Még mindig... ~Szent Johanna gimi fanfiction~

-38-

Cortez mellett ébredni felér magával a gyönyörrel. Úristen, de imádtam! Felemelő érzés volt arra kelni, ahogyan a hajamat simogatja.

Kimerülten (azért úgy, hogy jó ideje nem aludtunk, és most egy keveset mégis, nem leszünk kipihentek), de boldogan és kézen fogva indultunk meg az iskolába. Írtam Virágéknak, hogy menjenek nyugodtan együtt, most nem szükséges megvárniuk, és nehezen, de beleegyezett. Mekkora meglepettség lesz az arcukon!

– Két napja ilyenkor már bőven a reptéren voltam – szólalt meg hirtelen a fiú.

– Két napja ilyenkor azon aggódtam, miért nem jössz iskolába – kontráztam, mire halkan elnevette magát.

– Egál – bólintott grimaszolva.

– Elég hülyék vagyunk amúgy, hogy nem tűnt fel nekünk semmi – mondtam őszintén, amin megint felnevetett.

– Szívemből szóltál – állt meg egy pillanatra, és húzott magához egy ölelésre.

Kis ideig csendben sétáltunk, majd eszembe jutott valami.

– Ricsi... Említett valamit. Igaz, hogyha én nem vagyok, már rég nem ide járnál? – kérdeztem.

– Teljes mértékben. Jó, nyilván az osztályt meg őt is megszerettem, de sosem gondoltam volna, hogy maradok. Te voltál a kulcs – emelte rám a tekintetét.

– De hogyhogy? – találtam meg a hangom. Olyan szép szemei vannak!

– A nagyszüleimen kívül egyetlen biztos pont sem volt az életemben. A szüleimet és New York-ot sem nevezném annak. Egyáltalán nem. Aztán jöttél te – válaszolta egyszerűen.

A szívem úgy érezte, ki akar ugrani a helyéről Cortez szavai miatt, így megcsókoltam őt. Ezt sosem fogom sem megszokni, sem megunni!

Innentől már tényleg csak egymás társaságát élvezve értünk a sulihoz, ahol a többieknek (miért volt ott már megint mindenki ilyenkor?!) szabályosan leesett az álluk.

– Ren? C? – dörzsölte meg Ricsi még a szemét is a hatás kedvéért.

– Cortez?! – kérdezte egyszerre mindenki, aztán az összekulcsolt kezeinkre, majd a szemünkre, és az egymás felé lövellt szerelmes mosolyunkra kapták a fejüket. – Reni?!

– Renáta, magyarázattal tartoztok! – szedte össze magát Kinga először.

– Maradjunk annyiban, hogy kettőnk közül Reninek ezerszer hamarabb megjött az esze, mint nekem – biccentett felém Cortez, mire elmosolyodtam. Így igaz.

– Waaaaaaaa! – ugrott Virág a nyakamba.

– Nem úgy volt, hogy ezek szenvednek épp? – billentette oldalra a fejét Macu. Szegény, de el van maradva... Úgy mindennel!

– Hát ezek szerint nem! – röhögött fel Zsolti.

– Olyan büszke vagyok rátok! – szipogott Ricsi, Dave pedig lefotózott minket.

– Ki ne rakd! – szóltunk rá egyszerre.

– Mer'? – kérdezte értetlenül.

– Mert ne. Majd megtudják, ha akarják. Akit érdekel, annak úgyis feltűnik majd – ölelte át a derekam, amitől a pillangóim újból kihaltak. Áááá, nem marad egy sem így! Bár már azon csodálkozom, hogy még mindig van...

– Hűha! Remélem tudjátok, hogy azért ennél nagyobb magyarázattal is tartoztok! – tette Kinga csípőre a kezeit.

– Szerintem tudom, mi következik most – jelentette ki Zsolti.

– A csajok bevonulnak a mosdóba cseverészni – felelte Dave, mire mi nevetni kezdtünk.

– Aztán nehogy túl részletesen mesélj – kacsintott rám Cortez, amitől az arcom lángba borult.

– Hohóóóó! – vihogtak a többiek.

– Cortez! – csaptam meg a vállát, mire röhögve hajolt felém egy diszkrét csókra. Bár páran még így is huhogni kezdtek.

Kingával és Virággal bevonultunk a lánymosdóba, és mindketten (Kinga is!) izgatottan várták, hogy elkezdjem. Ám ez nem következett be, mivel nyílt az ajtó, Kinga pedig berántott minket egy fülkébe.

– Mit... – kezdte Virág, de Kinga befogta a száját, és mutatta, hogy ,,pszt!".

Némán hallgatóztunk, és ahogy felcsendült Edina hangja, unottan összenéztünk.

– Jaj lányok! Ti is láttátok, hogy az a könyvmoly... Kis valaki hogy csimpaszkodott Cortin?

A szemöldököm felszaladt a homlokom közepéig.

– Renáta – segítette ki... Ivett. Vagy Rami?

– Szerinted érdekel? – förmedt rá Dina. – Ahj, bocsi Rami, de teljesen ki vagyok! Mit képzel magáról?

– Úgy tűnt, Cortez is élvezi a társaságát... – szúrta közbe Tamara. Igen, őt felismerem.

– Nem igaz! – sipította a ,,fővezér" (jaj de gáz ez a megnevezés :D).

– Hogy mondhatsz ilyet, Tami? – háborodott fel Ivett nyivákolva. – Nem látod, hogy ez Dinának rosszul esik?

– Hagyd Ivett! Nem lényeg. De tudjátok... Ez a Renáta egy senki. Tényleg. Ha Corteznek valahogy felkeltette az érdeklődését... Na nem, az lehetetlen. Ez még Kingának sem menne. Miért egy szürke kisegér tetszene pont Cortinak? – vihogott, amihez (Tamin kívül) csatlakoztak a többiek is, majd kivonultak.

Kinga szitkozódva nyitotta ki a fülkeajtót. Virág átölelt, én meg megsemmisülten néztem magam elé. Igazuk van... Miért pont én? Nem, nem gondolhatok erre! Cortez szeret engem. Tudom! Csak az önbizalmam ne lenne ennyire gyatra...

– Renáta! – fenyegetőzött Kinga.

– Nyugi, nem vettem most annyira magamra. Tudom, hogy szeret... – motyogtam.

– Mesééélj! – ugrált Virág, mire halványan elmosolyodtam, és nekikezdtem. A lényeget mondtam csak, és voltak részek, ahol elpirultam. Ááááá, együtt aludtunk!

– Együtt aludtatok? – vonta össze a szemöldökét Kinga, míg másik barátnőm sikongva tapsikolt.

– Igen, de! Ne gondolj másra! Nem volt több! – vörösödtem el a gondolatra.

– Juuuuj! – kapta a szája elé a kezét Virág.

– Na jó, ezt a beszélgetést felfüggesztem! – nevetett (!!!!) fel a lány. – De azért gratulálok nektek, Renáta. Végre összeszedted magad!

– Ijjjj Reniii, oan naon boldog vagyok érteteeeek! – ölelt meg Virág nevetve, amit boldogan viszonoztam.

Becsengőre beértünk a terembe, és Cortez egyből rám mosolygott, ahogy beléptem. Leültem a helyemre, és hátrafordultam.

– Na? – mosolygott rám gyönyörűen.

– Meséltem – tártam szét a karjaim, kihagyva azt a részt, hogy Dináék szétaláztak.

– Én is – röhögött fel. – Az első kérdés az volt, hogy miért jöttem vissza.

– És erre te? – kérdeztem vadul dobogó szívvel.

– Érted. Ezt válaszoltam. Szükséged volt rám és egy válaszra. És nekem is szükségem van rád – szorította meg a kezem, mire kedvem lett volna sírva fakadni és megcsókolni az egész osztály előtt.

Nagyon szeretem őt. Sose legyen vége!

Sziasztok! Ne haragudjatok, kicsit megcsúsztam🥹
Szombaton családi okok miatt nem tudok részt hozni, ezt remélem, megértitek.💕
Viszont... Már csak 2 rész. Vagyis Epilógussal 3, és vége...😨 Mit gondoltok?
Találkozunk szerdán 18.00-kor, addig is legyetek jók... Ha tudtok.🤭🫶🏻
Tiktok: @llauraesharrypotter_