Még mindig... ~Szent Johanna gimi fanfiction~

-Epilógus-

Szünetben Virág és Kinga is próbáltak velem beszélni, de nem vitt rá a lélek. Kerültem a témát és mindenkit. Egy ideig Cortezt is... Ott álltunk/ültünk a megszokott helyünkön, de mégsem bújtam már úgy a barátomhoz, mint reggel.

Ricsi órán is, és most is többször kereste a tekintetem, amikre általában viszonylag ,,Aggodalomra semmi ok!" pillantásokkal válaszoltam. Cortez is vizslatott. Kinga is, Virág is, egy idő után Zsolti és Dave is. Nagyszerű! Reméltem, hogy Ricsinek nem jár el a szája.

Edina és a serege sokszor bámultak. Szinte egész nap. Eléggé zavaró volt, olyankor mindig közelebb húzódtam a barátnőimhez vagy Cortezhez, hogy lássák; jól vagyok. A külvilágnak mindig ezt kell mutatni.

Valamikor valószínűleg megelégelhette Ricsi a feszültséget, nekiment a vállával Corteznek, és hatalmas vigyorral félrehívta.

– C, gyere már! Szükségem van rád ahhoz, hogy elzavarjam a sorban állókat a büféből, és sorra kerülhessek hamarabb! – A hatás kedvéért a szívére tette a kezét, amin Cortez elmosolyodott.

– Ezer örömmel – jelentette be. Odahajolt hozzám egy puszira, amit égő fejjel viszonoztam, majd otthagytak minket.

Pár tizenkettedikes értetlenül pislogott, majd az össze-össze súgásokból hallottam, hogy meglepődtek, és rólunk beszélnek. Remek.

Közeledtünk a szünet végéhez, már páran megindultak befelé is, amikor gyorsan, erősen és hangosan kivágódott az udvarra vezető ajtó (írói szerk.: khm... a ,,Melyik szeptember 8.?" is így kezdődött hihi) és kilépett rajta az... igen dühös Cortez. Mögötte loholt a feszült Ricsi. Nem nézett a szemembe, ebből tudtam, hogy kikotyogta, mi történt! A fenébe!

– Ricsi, cseszd meg! – sziszegtem idegesen.

Mindenki rám nézett, de én csak Cortezre figyeltem. Aki viszont céltudatosan ment Edináék felé, majd megállt Dina előtt.

– Ha nem lány lennél... – A messzebb lévő diákok tuti nem hallották a ideges, halk beszédét, de mi kicsit közelebb voltunk hozzájuk, így mi igen. – Már a betonba vertem volna a fejed. Esküszöm.

– Mi van? – vékonyodott el ijedtében a lány hangja.

– Sok mindent eltűrök. Tényleg rohadt sok mindent. És eléggé türelmes vagyok szerintem. De nálam is van egy határ. Undorító vagy másokkal baszki! Ez undorító! – mondta fennhangon, láttam, hogy remeg a dühtől.

Az egész udvar csendben volt. És pár hülye videózott is, jó ég!

– Cortez! – suttogtam, majd lassan odasétáltam hozzájuk. Éreztem, hogy néznek, így sietősebbre fogtam a dolgokat, és odaérve a karjára simítottam a tenyerem. – Ne...

– De! – rázta le magáról.

Ricsi elkapta a tekintetét, pedig én a szememmel kinyírtam őt.

– Miről beszélsz? – Edina félt. Hah!

– Ha még egyszer... – mutatott rám. – Vagy én hallom, vagy mástól, de ha még egyszer a fülembe jut az, hogy ilyen alpári stílusban és undorító módon beszélsz a barátnőmről, én intézem el, hogy ne legyen semmid! Esküszöm neked. Esküszöm! – Lefagytam. Ó te jó ég!

Edina elkomorodott.

– Komolyan erről van szó? Hozzárohantál, te csitri? – nézett felém. – Ment a hiszti?

– Rohadtul nem. Hallottam az egészet, én mondtam el C-nek. Ren egy szót sem szólt volna – védett ki Ricsi.

– Így igaz. Na szóval. Reni csodálatos lány, gyönyörű és nem mellesleg túl kedves is. Nem fog tőlem távol maradni, mert ha nem tűnt volna fel, ő a barátnőm, én meg a barátja vagyok. Miért pont ő érdekelne? Pont azért, mert nem olyan, mint te. Nem mű. Nem ribanc. Igazi és normális! Más! Jól tanul? Büszke vagyok rá! Olvas? Helyettem is! Te fogod rohadtul megbánni, ha még egyszer elbizonytalanítod! – bökött felé, mire Edina nyelt egyet. Haha, micsoda pofára esés!

– Te pedig! – Ellágyult tekintettel pillantott szemeimbe. – Soha, ismétlem soha ne gondold azt egy percig sem, hogy nem kellesz nekem, vagy nem vagy elég. Reni, nekem mindig is elég és tökéletes leszel! Tényleg. Ebben nem hazudnék. Arra se gondolj, hogy nem szeretlek, mert nincs így. Egyáltalán nincs így! Szerinted miért jöttem vissza? Nem ezért. Nem azért, mert csak szórakozok. Veled sosem. Elég vagy. Jó vagy. Nekem. Ez számít, nem?

– Cortez... – suttogtam sírva, ugyanis közben eleredtek a könnyeim.

– Nem szoktam ilyen lenni közönség előtt, de ha ez kell... – fújtatott, majd megfogva a kezem összekulcsolta az ujjaink. – Halljátok hát, ha nem esett volna le. Reni és én együtt vagyunk, szeretjük egymást. Ha valaki be mer neki szólni... Annak velem gyűlik meg a baja.

Szinte már hangos volt a csend. Aztán olyan tapsvihar tört ki, hogy ilyet még életemben nem hallottam!

Mosolyogva és sírva fúrtam a fejemet Cortez mellkasába, aki átölelt a derekamnál.

– Köszönöm! – motyogtam rázkódó vállakkal.

– Nehogy! Nincs miért – simogatta a hátam. – De kérlek, legközelebb azonnal nekem szólj. Ne Ricsinek. Nekem. Oké?

– Mhm – bólogattam, majd felnéztem rá. – Összekönnyeztem a felsőd.

– Annyi baj legyen. – Belepuszilt a hajamba, majd visszahúzott magához.

A nagy hangzavarra nem csak Máday, hanem majdnem az egész tanári kar kijött.

– Mit műveltek itt kint? Vagy öt perce megy az óra! – ordította az igazgatóhelyettes.

Mindenki megiramodott befelé, csak mi nem. Az osztály odajött hozzánk, és körbeölelgettek minket, vagy épp körbepacsiztak velünk.

– Büszkék vagyunk rátok! – jelentette be Ricsi vigyorogva.

– Végre már – helyeseltek a többiek.

Cortezzel egymásra mosolyogtunk, és egymás kezét fogva eldöntöttük, hogy többet el sem engedjük egymás kezét.

Vagy egymást. Mindegy. Egyre megy.

Istenem, de szerelmes vagyok!

-VÉGE-

Te jooo ég! Sziasztook!💕
Ki kellett hamarabb raknom, mert hatkor nem értem volna rá...💀
El sem hiszem, hogy ezt mondom/írom, de... Vége. Végeztünk.
Nem lett olyan nagy sikere, mint a többinek, de köszönöm mind a 16K olvasómnak, aki velem tartott, és nagyon köszönöm az 1K vote-ot is. Nagyon hálás vagyok nektek!❤️❤️
Nem tudom, hogy mit hoz még a jövő, de... Sajnálatos módon valószínűleg nem több SzJG ff-et. Ha összeszedem magam, és menni fog az írás is rendesen, akkor szeretnék hozni végre egy teljesen sajátot. Remélem az is tetszeni fog, de írás ügyileg valszeg' most el fogok tűnni egy kis időre...🥹
Nagyon szeretlek titeket, és nagyon köszönök mindent! Hálás vagyok nektek!🫶🏻
Mint mindig, én Noncsi voltam, és szeretettel várlak majd titeket valamikor következőnek is!😻
Tiktok: @llauraesharrypotter_