Az igazán "jó" fiú [Befejezett]

18.rész

Elegem volt belőle. Nem akartam többet látni. Tisztában vagyok azzal, hogy az egész családjára veszélyt hozok, de ezt nem én választottam. El akartam innen tűnni, amilyen gyorsan csak lehetett. De hova mehetnék? Nincs olyan hely, ahol biztonságban lennék. Már azt se akarom, hogy levegőt vegyek többé. Egyszerűen tényleg jobb lenne, ha meghalnék. Utálom az életemet és eddig is utáltam. Soha nem gondoltam volna, hogy lehet enné is rosszabb, mint eddig. Már nem az iskolában kapom a bántásokat, hanem egy olyan embertől, akit szeretek. Gyűlölöm ezt és gyűlölni is fogom. Jobb lenne, ha az egész életemnek vége lenne. Ebben igaza volt Ethannek.

A gondolataim teljesen sötétbe borultak. A halál volt az egyetlen célom ebben az életben már. Minek jöttem a világra? Minek? Akkor most a szüleim élnének és nekem sem lenni ennyi bajom. Mire észbe kaptam már az Amigo előtt álltam. Tudat alatt akartam megkeresni Fatert. Ő véget vethet ennek az egésznek. Viszont még mielőtt beléphettem volna a helyiségbe egy fekete kocsi állt meg mögöttem, amiből egy női hang szólalt meg.

- Picikém. Ugye nem akarod ezt? - kérdezte, én pedig gyorsan megfordulva megláttam egy fekete rövid hajú nőt. Trikó volt rajta és látszott, hogy az egész felső teste ki van tetoválva.

- Ki maga?

- Io sono il famigerato italiano. [Én vagyok a hírhedt Olasz]

- Nem beszélem ezt a nyelvet, de annyit értettem, hogy Olasz.

- Igen. Én vagyok az. - mosolygott rám én, pedig nyeltem egyet.

- Maga meg akar ölni?

- Dehogyis. Pont az ellenkezője, de ha nem sietünk, akkor végünk lesz. - mondta és megfogva a kezemet a kocsiba húzott, majd a sofőr elhajtott. Még hátra néztem és láttam, hogy valaki kiszaladt a kocsmából.

- Mit akar tőlem? Ha nem megölni.

- Van egy csomag, amit át kell adnom neked és annak most jött el az ideje. A szüleid nem csak meghaltak. Érted haltak meg, hogy élhess.

- De ezt nem akartam. Egyszerűbb lett volna, ha meghalok.

- Dehogy. - nevetett. - Komolyan elakarod dobni azt, amiért a szüleid évekig menekültek és rejtőzködtek? Mert akkor nagyon buta vagy. Élned kell, kedvesem. Mást dolgod nincs ezen a földön. Élj és büszkén öregedj meg, hogy ezt igen is átélted, de ami fontosabb, hogy túl élted.

- Hogy lehetnék erre büszke? Senki nem akarja, hogy éljek.

- Te tényleg süket vagy? Most mondom, hogy a szüleid akarták, hogy élj.

- De mi értelme van ennek, ha nincsenek mellettem?

- Pont ez. Később nagy hasznot fog jelenteni, ha hamarabb felnőttél, mint a korosztályod. Nem leszel a későbbiekben gyerekes.

- De még gyerek akartam maradni. A szüleimmel.

- Nem lehet minden olyan, mint akarjuk. Ahhoz komoly döntéseket és elhatározásokat kell hozni. Nem csak eldöntöm, de nem valósítom meg.

- Mit tud maga erről? Nem érti ezt meg.

- Kedvesem. - mondta még mindig nyugotan. - Szerinted engem hányan akarnak megölni minden nap? De túl élek és megmutatom annak a kibaszott világnak, hogy belőlem nem, hogy nem fognak enni, de nem is érhetnek hozzám. Vad helyett lettem a vadász és ez az egész életemre egy bélyeget nyomott.

- Nem értem már ezt az egészet. - mondtam és a homlokomat az előttem lévő ülésnek döntöttem. - Utálok így élni.

- Megesik az ilyen. De az a legfontosabb, hogy élj, szeress, nevess. Nem kell több.