Még mindig... ~Szent Johanna gimi fanfiction~

-Prológus-

Kérnék mindenkit, aki olvassa most ezt, hogy minden egyes idézet után írjátok le, hogy ezt szerintetek ki mondja kinek, vagy éppen kiről van szó. Köszönöm, és jó szórakozást!<3

,,Az egészet nem is így terveztem! Franc gondolta volna, hogy meg fog csókolni! És... A franc gondolta volna, hogy az érzéseim közre játszanak!"

,,– Most akkor... Ti ketten együtt? – kérdezte szomorú mosollyal az arcán.

– Igen. És ebbe neked nincs beleszólásod. Azt hiszem, szeretem is... – suttogtam felszegett állal, mire a fiú elképedt, és az arcán enyhe döbbenet suhant át."

,,– Reni! – kiáltott utánam, és hallottam, hogy kicsapta az ajtót, szedte a lépcsőfokokat, majd mögém ért. – Várj már!

– Mégis mire várjak? Tényleg nézzem egy ideig, hogy enyelegnek, aztán engem szédít, majd megint enyelegnek?? Nem! Végeztem, befejeztem, elegem volt! – ordítottam az arcába, miközben könnyeim szüntelenül folytak tovább az arcomon.

– És én tényleg azt hittem, sőt, elhittem, hogy szeretsz... – nézett mélyen a szemembe, és az arcán mérhetetlen csalódottságot láttam."

,,– És most... Mi a terv? – suttogta ismét közelebb hajolva hozzám.

Szinte éreztem már a leheletét is az arcomon, ami melegséggel töltött el.

– Fogalmam sincs – sóhajtottam fel véglegesen megenyhülve. – Miért, neked mi a terved?"

,,Ahogy ajkai az enyémnek nyomódtak, hirtelen, halványan beugrik valami, ami jó érzéssel tölt el, és így...

Érzek valamit...

Valami újat.

Egy ideig még csókolt, tudva, vagyis inkább arra számítva, hogy úgysem csókolom vissza.

Viszont...

Megtettem.

Végül, amikor elvált tőlem, homlokát az enyémnek döntötte, és kissé kapkodva a levegőt mélyen a szemembe nézett.

– Ez mi volt? – kérdezte zavartan.

– Hát... Nem tudom – nevettem fel halkan, majd hirtelen szorosan magamhoz húztam, és a könnyeim elkezdtek potyogni."

,,– Nem, Ren. Ez nem erről szól már. Döntsd el, hogy mit szeretnél velük, mert mindketten szeretnek, és mindketten rád várnak – mondta az arcomba kíméletlenül.

– Szeretnek? Tö-többes számban beszélsz..? – lepődtem meg, a gyomrom pedig éreztem, hogy összezsugorodott."

,,– Reni! Most komolyan? – röhögött az arcomba, és láttam, hogy nem hitt nekem.

Vagy inkább nem akart.

– Igen. Komolyan – álltam a tekintetét, mire szépen lassan szerintem leesett neki, hogy tényleg igazat mondok."

,,– Miért csinálod ezt velem? – rázta meg a fejét apró mosollyal az arcán. – Minden egyes pillanatban egyre jobban lenyűgözöl, és egyre jobban eléred, hogy beléd szeressek – mondta kicsit felém hajolva, a félhomályban pedig láttam, hogy durván csillog a szeme.

Hogy ez az alkohol, vagy esetleg más miatt történt, fogalmam sincs.

Erről egyszerre három dolog is eszembe jutott.

Az első, hogy nem hiszem, hogy ez nem helyes.

A második, hogy enyhén szólva szerelmes vagyok.

A harmadik pedig, hogy ezt már valaki mondta nekem..."

Na sziasztoook! Ezennel megkezdem az új SzJG ff-em! A Prológus alapján mi a véleményetek róla? Adtok neki egy esélyt?🥹
Egyébként bevallom, ezt egy picit elszúrtam, mert eredetileg hatkor akartam kirakni, csak hát... Éppen akkor fejeztem be a Ne engedj-et, és kellett a megemesztési idő...🫣🫶🏻
Köszönöm szépen mindenkinek, aki velem van, és olvassa ezt a könyvet!
Kinek hogy telt az első nap?💕 Nekem elég sz@rul, hisz már tanultunk is! Na mindegy...😅
Találkozunk szombaton 18.00-kor, addig is legyetek jók... Ha tudtok.🤭🫶🏻
Tiktok: @llauraesharrypotter_