Az igazán "jó" fiú [Befejezett]

8.rész

Csendben elfogadtam ezt az egész helyzetet. Egyedül voltam mostantól a házban, amit az én meggondolatlan kijelentésem okozott. Viszont neki eszem ágában sem volt ezt bevallani. Nekem teljesen megfelelt az is, hogy utál emiatt. Csak ne tette volna meg azt. Biztosan a nagy szám hibája ez az egész. De nem akartam ezt. Most el kell viselnem azt, amit okoztam. Csendben maradtam. Nem okoztam feltűnést se itthon, se máshol. Egyedül maradtam újra. Ő hiába mondta, hogy mindig figyelni fog rám, tudtam, hogy lehetetlen. Meg minek tenné meg, ha elzavartam. Utálatos vagyok és ezt tudom.

Lassan egy hét telt el azóta. A legnagyobb meglepetésemre Ethannel jó viszonyba lettem. Teljesen ellentéte Jackalnak. Kedves és lehet vele beszélgetni. Nagyon mást nem is akarok jelen pillanatban. Haragudtam magamra és haragudtam Jackalra. Egyedül hagyott.

Éppen kint ültem a folyosón és vártam Ethant, amikor a telefonom rezzent egyet. Miután láttam ki volt az nem néztem meg. Haragudtam és nem tudom, hogy miért én voltam a dühös, amikor én voltam aki ezt az egészet okozta.

- Kelly itt vagyok. - integetett a srác és hatalmas mosollyal az arcán. Jó érzés volt, hogy valaki törődik velem. - Valami baj van?

- Nincs semmi. Csak eszembe jutott valaki és kicsit megvisel még a dolog.

- Talán az exed?

- Nem.

- Akkor?

- Ő vigyázott rám sokáig. De amikor elkezdtem rájönni mit érzek íránta, akkor ott hagyott.

- Mi történt.

- Összevesztünk és elküldtem, de nem gondoltam volna, hogy itt is hagy. - mondtam és keserűen mosollyal illettem a srácot. - Neki sosem voltak ilyen gondolatai.

- Honnan tudod?

- Érzem. Miért lettek volna? Ha szeret valakit az ember, akkor mindent megtenne érte. Legalábbis én így gondolom.

- Ez teljesen rendben van így. De nem gondolod, hogy beszélned kellene vele? Ha szereted, akkor jobb, ha beszélsz vele.

- Nem fogok. Elhatároztam magam. Nem fogok visszatáncolni.

- Azért még gondold át ezt az egészet. Ne add fel.

- De fel fogom. Már nincs többé velem és újra egyedül maradok. Mint mindig. - mondtam, mire ő meglengedte a kezét előttem.

- Hahó... én már nem is számítok?

- De igen, de Ethan alig ismerlek.

- Lehet. - dőlt hátra és mosolygott.

- De ettől függetlenül, köszönöm, hogy nem adtad fel, hogy jóban legyünk.

- Érdekelsz Kelly. Csak tettem érte, hogy a közeledben lehessek.

- És a barátnőd ehhez mit szól? - kérdeztem vissza mire elkomorodott.

- Nincs beleszólása. Szeretem őt meg minden, de veled sokkal könnyebb beszélgetni, mint vele.

- Tessék?

- De komolyan. Az első, amit meglát egy emberen az a ruha. Azon belül, hogy milyen színű, hogy áll neki, mennyibe került, miért nem márkás meg ilyenek.

- De, ha nem tudsz vele beszélgetni, akkor miért vagy vele? Egy kapcsolatnak nem erről kellene szólnia? Szeretet és a kommunikálás?

- Voltál már együtt azzal, akit szeretsz?

- Nem éppen.

- Na, látod. Ez a baj. Ha együtt lennél azzal, akit szeretsz, akkor megértenéd, hogy mindent elviselsz azért, hogy veled maradjon. Konkrétan függsz tőle. A légzésétől, az érintésétől, a csókjától és minden ilyen dologtól.

- Hm... Ezeket tényleg nem ismerem. És nem is fogom.

- Dehogy nem.

- Nem hiszem.

- Miért nem?

- Mert nehezen esek szerelembe. És sosem abba az emberbe, aki viszonozná ezt az egészet.

- Szerintem biztosan van olyan, aki ezt tudná neked biztosítani. Főleg, ha be vetnéd magad. Akkor tuti, hogy beléd szeretne. Hogy hívják?

- Az igazi nevét nem tudom. Körülötte mindenki Jackalnak hívta. - mondtam mire egy pillanatra megállt a beszélgetés. - Mi a baj?

- Semmi, semmi. Csak gondolkozom, hogy ismerem-e. -mondta és megvakarta a tarkóját. - De nem. Pedig, akkor segítettem volna neked.

- Mondom nem szükséges. Jó leszek most egyedül.

- De múltkor azt mondtad, hogy mindig egyedül voltál.

- Igen. De most jobban érzem a magányt, mint valaha.

- Ki fog alakulni minden rendesen. Hidd el! - mondta és megsimogatta a fejem én, pedig elkezdtem sírni.

- Hiányzik. Nagyon hiányzik.

- Biztosan nem akarsz vele beszélni?

- Nem. Azt mondta, ha baj van akkor ott lesz. De nem volt baj eddig azóta és kételkedem már, hogy igazat mondott vagy csak ezzel akart lerázni.

- Dehogy Csillagom. Minden rendben van.

- Igyekszem neked hinni, de eddig senkiben nem bíztam meg olyan könnyen, mint benne. És senkit nem szerettem meg ennyire hamar, mint őt.

- Zavaros egy nő vagy Kelly McAdams, de ki kell most állnod azért, amit érzel. Sajnálom. Szedd össze magad és szerezd meg, ha akarod.

- Mégis, hogyan?

- Először is hívd fel.

- Átgondolom. Köszönöm a tanácsot. - mondtam, amikor megszólalt a csengő és mindenki ment befelé órára.

A suliban mostanában nem tudtam figyelni. Ethan jegyzeteit kapom meg, hogy valamennyit tudjak tanulni. De nincs se erőm, se kedvem hozzá. Rossz, hogy egyedül vagyok ebben a nagy házban és senki nincs velem. Legalábbis nagyon remélem. Nem nagyon merek kimászkálni sem a szobából.

Aznap estére nagy vihar lett. Soha életemben nem féltem semmitől, mint aznap este a családi házunktól. Minden kis mozzanatra felfigyeltem. Lassan már az ágyam alatt kötöttem ki. Nem akartam elhinni, hogy van kint valaki, vagy, hogy nincs. Mikor hogyan álltam hozzá ehhez az egészhez. Viszont beadtam a derekam, amikor olyan zajt hallottam, amit csak emberek tudnak okozni, akkor bemásztam az ágyam alá és írtam egy SMS-t Jackalnak. Így az előzőt is elolvastam.

„ Ma ne maradj otthon!"

„Nem láttam, hogy írtad. Itthon vagyok. Félek!"

Lenémítottam a telefont és vártam a csodára. Közben igyekeztem nyugtatgatni magamat, hogy nincs semmi baj, minden rendben van. De ekkor a házban összetört valami. A konyha felől halk pisszegéseket hallottam. Most már biztos voltam benne, hogy van valaki a házban. Nem mertem semmit sem csinálni. Csak a telefonomon írtam remegve egy üzenetet Jackalnak.

„Bent vannak a házban"

Vártam, hogy válaszoljon, hogy megmentsen, ahogyan azt ígérte. A rémület és a tehetetlenség fedte át a gondolataimat és az érzéseimet. Mit tehetek é, mint gyenge lélek? Semmit. Csak hagynom kell, hogy megtörténjen és addig is eltűnni, mint szürke szamár a ködben. Most egy kisebb mozzanat is felkeltheti a figyelmüket és akkor én biztosra veszem, hogy meghalok. Nincs velem most senki, aki megmentsen.