. Mind pozitív.
- Kezeimet mellkasom előtt keresztezve közöltem vele az igazságot.

- Nem! Én tuti nem leszek apuka! Kurvára fiatal vagyok én ehhez. - Kezdett el üvöltözni és tiltakozni. És Kookie őt védi? Egy ilyen töketlen barmot, aki nem vállalja a tettei következményét? Ám ekkor fejbe ütött a tudat, hogy Kookie valószínűleg ezt mind hallja. Arcomra ki is ült az aggodalom, majd gyorsan ott hagyva az értetlen társaságot futottam Kookie szobájába. Amint beléptem pontosan azt láttam, amire számítottam. Kookie az ágyon kuporogva sírt.

- Kookie, mi a baj? - Kérdeztem, ám jól tudtam mi a gondja. Mellé sétálva leültem az ágy szélére, majd kis tétovázvázás után magamhoz öleltem apró, törékeny testét.

- TaeTae nem is szeret engem igaz? Végig csak szórakozott velem. - Szipogta. A szívem nagy darabokra tört őt így látva. A mindig vidám kis nyuszi teljesen összetörve ült előttem.

- Nézz rám. - Erre rám emelte a könny áztatta szemeit. - Ha Taehyung nem hajlandó veled ezt végig csinálni, akkor itt leszek én helyette. Rendben? - Mondandómat egy lágy mosolyjal kísértem.

- Köszönöm hyung! Nagyon hálás vagyok neked! - Hozzám bújva mormogta a szavakat, amik bennem elindítottak valamit. Úgy érzem kötődöm, ehhez a kis nyuszi fiúhoz. Megszeretném védeni mindentől, és meg is fogom.

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet. Remélem tetszik! ^^ A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!