Az igazán "jó" fiú [Befejezett]

19.rész

Minden csendes volt. A nap éppen lemenőben volt. Gyönyörű volt a látvány a tengerre. Talán eljövök, akkor is, ha ennek vége. Bár talán már nem is ebben a városban fogom folytatni ezt az egészet, hanem elmegyek innen egy olyan helyre, ahol senki sem ismer. Nem jó az, ha minden sarkon valaki az életedet akarja. Rendesen tönkre tesz lelkileg, amit nagyon nem szeretek. Eddig jól voltam, amíg nem került a képbe ez a helyzet újra. Boldog voltam és reménykedtem a szerelemben, ami utána teljesen tiszta volt, hogy már nem lehetséges. Utálom ezt az egészet. Csak szabad akarok lenni és ezt valóra is fogom váltani. Szerencsémre az a „hírhedt Olasz" ebben támogat és segít. Mindent megtesz értem. Az elmúlt egy órában kaptam egy dobozt, amiben anyától volt egy levél. Röviden tömören tisztázta, hogy ha eljutok az Olaszhoz, akkor ő lezár nekem minden szálat az eddigi életemmel kapcsolatban és, ahogy tehetem, tűnjek el a városból. Hagyjak magam mögött mindent, hogy jó életem legyen. Amíg az iskolát be nem fejezem, addig legyek a nagynénémnél, adjuk el a házat és menjek el jó messzire, ahol még véletlenül se botlok ismerősökbe. És ezt akarom tenni, de még mindig húz Ethan felé a szívem és ez ellen nem fogok tudni mit tenni. Benne megtaláltam azt, ami belőlem hiányzik. Olyan, mintha ő lenne a másik felem. Nyálas? Meglehet, de jobban szeretem őt, mint azt gondolná. Szóval neki nem szóltunk, hogy mi készülődik. Ha baja esne azt nem élném túl. Nagyon fontos számomra. Ha vége ennek az egésznek, akkor utoljára bevallom neki, ahogy eddig terveztem és utána eldöntöm, hogy mit akarok. A levél az csak egy ötlet marad vagy inkább egy B terv. Minden attól függ, hogy sikerült-e valamit elérnem eddig Ethannél vagy sem. De itt állok a mólón és lehet, hogy ma meghalok, de még most is rajta agyalok. Ha ez nem szerelem, akkor valaki nagyon gyorsan mondja el nekem mi az, mert kezdek megharagudni az egész világra, ami nem lesz éppen a legjobb dolog.

Amikor letelt az egy óra az egyik utcából közeledett egy férfi. Cigi a szájában égett. Amikor a napfényre kilépett, akkor láttam meg, hogy Fater az. Hiába mosolyogtam volna rá, ő nem látta volna. Egyre kevesebb lett köztünk a távolság és tudva, hogy ő akart megölni, az engem kissé feszélyezett. Nem tudtam abba belegondolni, hogy mi lesz, ha félre sikerül minden, hiszen a nem messze álló szerelmes párnak tűnő két ember az Olasz és az egyik embere. Ők vigyáznak rám a legközelebbről. A hátam mögött van egy hajó, ahol öt ember rejtőzködik és várnak a jelre. De a velem szemben lévő házak tetején is láttam, hogy egy-egy fegyver megcsillan, de gyorsan el is tűnik a látószögemből. Biztonságban voltam, de mégis a halál torkában. Nem mondom, hogy remegtem, mint a nyárfalevél, de nem voltam a legnyugodtabb se és ez biztos. Igyekeztem a remegésemet sírássá alakítani, hogy eltudjam vele hitetni, hogy nem tőle rettegek, hanem csak szimplán sírok. És valljuk be. Ez egy nőnek nagyon is jól megy. Eljátszani, hogy ártatlan és fél, miközben pont az ellenkezője van. Mondjuk nálam nem tudom ezt, hogy lehetne értelmezni, de most nem ezen kellene agyalnom. Csak szimplán mosolyognom kell, majd szépen sírva fakadni és hamis indokokkal feltartani a férfit, aki mihelyst megpróbál megölni mozgásképtelenné válik. Erre az indokom nem más, minthogy a töltényeket kicserélték néhány fegyverben altatóra. Ezeket a férfinak szánják. A rendes lőfegyveres töltényeket, pedig a társainak. Tudjuk, hogy nem volt annyi esze, hogy egyedül jöjjön. Éppen, ezért van még egy csapat, akik civileknek álcázva magukat eltávolítják ezeket az embereket.

- Kelly, Drágám. - tárta ki a karját a férfi, de nem mertem közelebb menni.

- Sajnálom Fater. Most nem vagyok abban az állapotban, hogy ölelkezzek. - hazudtam, hiszen nem mertem közel menni hozzá. Szerintem érthető okokból. Nyeltem egyet, mire ő megrázta a fejét.

- Istenem. Hogy én mennyit vártam erre a pillanatra. - mondta. - Minden a te hibád te fattyú.

- Fater. Mi van veled? - kérdeztem és elkezdtek könnyek gyűlni a szemembe. - Azt mondtad rád számíthatok mindig. Miért mondasz most nekem ilyen dolgokat?

- Naiv vagy Kelly. - mondta és ijesztő mosollyal az arcán nyúlt felém. - Komolyan azt gondolod, hogy én ennek bármelyik részét is beveszem? Az embereim látták, hogy beszálltál az Olasz mellé, szóval azt hiszed, hogy semmiről nem tudok. Nem Mindenről tudok, ahogy te is. Milyen sok ideig voltam képes eljátszani előtted  a jó fiút. Oscar- díjat érdemelnék. Viszont akkor minek hívtál ide?

- Mert nem akartam elhinni, hogy te ilyen vagy. Apa a barátjának tartott. 

- Persze, mert ezt akartam. Vele is elhítettem, hogy nem vagyok már rossz és ő volt olyan ostoba, hogy ezt be is vette. Egyedül anyád volt az, aki rájött mindenre és ezért kellett meghalniuk. Én mindig jó fiú maradok Kelly. Mindig tisztára tudom mosni a kezemet és ez sosem fog megváltozni. 

- Mégis miért? Mit ártottak neked a szüleim? 

 - Azzal, hogy apád egyedül hagyott egy olyan sötét társaságban hatalmas törés volt. És csak bosszút akartam állni. Mikor meghaltak azt hittem, hogy te is velük haltál és boldog voltam. Sőt! Még kibontottam egy pezsgőt is ennek az érdekében. Ünnepeltem, hogy halottak vagytok. De ezután megjelentél. És kezdhettem mindent előrről.

- Nem. - mondtam és hullottak a könnyeim. - Nem lehet igaz. Neked is csak annyi lett volna, hogy ott hagyod őket. Miért nem tetted?

- Megtettem, de a harag erősebb volt. És most végre veled lesz vége. Saját kezemmel ölhetlek meg és mondhatok ennek a haragnak búcsút. 

Elővett egy fegyvert és egyenesen a fejemhez tartotta. A filmekben most jönne az a jelenet, hogy a zsaruk a vallomás után előugranak és letartóztatják és ezzel véget érne ez az egész, de nem. Láttam, hogy a távolból megcsillan egy fegyver. Nem mozdultam. Ha most megmozdulok, akkor vége ennek az egésznek és engem találnak el. Nem tudtam mit tegyek. Ethant akartam, de megfogadtam, hogy most nélküle vetek ennek az egésznek véget. Nem akartam még ezzel is a családját veszélybe sodorni. Hiszen ő éppen, ezért utált meg és ez fájdalmas számomra. Nem akartam és csak a szeretetére vágytam. De ő meg ezt nem akarta. Dolgozik a karma elég rendesen. 

A fejemhez emelte a fegyvert és hallottam, ahogyan kiélesíti. Mintha leperegtek volna az emlékeim a szemem előtt. Megbántam mindent, de azt is tudtam, hogy nem fogok meghalni. Még nem tehetem. Van még pár dolog az életben, amit meg kell tennem és most nem hagyhatom, hogy elvesszen ez az egész.