Az igazán "jó" fiú [Befejezett]

9.rész

Egy idő után csend telepedett a házra. Nem tudtam mi történik, de nem is mozdultam meg. Eszem ágában sem volt azt megtenni. Csak összekuporodtam az ágy alatt és igyekeztem mindent magam köré húzni, amit elértem, hogy meg ne lássanak, ha bejönnek. Minden horror filmben benne van, hogy ha az ágy alá bújik valaki, akkor ott megtalálják. Éppen ezért próbáltam meg eltüntetni magamat a sötétben.

A szobám előtt van egy darab része a padlónak, hogy ha rálépnek nyekereg. Éppen emiatt hallottam, amikor a szobám előtt voltak. Lassan lenyomták a kilincset és az ajtó halk nyikorgással kinyílt. Halkan vettem a levegőt is. Láttam, ahogyan legalább három ember bejön a szobámba és a lámpájukkal világítanak a sötétben. Mozdulatlan maradtam és hallgattam, hogyan halkan beszélgetnek. Biztos voltam benne, hogy engem keresnek. Féltem, reszkettem. Elzavartam azt az embert, aki megvédhetett volna. És most nem tudok mit csinálni csak elbújni. Lehet, hogyha nem találnak meg, akkor elmennek. Ezért imádkoztam magamban. Viszont láttam, ahogyan az egyik térdre ereszkedik az ágyam mellett. Tudtam, hogy befog ide is nézni. A fejem elé húztam az egyik dobozt és nem vettem levegőt. Láttam, ahogyan a lámpával bevilágított, de ezek után néma csend lett. Megláttak vajon?

Másodpercek töredéke alatt történt. Össze voltam kuporodva az ágyam fejtámlája alatt és csak arra vártam, hogy eltűnjenek. Nem tudtam mit tegyek. Amikor hallottam, hogy kimennek a szobámból, akkor menekülni akartam. Óvatosan vettem a levegőt és hallgattam. Nem mertem megmozdulni. Valamiért volt olyan sejtésem, hogy valaki maradt a szobában. Csendben maradtam és figyeltem. Saját magam sem hallottam a lélegzetemet. Hallottam, ahogy egy autó elhajt a ház előtt. Reméltem, hogy valaki elment.

Miért akarnak megölni engem, ha már a szüleim halottak? Miért nem tudnak békén hagyni. Ha én lennék az olasz helyében, akkor már megelégedtem volna ennyivel. Miért van olyan érzésem, hogy nem csak ezért akarnak megölni, hanem van rá több okuk is. Valamit elhallgattak előlem, ami fontosabb volt. De mi lehetett az? Nem értem én ezt az egészet már.

Mikor egy kicsit megnyugodtam, akkor hallottam egy lövést. Majd még egyet és még egyet. Egészen addig, amíg a szobám ajtaja ki nem nyílt és egy újabb lövés el nem dörrent. Remegtem. Mi a fene történik most itt? Mi történik? Éreztem, hogy a telefonom elkezd rezegni, de nem mertem előenni. Akkor a fényét megláthatták volna. Nem akartam. A fényerőt elfelejtettem levenni a készülékről, ezért most nagyon megjártam. Lehet, hogy Jackal az és jött megmenteni? De lehet, hogy nem tudja merre vagyok, ami előfordulhat.

Gondoltam én naivan. A következő pillanatban valaki megfogta a lábamat és kirántott az ágy alól. Rettegtem, a könnyeim kicsordultak és nem tudtam mit tegyek. Óvatosan felnéztem és láttam, ahogyan egy vörös göndör hajú nő, gonoszan mosolyogva néz rám. Erősen megfogta a kezemet és felrántott a földről, majd az ágyamra lökött. Az ujját a szája elé emelte és kinézett a szobából.

- Még vannak ketten. Addig maradj nyugton, hogy anyuci sok pénzt kaszáljon veled.

- Ki maga?

- Az olasz küldött, hogy vigyázzak rád.

- Tessék?

- Nem voltál eddig se biztonságban. Sok mindent kell elmondanom, ahhoz, hogy megérts mindent, de most maradj egy kicsit csöndben. Még vannak ketten.

- Rendben.

Körbe néztem a szobámban és egy halott férfi feküdt az ajtó mellett. Tudtam, hogy van bent valaki. Viszont a nő gyorsan kiment és becsukva maga mögött az ajtót, esélyt láttam a telefonom megnézésére. Egy ismeretlen számról jött az SMS.

„Maradj ott, ahol vagy. Sarah megy megmenteni."

Sarah? Szóval ez a nő neve. Nem értettem, hogy mi történik, de csak tettem, amit mondott. Nem tudtam, hogy ő jó vagy rossz. Csak azt, hogy valamit meg kell tudnom tőle. Lehet, hogy naiv vagyok, de most már biztos vagyok benne, hogy Fater bandájával nincs minden rendben. Miért nem voltam eddig biztonságban? Nem nagyon értem ezt az egészet. Bármennyire is szeretném.

Eldördült a két lövés, majd a nő hangosan megszólalt.

- Most már kijöhetsz.

Felálltam az ágyról és kimentem. Végig mentem a folyosón, aminek a falain pár csepp vér látszódott a sötétben és még két holttest a fal tövében. Próbáltam nem rájuk nézni, majd megláttam a nőt. Kereset valamit az egyik férfi zsebében, majd amikor megtalálta, felállt és kezet nyújtott felém.

- Sarah Lee vagyok. Jackal édesanyja. Mennünk kell. Nem hagynak most már nyugton téged.

- Mi ez az egész?

- Ha beülünk a kocsiba elmagyarázom. Ne legyél most makacs. Jackal mondta, hogy az vagy és bizalmatlan. De most ne tedd. Gyere velem és elviszlek egy védett helyre, ahol megtudhatod az igazságot.

- Rendben.

Nem értettem mi történik. Csak azt tudtam, hogy valaki hazudik vagy éppen hazudott nekem. És most nagyon arra voksolok, hogy Fater volt az és nem mondta el a teljes igazságot. Ha ez a nő tényleg Jackal anyja akkor benne megtudok, majd bízni.

Beültem a kocsiba, majd elindultunk. Nem mertem rá kérdezni, mert nagyon figyelt minden mozdulatra egészen addig, amíg oda nem értünk.

- Gyorsan befelé. - mondta én, pedig elkezdtem az ajtó irányába futni, majd kinyitva azt berohantam. Nem tudtam hova menjek, de a lábaimból kiment az erő. Leültem a földre, majd éreztem, hogy hátra dőlök, de nem értem földet. Valaki lágyan elkapta a vállaimat és megtartott. Felnéztem és egy sötét szempárral néztem farkas szemet.

- Jackal... - mondtam és elmosolyodtam. - Hiányoztál.

- Gondolom mennyire.

- Ne legyél bunkó, fiam. - jött be az anyja és sóhajtva egyet leült az asztalhoz. Figyelt egy darabig, majd megkérdezte. - És te minek ülsz a földön?

- Nem tudom. Csak jó érzés.

- Értem. Akkor maradj ott. Annál lentebb nem esel. De van valami, amit el kell mondanom. És ennek az egésze igaz lesz. Ha kell az életemet is felteszem rá, de nem mehetsz többet annak a bizonyos Faternak a közelébe.

- Honnan tudjam, hogy magukban bízhatok?

- Mert mi megmentettünk már a fiammal, de az a férfi mikor baj volt, inkább megvárta a reggelt, hogy eltüntethesse a nyomokat.

- De mégis miért?

- Mert ő akar megölni téged. Nem az a bizonyos Olasz.

Értetlenül néztem előre, de nem kaptam magyarázatot. Csak csendben hallgatott és figyelt engem. Egy idő után elmosolyodott nekem, pedig melegség öntötte el a szívem. Itt vagyok Jackal házában, az anyukájával és éreztem, hogy biztonságban vagyok. Nyugalom lengte körbe az egész házat.

- Mi történt igazából? - kérdeztem, mire sóhajtott.

- Jobb lenne, ha holnap mondanám el, de jobban teszem, ha most kifejtem. Még a végén megszöksz.

- Nem szököm meg. Valamiért itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam.

- Nem csodálom. Sokat voltál itt gyerekként.