Még mindig... ~Szent Johanna gimi fanfiction~

-9-

Oké, tehát a mai napom elejére annyit érnék, hogy elegem van.

Mindenből és mindenkiből.

De főleg Belőle...

Igen, igen.

Cortezből.

Ma reggel is ott volt vele Viki, ma reggel is a nyakán csüngött, ma reggel is megcsókolták egymást, és...

A francba már, Renáta!! Barátod van! - szidtam magamat, amikor elhaladtam az árkádok alatt állók előtt.

Már reagálni se reagáltam semmit a fiúk, vagy éppen Viki beszólására.

Rámosolyogtam Virágra, majd a többiek tekintetét kerülve lassan besétáltam a suliba.

Felmutattam a belépő-kártyám, aztán kettesével szedve a lépcsőfokokat (igaz, majdnem orra buktam, de ez részletkérdés) siettem a terembe, Arnoldhoz.

Igen, már itt volt.

Írta, hogy Haller, Borrell és Máday is beszélni szeretnének vele.

A terembe érve láttam, hogy a helyén olvasott, kizárva Andris és Robi hörgését (?), meg Kinga ordítozását, szóval valószínűleg az érkezésem sem tűnt fel neki.

Úgyhogy óvatos mosollyal kezdtem el a fiú felé közelíteni, majd ahogy odaértem, leguggoltam mellé, és egy puszit nyomtam az arcára.

Erre viszont meglepetten felnézett, és ahogy meglátott, lágyan elmosolyodott.

– Szia – köszönt rám, lerakva a könyvét.

– Szia! – vigyorogtam rá. – Lerakom a cuccom, és jövök.

– Menj csak! – szólt mosolyogva Arnold, én meg bólintva a helyemre mentem.

Kipakoltam első órára (Töri. Megint le fog szakadni a kezem. Bah.), majd a táskámat a padom mellé tettem, és visszasétáltam Arnoldhoz.

Felpattantam a padjára, és néztem, ahogyan ő is kipakolt, majd ahogy végzett, felállt, és hozzám hajolva adott egy gyors csókot.

Na igen.

Arnold foglalkozik velem, és szeret is.

Én is szeretem, de közben meg ott van Cortez, és...

Francba, már megint ő jutott eszembe!

Renáta, csinálj valamit! - átkoztam magam.

– Jó végre találkozni – böktem ki végül zavartan.

Mi van?!

Hát de... Tegnap suliba láttam utoljára...

Édes istenem, ennél hülyébb ne legyek...

Szerencsére Arnold, ha hülyének is nézett, nem tette szóvá, csak halkan elnevette magát.

– Hidd el, Reni. Én is örülök. – Olyan őszintén mosolygott rám, hogy marha rosszul éreztem magam tőle.

Játszok egy olyan ember érzéseivel, aki teljes szívéből szeret.

Csak egy szokásos Rentai Renáta-dolog...

Ezután a szóváltás után elkezdtünk beszélgetni, és egészen addig ezt csináltuk, amíg a többiek be nem jöttek.

Akkor viszont visszamentem a helyemre, mert tudtam: Ha ők megjöttek, pár perc és csengetnek.

Arnold meg olvasni kezdett, de mint tudjuk, őt nem is nagyon érdeklik az órák... Mindegy.

Az egész társaság röhögött valamin, és ahogy elnéztem, nagyon jó volt a hangulat.

Ricsi Virág kezét fogta, és hagyta, hogy a lány a mellkasának dőlve vihogjon, miközben a raszta is nevetett, szabad kezével Virág haját birizgálva.

Dave és Zsolti szintén a hasukat fogták a nevetéstől, miközben Dave valakivel beszélt a fülesében, a hangzavar ellenére.

És végül ott volt Cortez, aki...

Na jó, ennél jobban azt hiszem, még nem lettem rá idegesebb, mint most.

A száját törölgette, amin egy kis rúzs (!!!!) látszódott (komolyan, pedig ilyet még nem csinált), miközben ő is rázkódó vállal figyelte a többieket.

Azt hiszem, elég érdekes képet vághattam, ugyanis hirtelen megállapodott Cortez tekintete rajtam, majd gúnyos mosolyra húzva a száját ismét törölt egyet az említett testrészen.

És végig engem nézett.

A tekintetétől egyszerre jöttem zavarba, és akadtam ki.

Végül egy kínos nevetés után inkább elfordítottam a fejem, és néztem, hogy Virág a helyére ugrált, majd szépen lassan a többiek is így tettek (na jó, nyilván nem ugrálva, de a helyükre mentek:D).

Ebben a pillanatban pedig Vladár is belépett, csütörtök lévén, így kezdetét vette a kínkeserves rajz óra, amin sajnos, vagy nem sajnos, fejben nem igazán voltam ott...

Szeretném leszögezni, hogy TUDOM, ilyet Cortez SOSEM csinálna az eredeti SzJG-ben, de... Ez egy ff🤷🏼‍♀️
Remélem, hogy a mai rész is tetszett!💕 Nyomjatok egy csillagot, ha igen😉
Találkozunk szerdán 18.00-kor, addig is legyetek jók... Ha tudtok.🤭🫶🏻
Tiktok: @llauraesharrypotter_