Még mindig... ~Szent Johanna gimi fanfiction~

-34-

Megállt az idő.

Megállt körülöttem minden és mindenki.

Számomra is, de a valóságban is. Mindenki a reakciómat leste.

– Mi? – kérdeztem halkan vissza, de a saját hangomat is alig hallottam.

Cortez elmegy Amerikába. Ott marad. Nem jön vissza. Elmegy az iskolából. Nem láthatom többet. Nem lát majd többet.

Mi a fene történik az életemmel?

Éreztem, hogy a szemeim könnybe lábadnak, de most nem foglalkoztam azzal, hogy letöröljem. Még mindig sokkosan meredten a kis üzenetre, amire már elkezdtek lecsepegni a könnyeim.

– Ren... – kezdte Ricsi, de én csak a fejemet ráztam. – Ren! Ren, figyelj rám! – ragadta meg a vállaim, és kényszerített, hogy ránézzek. – Ren... – súgta gyengéden, de a szemében láttam, hogy neki is fáj. És... Még valamit. Ricsi... Haragudott rám?

– Miért? – böktem ki rekedten.

– Renáta, ez bonyolult – sóhajtott fel Kinga, de kivételesen most még ő sem piszkálódott.

– Igazábóól... – motyogta Virág zavartan.

– Kikészítetted őt, Ren – mondta ki Ricsi kíméletlenül. – Figyelj, én tényleg nagyon bírlak, de... Amit műveltél vele, az már övön aluli volt. Igaz, ő is hibázott, de... C már kilencedik után elment, volna, ha te nem vagy. Mindig ez volt, mesélte. Előző iskolájában is, és régebben is többször. Vagy a szülei, vagy maga miatt. A Szent Johannához sem fűzött sok reményt, aztán jöttél te, és ez változott. De közben ott volt Neményi, Viki, az a hülye szilveszter, majd a gyűrű, Párizs, minden, és... Besokallt. A vitátok óta fontolgatta. Próbáltam lebeszélni, de nem ment, és azt hiszem, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy te sem igazán magyarázkodtál. Egyszerűen csak hagytad, hogy gondoljon, amit akar, és ez neki sok volt. Ezért hiányzott tegnap is, és ezért volt ilyen furcsa. Borellel beszélt, a szüleivel és a nagyszüleivel is. Nem véglegesítette még, de... Ma már repül Amerikába. Úgy sajnálom, de... – nyelt egy nagyot, majd elfordította a tekintetét rólam, és a földet kezdte kémlelni. – Ez a te hibád is – fejezte be. – Persze, nem csak a miattad, de... – dadogta.

Én pedig csak dermedten álltam ott, az érzéseim kavarogtak, és nem voltam képes elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Hangtalanul, némán zokogtam, és még akkor sem voltam jól, amikor Kardos bejött, majd az aggódó kérdései után (amikre nem tudtam válaszolni, így a többiek tették meg) kiküldött arcot mosni.

Lassú léptekkel, még mindig a zokogástól remegve sétáltam a mosdóba, ahol, miután becsuktam az ajtót, lecsúsztam a földre, és folytattam.

Miért rontok el állandóan mindent? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Most mi a fenét csináljak?

– Istenem... – suttogtam zihálva, majd újra rázott a sírás. Arra figyeltem fel, hogy valakik bejöttek, majd mellém ültek, és az egyikőjük átölelt, a másik pedig megveregette a vállam.

Virág és Kinga voltak.

Mindketten ott maradtak mellettem, amíg nem csillapodott a bőgésem, és nem éreztem mást, csak ürességet. Meg hirtelen jött dühöt.

– Már megint az én hibám minden... – suttogtam idegesen, mire a lányok meglepetten pillantottak rám. – Az senkit nem zavar, hogy Cortez is mit tett velem?! – Persze, hogy nem. Férfi. Azok kedvükre megbánthatnak bárkit, főleg a nőket, de ha ez fordítva történik meg, egyből nem tetszik nekik. – Itt nem csak én hibáztam, Ricsi is rosszul mondta! Én készítettem őt ki? Fogalma sincs arról, hogy mi az én szemszögem ebből az egészből! Senkinek. Fogalma. Sincs. Róla! Rohadtul senkinek! Elegem van! Miért én vagyok a hibás már... Már megint? – túrtam bele a hajamba zaklatottan, újra a sírás határán. Most az sem zavart, hogy éppen nem beszéltem a legszebben.

Semmi nem érdekelt azon kívül, hogy meg KELL akadályoznom, hogy Cortez elmenjen. Muszáj.

– Tudnia kell, én mit érzek! Hogy sosem akartam megbántani! Nem lennék rá képes... – motyogtam magam elé, érzelmileg megint kikészülve.

– Akkor tedd ezt – mondta Virág hirtelen.

– Mi? – zökkentem ki egy pillanatra a hisztériából.

– Tedd ezt. Mondd meg neki! Hívd fel! Vagy írj neki. Gyerünk, RENÁTA! – üvöltött rám Kinga, amire felócsúdtam a döbbenetből.

– Tényleg! Úristen! – kaptam a szám elé a kezem örömömben, ahogyan végre összeállt a fejemben, hogy mit is akarok pontosan csinálni. Letöröltem a könnyeim, megmostam az arcom, és még vártam egy kicsit, hogy lecsillapodjon a tipikus sírás utáni légzés.

A lányok türelmesen nézték, ahogyan én összeszedem magam.

A mosdókagylónak támaszkodva figyeltem a lesírt és szét folyt szempillaspirálom a tükörben, majd szappannal (más nem volt) gyorsan azt is letöröltem magamról. Kihúztam magam, és eldöntöttem, hogy most nem fogok hibázni. Jelen esetben nem lehet. Megfutamodni sem fogok. Megoldom. Megcsinálom!

Levelet fogok neki írni. Vagyis egy üzenetet.

De abban benne lesz minden.

Sziasztok! Végre valahára Reni fog okosan cselekedni🙏🏻 Gondoltátok volna?
Kiderült, hogy 70 pontom lett a felvételin🥳 Nektek hogy sikerült így, hogy tudjátok az eredményt?💕
Találkozunk szerdán 18.00-kor, addig is legyetek jók... Ha tudtok.🤭🫶🏻
Tiktok: @llauraesharrypotter_