Nyuszi hibrid - Taekook [Befejezett]

3.fejezet

~Taehyung szemszög~

Már itt álltunk egy ideje az ajtó előtt mikoris Yoongi lépett ki rajta.

- Ezt meg kell beszélnünk. - Hajtotta le fejét az említett. Mind értettük mi is a gond, hiszen az egész beszélgetést végig hallgattuk. Vagyis azt hittük, hogy értjük. Szegény Kookie, nagyon sajnálom őt. - A lázuk előtti napokban szoktak ennyire nyűgösek lenni az omegák, ezért az a gyógyszer nagyon kéne. - Szerintem egyikünk sem erre számított, mert mindegyikünk szeme Yoongi-én kívül tányér méretű lett.

- De ilyen hamar előjön a láza? - Kérdezi Jin. Ez engem is nagyon érdekel.

- Figyeljetek. Ő nem számít már a termékeny omegák közt fiatalnak, sőt. Tehát simán lehet láza, csak a baj az hogy egyik pillanatról a másikra jön nekik elő. - Mondta Yoongi kicsit aggódva. Miért aggódik? Tán ez fáj Kookie-nak?

- Ez a folyamat fáj Kookie-nak? - Kérdezek végül rá a gondolataimban szereplő dologra.

- Hát az elején nem. De amennyiben nem elégül ki időben akkor igen, fájhat neki. - Hyungom megadja a választ kérdésemre mire az aggodalom szikrája kezdi felperzselni szívemet. - De ha van gyógyszer, akkor nem lesz semmi baj. - Nyugtat minket meg végül. Többnyire sikeresen.

Hobi és Nam elmentek délután gyógyszerért ám ahol szerettük volna beszerezni ott éppen nem volt kapható.

- És most mit fogunk csinálni? Kookie-nak bármikor előjöhet a láza. - Akad ki Yoongi. Ő is nagyon félti a mi kis nyuszinkat, pont úgy ahogy mindenki.

- Na jó, nyugodjunk meg. Holnap újra utánna nézünk ennek a gyógyszernek. Addig pedig reménykedünk, hogy nem jön elő a láza. - Namjoon szavaira mindenki egy bólintással válaszolt. Ezután Jin készített vacsorát aminek már az illata is isteni volt, így mikor drága szakácsunk szólt, hogy kész az étel mind rögtön az asztal mellé röbbentünk és dicsérve az étel készítőjét, hogy milyen finomat tálalt fel nekünk fogyasztottuk el az ételt. Úgy döntöttünk, hogy Kookie-nak, majd viszek fel valami könnyedebb ételt, mert a gyomra eddig sem bírta a nagyon zsíros kaját.

Egy jól megpakolt salátával indultam fel szobám felé, ahol a kis nyuszink pihen. A kilincsre téve kezem nyitottam be, de amit bent láttam. Szemeim kikerekedtek, míg férfiasságom egy hatalmasat rándult. A tál a sokk hatás miatt kicsúszott a kezemből, annak tartalma pedig a földön végezte. Gyors léptekkel mentem le a nappaliba hol a többiek tartózkodtak. Sokkos arckifejezésemet látva mind aggódva kémlelték alakomat, melyet félig sötétség fed, csak a tv fénye világítja be arcomat és egyik oldalát a testemnek, így ezer színbe borítva azt. Amikor úgy éreztem nagyjából sikerült összeszednem magamat megszólaltam.

- Srácok. Azt hiszem Jungkookie-nak előjött a láza. - Nyeltem egy nagyot. Erre a kijelentésemre szinte egyszerre pattantak fel eddigi ülőhelyzetükből és siettek fel az emeletre egyenesen a Kookie-val közös szobánk elé. Én is gyorsan felértem melléjük és végül én nyitottam be. Itt még jobban lesokkolódtam. Kookie felsőtestét már nem takarta semmi, mikor benyitottunk, akkor már nadrágja övével ügyködött. Eközben csak sóhajtozott. Arca kipirult, csodás látvány ez a számomra. Férfiasságom jelezte is nekem, hogy igen szűkös a helyzet.

Yoongi hirtelen belépett a szobába, amíg mi csak figyeltük mit készül tenni. Oda lépett az ágy mellé amin Kookie jelenleg fekszik, majd ránézett és rámosolygott a nyuszinkra. Arcára simított, érintésébe Jungkookie úgy simult, mintha egy hízelgő macska lenne.

- Mi a baj Jungkookie? - Kérdezte tőle Yoongi nyugtató hangon.

- Nyehm tudoomm. Fáj. - Nyögött fel Kookie kéjesen, azonban látszott, hogy tényleg fáj neki.

- Figyelj. Nézz rám Kookie. - Mondta Yoongi mire a nyuszink ráemelte tekintetét. - Ügyes vagy. Bírd még egy kicsit jó? - Mosolygott rá Yoongi a fiatalabbra, majd homlokára lágy csókot lehelt.

- Uhm. - Bólintott Kookie, ezzel választ adva hyungjának.

- Oké. Ügyes vagy. - Yoongi ellépett az ágytól, majd elindult felénk, közben jelzett kezével, hogy csendben hátráljunk ki mi is a szobából. Becsukta az ajtót és megszólalt. - Kell az a gyógyszer most. - Hangsúlya, olyan volt, amilyet nem mindennap hallani, ezért tényleg nagyon komoly lehet a dolog.

- Akkor menjünk el mindannyian más-más helyekre hátha valahol kapunk. - Javasolta Nam. Ez az ötlet mindenkinek tetszett, ám hamar rájöttünk nem hagyhatjuk egyedül itthon a nyuszit, így Yoongi maradt vele. Amint vissza ment a szobába, el is kezdtünk készülődni. Kilépünk a lakás ajtón remélve, hogy találunk valamit ami segíthet a nyuszinkon.

Sziasztok! Itt az újabb fejezet. Remélem tetszik! Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem! ^^