Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

13. fejezet 🔞

~Taehyung szemszöge~

Szóval a saját lányom, akiről eleinte nem is tudtam, hogy a lányom, kiosztott, azért amit az apjával tettem. Bár teljesen jogosan tette. Nem tudom szavakba önteni mennyire megbántam amit Jungkook-al műveltem. Ott hagytam terhesen, miközben ő nagy valószínűséggel számított volna a segítségemre, szüksége volt rám. Szánalmas vagyok.

A magautálat az utóbbi hónapokban kezdte körül ölelni gondolataimat a történtek miatt. Mindez akkor kezdődött, amikor a haverom, akinél laktam, felhozta a gyerek témát, ugyanis a legjobb barátnőjének nemrég született egy aranyos fiú gyermeke. Ekkor csapott fejbe a tudat, hogy bizony már az én gyermekem is megszületett és lehet még a létezésemről sem tud.
Mondjuk ennél még az is jobb lett volna.

~Jungkook szemszöge~

- Na cicám szabad utat kaptunk. - Húztam huncut mosolyra ajkaim, majd lágy csókot hintettem övéire.

- A kis nyuszi ennyire szeretné a cica farkát? - Mormogta mély, izgató hangon. Perverz félmosolyát látva tudtam, sok menet lesz ebből.
Ölébe kapott, majd vad csókba invitált, mit nem voltam rest viszonozni. Lassan araszoltunk a hálónk felé. Óvatosan letett az ágyra. Gyorsan lehúzta magáról felsőjét, majd főlém magasodva ismét vad csókba hívott. - Na nyuszim, mehet a baba projekt? - Kérdezte, miközben keze már pólóm alatt járt.

- Igehn. - Sóhajtottam, mikor nyakamra hajolt. Lágy csókjaitól bőröm forrósodni kezdett. Éreztem, ahogy bejáratom nedvesedik. Valószínűleg ő is észrevette, ugyanis csókjai közben nyakamba kuncogott.
Szerencsére nem kínzott tovább, lehúzta nadrágomat alsómmal együtt, majd ezt megtette saját ruhadarabjaival is. Nem tágított, hiszen ő is tudja, hogy teljesen felesleges. Azonnal elmerült bennem, mire mindketten nagyot nyögtünk. Várt pár percet, hogy megszokjam méretét, majd fokozatosan gyorsuló mozgásba kezdett.

Hirtelen a csengő zaja csapta meg fülemet, melyel először nem szerettem volna foglalkozni, de mivel az illető szinte már rajta ült a gombon, úgy gondoltam inkább megnézem ki az.

-Édesem várj egy kicsit. - Állítottam meg páromat a mozgásban.

- Miért? - Lihegte értetlen tekintettel.

- Csengetnek. - Adtam meg az egy szavas választ.

- Ahjj, de mi a faszért foglalkozol vele? Csak csináljuk tovább. - Lökött egy újabbat, mire felnyögtem.

- Utánna folytatjuk. Gyorsan megnézem ki az, oké? - Simitottam meg arcát. Nagy nehezen, de belement a dologba és kihúzódott belőlem. Gyorsan felálltam az ágyról, majd felvettem a szükségesnél nagyjából 3 számmal nagyobb hálóingemet, mi egészen a bokámig takarta testemet és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
Amint kinyitottam a falapot azt hittem, hogy dobok egy hátast. Szemeim kikerekedtek és majdnem rácsaptam az ajtót, de nem hagyta, hogy kizárjam.

- Szia! - Köszönt halkan, majd lágy mosolyra húzta ajkait.

- Mi a fenét keresel itt? - Kérdeztem gúnyos hangon, ám mielőtt válaszolhatott volna újból megszólaltam. - Ide figyelj Kim Taehyung! Tudod jelenleg a hátam közepére se kívánlak. Éveken keresztül vártam, hogy talán, majd a lányodat legalább keresed, ha már engem nem is, viszont ez nem történt meg, úgyhogy most mire föl vagy itt? - Tártam szét karjaimat felháborodottan, várva a válaszára.

- Én.. Én nagyon sajnálom Jungkook! Megbántam amit tettem és szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, hogy a dolog köztünk már nem nagyon fog összejönni, hisz van párod, de remélem megtudsz nekem bocsájtani. - Nézett íriszeimbe monológja végén könnyes tekintettel.

- Azt várhatod. - Mondtam gúnyos hangnemben. Hirtelen lépteket hallottam meg mögöttem közeledni, ami nem jelent jót, hiszen, ha Yoongi meglátja Taehyung-ot, olyan csetepatét rendez amihez nekem most a legkevésbbé sincs kedvem.

- Te meg mi a faszt keresel itt? - Jött mellém gyors léptekkel Yoongi.

- Én.. Én csak.. - Makogta Taehyung.

- Gyere szívem, ne álljunk le veszekedni, csak nyugodjunk meg. - Simítottam rá párom vállára, majd egy utolsó fájdalmas pillantást vetve Taehyung-ra csuktam be az ajtót.
Nem hiszem el, hogy képes volt csak így beállítani, de mindegy is most fontosabb lenyugtatnom Yoongi-t.

Leült a kanapéra én pedig az ölébe. Arcát simogatva hintettem lágy csókokat az említett bőrfelületre, ezzel sikeresen nyugalmi állapotba hozva kedvesemet, aminek nagyon örültem, mert nem szeretem, ha ideges. Rossz érzés úgy látnom őt.

Ezután nem folytattuk a hancúrozást, inkább csak egy film mellett élveztük egymás társaságát. Oly nyugodt ez a pillanat.

Már több ideje érzem ezt a fura érzést, mintha túl nyugodtak lennének mostanában a mindennapjaink és ez megrémít.

Hiszen a dagály előtt is mindig szélcsend van.

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet. Remélem tetszik! ^^ Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!