Az igazán "jó" fiú [Befejezett]

16. rész [16+]

Úgy dél körül járhatott az idő, amikor Ethan megállt az anyja mellett és komolyan a szemébe nézett.

- Anya.

- Igen?

- Este elviszem Kellyt bulizni.

- Akkor tudod, hogy egyikőtök sem ihat.

- Igen.

- Ha megszeged...?

- Akkor haza se jövök.

- Helyes. - mondta és nézte tovább a tévét.

Nem ellenkezett, hogy maradjak itt vagy valami. Inkább, hogy vigyázzunk magunkra. Csak persze más szavakkal. Elmosolyodtam és elindultam föl a szobámban. Ugyanis, ha jobban belegondolok azt sem tudom, hogy ilyen helyekre miként kellene felöltözni. Egy darabig kerestem magamnak ruhát, majd szerintem egy óra elteltével berontottam Ethan szobájába, aki éppen ívott és a sokk hatására félre nyelt.

- Ne most fulladj már meg. - néztem rá a köhögő fiúra, majd oda mentem és elkezdtem óvatosan veregetni a hátát. - Minden rendben?

- Kopogásról nem hallottál még?

- De, viszont ez most fontos.

- Mi történt?

- Oké, hogy elviszel ilyen helyekre, de hogyan kellene felöltözni. - néztem rá kétségbeesetten, majd elkezdett nevetni. - Ez nem vicces. Csinos szeretnék lenni.

- Rendben, rendben. Majd átmegyek egy pillanat. Csak szeretnék legalább egy percig nem meghalni miközben iszom.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd körbe néztem. - Most valamiért fájdalmasan nosztalgikus érzésem van ebben a szobában.

- Fájdalmas?

- Igen.

- Miért?

- Majd később elmondom. - mosolyodtam el. - Most a ruha a fontosabb. Csinos szeretnék lenni.

- Miért? Úgy is rám fog szegeződni az összes tekintett, hiszen...

- Tudom, tudom, de én egy valakinek szeretnék tetszeni. - mondtam és kínosan elmosolyodtam.

- Kinek?

- Nem mondom meg. - nyújtottam ki a nyelvem, majd kimentem a szobából.

Természetes neki akarok tetszeni, de ha nem fogja értékelni, akkor mit csinálok? Nem tehetem ezt magammal, de mégis megteszem. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen közel vagyunk egymáshoz és ilyen közvetlenül beszélgetünk egyre jobban bele fogok szeretni és ez veszélyes. Most csak élveznem kellene, hogy ennyire közel enged magához. Nem akarom elveszíteni a bizalmat, amit kiharcoltam magamnak. Bár csak a véletlen műve volt, hogy megtudtam, de sikerült a magam hasznára alakítani. Természetesen nem ez volt a tervem, hanem hogy békességben együtt maradjanak, de nem. Visszakaptam egy olyan Ethant, akibe a világ legegyszerűbb dolga beleszeretni. Legalábbis számomra, de az biztos.

Gyorsan eltelt az idő, hiszen ilyeneken rágtam magamat. Természetesen közben elkezdtem készülődni is, de a gondolataim nem maradtak abba. A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy a garázsba vezetett Ethan és az egyik autót nézegetni.

- Autó vagy motor? - kérdezte.

- Autó?

- Rendben, akkor a piros. Szállj be. - mondta és lekapott a tartóból egy piros szalagos kocsi kulcsot, ahol még volt két kulcs. Az egyik autó biztos voltam benne, hogy az anyukájáé, de minek a motor, ha van kocsi? Sose fogom megérteni a férfiakat.

Megráztam a fejemet és beültem az anyósülésre. Elengedtem. Benne sosem fogok logikát találni. Ez biztos. Pár perc alatt ott voltunk az említett háznál. Majd beállt a parkolóba és kiszálltunk. A zene irtó hangos volt. Még kint is alig tudtam megmaradni tőle, de Ethan befelé tologatott, hogy rajtam kell tartania a szemét, szóval mindenképpen be kellett mennem. Kétségbeesetten kapaszkodtam Ethanbe, aki egy idő után eltűnt mellőlem. Valahogy a tömegben elkeveredtem. Két lány berángatott magukhoz táncolni, majd amikor már látták, hogy nem megy nagyon, akkor adtak egy pohár édes innivalót. Pár perc múlva rájöttem, hogy az igazából alkohol volt, de sikerült ellazítanom magamat. Jól éreztem magamat, majd kértem még. Egy idő után nagyon merésznek éreztem magam és hangosnak. Már nem zavart a zene és nagyon, de nagyon jól érzetem magam, de éreztem, hogy valami hiányzik. Ethannek akartam tetszeni, de ő eltűnt valahová. A farmerom zsebéből előszedtem a telefonomat és írtam neki.

„Merre vagy?"

„Az emeleten. Baj van?"

Erre már nem válaszoltam csak igyekeztem még egy pohárral szerezni ebből és finom édes valamiből, majd elindultam felfelé. Közben igyekeztem nem elejteni a poharat és nem fellökni senkit. Nagy nehezen feljutottam az emeletre, amikor jött egy üzenet.

„Rám akarnak mászni. Ments meg!"

Nem lettem dühös. Csak ellkezdtem keresni Ethant. Egy szobában volt egy fekete hajú csajszival, akin nagyon kevés ruha volt. Mármint darabszámra meg volt. Csak a hosszúság nem stimmel.

- Szerelmem mit csinálsz? - kérdeztem fennhangon és az arcomat a kezeimbe temettem. - Hogy tehettél velem ilyet? Pedig a babánk már úton van. - Ettől a mondattól a lány felemelt kezekkel távozott a szobából én, pedig becsuktam az ajtót és ráfordítottam a zárat.

- Köszönöm.

- Mit kerestél itt vele? - szegeztem neki a kérdést az ajtónak támaszkodva.

- Felejteni akartam.

- Miért vele? - ekkor már dühös voltam.

- Kelly? Te ittál?

- Lehet. - mondtam és oda mentem hozzá.

- De nekem emiatt leszedik a fejemet.

- Csak érezd jól magad. - simogattam meg a haját. - igyál egy kicsit.

- Nem lehet. Vezetnem kell még. - mondta, de belekortyoltam a pohárba és közelebb hajolva hozzá megcsókoltam és a szájába engedtem az alkoholt. Éreztem, ahogy lenyeli, majd mosolyogva ránéztem. - Ilyet ne csinálj még egyszer.

- Akkor állíts meg. - mondtam és újra belekortyoltam és újra hagyta, hogy megcsókolva itassam.

- Biztosan ezt akarod? - nézett rám és megfogta a kezemet.

- Mit?

- Hazamegyünk. Még mielőtt beüt nálam az alkohol.

- Nem akarok. Jól érzem magam.

- Adjak rá okot, hogy haza akarj jönni? - kérdezte és elvette a poharat, majd magához húzott. Lassan az ágyra borított és fölém támaszkodott. - Megakarlak csókolni Kelly.

- Akkor tedd meg. - mondtam és a nyaka köré fűztem a karomat és közelebb húztam magamhoz.

Lágyan az ajkaimra hajolt, majd egyre akaratosabb lett. Akartam őt. A keze a pólóm alá csúszott és mindenemet alaposan végig simította. Közben az ajkai végig az enyémre voltak tapadva. Minden egyes érintésébe belebizsergett a testem. Lassan beletúrtam a hajába és közelebb húztam még jobban magamhoz közel akartam tudni. Szeretem, szeretem, szeretem. De nem mondhatom ki. A keze egyre fentebb vándorolt a melltartómhoz. Óvatosan alá nyúlt és végig simította, majd elkezdte óvatosan kényeztetni. Az egész testem reszketett. Felhúzott. Nagyon akartam. Mindennél jobban akartam, hogy megtegye velem, de most megelégednék azzal, hogy csak egy pótlék vagyok.

- Ethan. - váltam el az ajkaitól. - Nem akarok csak pótlék lenni. Azt akarom, hogy szeress. Hogy engem szeress mindennél jobban. Nem annak a hülye libának a pótléka.

- Tudtam, hogy még nem múltak el az érzéseid. - mosolyodott el és közelebb akart hajolni, de eltakartam a számat. - Miből gondolod, hogy...? Nem. Semmi. Ha józan leszel megbeszéljük. Menjünk haza. Álmos vagy már. - ült fel én, pedig belekapaszkodtam a pólójába.

- Ne hagyj el megint. Könyörgöm. Inkább belehalok.

- Ne mondj ilyeneket. - mosolygott rám és megsimogatta a fejem. - Adj még egy kis időt, hogy átgondoljak mindent.

- Rendben. - mondtam és ezek után bealudtam.