Az igazán "jó" fiú [Befejezett]

14. rész

A Ms. Csalfa Cafka felment Ethanhöz és magukra zárták az ajtót. Nem akartam egy házban lenni még mindig vele. Főleg most, hogy tudom mekkora egy... Mindegy. Nem mondom már ki magamban sem. Nem tudná elviselni az önismeretem. Se semmim. Ő Ethan barátnője és ezt nekem tiszteletben kellett tartanom. Szóval még mielőtt rosszat mondtam volna elmentem sétálni. Viszont ahogy kiértem az ajtón Mrs. Hudson jelent meg előttem a járdán.

- Sétálni mész kicsikém? - kérdezte én, pedig mosolyogva válaszoltam.

- Igen.

- Nem nyújtanál nekem egy kis társaságot? Nagyon jól esne. Persze, csak, ha nem zavar egy ilyen vénasszonnyal társalogni.

- Dehogy. Most jól is esne.

Mrs. Hudson egy negyvenes nő, aki egy alvó ügynök. Tudtam róla, hiszen Sarah elmondott mindent, hogy kikkel állhatok szóba az utcán. De ezt nekik nem mondtam. De egy idő után megszokássá vált, hogy nem vagyok egyedül. Mintha már tudták volna, hogy mikor megyek sétálni.

- Nem bírod Ethan barátnőjét? - kérdezte.

- Miből gondolja ezt? - kérdeztem és kissé megijedtem, hogy olvas a gondolataimban.

- Ha ő bemegy a házba, akkor te pár perc múlva kifelé jössz.

- Nem akarok zavarni a jelenlétemmel.

- Értem. Nagyon kedves lány vagy Kelly, de ennél már jobban ismerlek. Tudom jól, hogy nem vagytok rokonok Ethannel, szóval az nem lehetséges, hogy szereted azt a fiút és ezért nem bírod a barátnőjét.

- Tudja maga nagyon jó megfigyelő.

- Persze. Hiszen elmúltam már x éves. Már nem csak azt látom, amit akarok, hanem sokkal többet. Ez az öregség ajándéka, de ennél a kornál már a rossz dolgok is előjönnek, amiket igazából néha elcserélnék valakivel.

Meglepett, hogy ennyire fején találta a szöget, de jól esett, hogy utána nem hozta fel a témát. Nem mentünk messzire. Csak itt a környéken sétáltunk és tudtam, hogy biztonságban vagyok, hiába nem vagyok a házban. Amikor láttam, hogy az az álszent elment tőlünk egy jó adag hatásszünet után elköszöntem és elindultam a ház felé. Ahogy oda értem Ethan kijött és rágyújtott. Ahogy közelebb értem már nem az ő parfümjét éreztem, hanem a lányét is rajta. Tudtam jól, hogy mit csináltak, de igyekeztem nem gondolni rá. Irigy voltam. De ezt nem mutathattam.

- Ms. Hudsonnal beszélgettél? - kérdezte Ethan.

- Igen. Sétáltunk ez kicsit. Jól esett. - mosolyogtam rá.

- Kelly kérdezhetek valamit?

- Persze. Mi lenne az?

- Mit csinálsz, ha vége lesz ennek és szabad lehetsz?

- Arra gondoltam, hogy elmegyek innen és meglátogatom a nagynénémet, akinek biztosan hiányzom már.

- Akkor miért jöttél el tőle?

- Mert ott akartam lenni, ahol a szüleimmel. És még mindig oda vágyom néha, de nem tehetem meg, ha jót akarok magamnak és nektek sem akarok bajt okozni. Utána végzek, ha végzek a sulival elmegyek dolgozni és mellette el akarom végezni az egyetemet is. Ennyit szeretnék csak.

- De hiszen nem is szórakoztál eddig. Azonnal munka?

- Igen. Nem nagyon volt szükségem eddig semmire. A szórakozásra se vágytam, mert nem voltak barátaim.

- Mit szólnál hozzá, ha eljönnél velem pár bulira? Ott tudnék rád vigyázni és tudnál múlatni is. Ha nem tetszik, akkor azonnal hazajövünk.