Még mindig... ~Szent Johanna gimi fanfiction~

-4-

A mai napom boldogan indult. És végig az is volt... Attól eltekintve, hogy tele volt a fejem kételyekkel.

Öt nap telt el a csók óta, ami azt jelentette, hogy Arnolddal már lassan egy hete próbálkozunk.

Méghozzá azt próbálgatjuk, milyenek vagyunk együtt.

Elég sokat voltam Arnolddal ebben az egy hétben, és azt kell hogy mondjam, elég jól érzem magam vele.

Cortezzel azóta egy másodpercet sem beszéltem, pedig mögöttem ül.

Wow.

Rám se nézett, és ami a legjobb: a többi fiú is ellenem fordult.

Mióta Davere kiakadtam, azóta Ricsi és Zsolti is elég távolságtartó.

De hogy miért?

Én sem tudom.

Ma, így szombat délelőtt, amikor sikerült rávennem magam arra, hogy készülődni kezdjek, meg úgy életet varázsoljak magamba, eléggé meglepődtem, amikor készülődés közben kaptam egy üzenetet Arnoldtól.

Arnold üzenete: Jó reggelt, Reni!

Azonnal válaszoltam neki.

Reni üzenete: Neked is:)

Arnold üzenete: A hangulatjelet lehetne mellőzni? Egyébként meg kérdezni szeretnék valamit.

Reni üzenete: Bocsi, bocsi (:D hehe) Na de. Igen?

Arnold üzenete: Reni! Ne már (most képzeld ide, hogy felnevetek, oké?)! Viszont visszatérve... Lenne kedved eljönni velem könyvesboltba, kávézóba, meg ilyen helyekre? Csak most nem úgy, ahogy eddig, hanem... Máshogy kérdezem. Eljönnél velem egy randira?

Oké, az üzenet első felére annyi, hogy rossz hatással vagyok rá:D

A második felére meg...

Arnold...

Randira hívott??

Rájöttem, hogy várja a válaszolom, így boldogan elkezdtem bepötyögni neki egy választ.

Reni üzenete: Persze!! Mikor?

Arnold üzenete: 15.00-re ott vagyok előttetek, oké?

Reni üzenete: Oké! Szia:)

Arnold üzenete: Ezt nem fogod abbahagyni, ugye?

Reni üzenete: Nem!:D Na, szia! Majd találkozunk!

Arnold üzenete: Szia, Reni!

Miután elköszöntünk, még percekig néztem az üzenet váltást.

Próbáltam kitalálni, hogy pontosan mit is érzek jelenleg, de... Nem igazán sikerült.

Lementem anyuhoz meg apuhoz, és elújságoltam neki a hírt, miszerint randira megyek.

Erre anyu kiejtette a kezéből az üveg poharat, ami mondjuk eltört, de szerintem most ez volt a legkisebb baja.

Apu meg elkezdett idegesen motyogni valamit a nappaliból, amit nem igazán értettem, csak azt láttam, hogy jár a szája.

Ja, igen.

A szüleim.

Anyu elég jól viseli, de apu...

Egyikőjük sem tudja elhinni, hogy 10.-es vagyok, és már van barátom.

De apu ezt rosszabbul kezeli.

Most, ahogy ezt a párbeszédet meghallotta, azt is motyogta (ezt az egyet kiértettem belőle), hogy eljön ő is velünk könyvet nézni és kávézni.