A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

1. A gyűrű

A regényeimet itt találhatjátok:

https://helma.hu/konyvek?szerzo=Rebecca-Reed-0

A nagy pénzrablás után szabadon :))

Zayn

Elcsesztem. Nem is kicsit. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem kellett volna hagynom, hogy a haverjaim rábeszéljenek erre a marhaságra. Pedig milyen jó volt! Életemben nem röhögtem annyit, mint tegnap este, amikor elbasztuk a drogért kapott pénzt, és amivel most nem tudok elszámolni.

Egy nagy asztal előtt ültem. Mellettem jobbról és balról egy-egy kigyúrt állat, a főnökre vártunk. Vajon mit fognak velem csinálni? Annyira nem volt sok pénz, hogy kinyírjanak miatta. Vagyis őszintén reméltem, hogy nem terveznek semmi ilyesmit. Lehetséges, hogy jó ideig ingyen kell majd dolgoznom nekik, vagy rám sóznak valami húzósabb melót. Talán kapok mellé egy-két pofont is. Kibírom.

Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a buli. Egy hotelben voltunk, ott kellett leadni az utolsó adagot. Louis és Liam lent vártak, mert utána el akartunk ugrani valahová lazítani. Már előtte, a kocsiban elszívtunk egy-két spanglit, és eléggé fel voltunk dobva. A pénzt számoltuk a kocsiban, és nem emlékszem, melyikünk kezdett el beszélni arról, milyen király lenne egy ilyen helyen elszórni. Jakuzzi, pezsgő, kaviár, buli, szex. Nevettünk, és egymás szavába vágva álmodoztunk, hogy mi mindent csinálnánk. Aztán elhallgattunk, és a pénzt bűvöltük.

Fél óra múlva már az egyik lakosztályban őrjöngtünk, odacsődítettünk még vagy tizenöt embert. Dőlt a pia, ordított a zene, fürödtünk, táncoltunk, az ágyon ugráltunk, olvasztott csokoládét nyaltunk le egymásról és szexeltünk. Kibaszott sokat szexeltünk. Próbáltam felidézni, kikkel feküdhettem le, de nem igazán sikerült. Louis vigyorgó arca rémlett, ahogy a fotelben ült, kezében a pezsgősüveggel, és előtte két fiú térdelt. Liam csokoládétól maszatos teste is megvolt, ahogy a helyiség közepén áll, és hárman is tisztogatják a nyelvükkel. Életem legjobb partija volt. Már amennyire emlékszem belőle.

Hallottam, ahogy mögöttem nyílik az ajtó. A gyomrom golflabdányira zsugorodott, és én magam is próbáltam ugyanolyan kicsire összehúzódni. Már a léptek hangja is rendesen rám hozta a frászt. Egy magas, jó kondiban lévő, ötvenes fickó sétált el mellettem, majd leült velem szemben. Világosbarna haja erősen őszült, de ettől függetlenül fiatalosnak tűnt, és jóképűnek mondtam volna. Ujjait összekulcsolta az asztalon, és komoly tekintettel méregetett.

– Gondolom, nem kell ecsetelnem, miért vagy itt – dörögte a mély hangján.

Nyeltem egy hatalmasat.

– Nem, uram – ráztam a fejem szemlesütve.

Sosem találkoztam még a nagyfőnökkel. Azt sem tudtam, ki ő. Engem mindig csak valami kis gyökér hívott fel, ha meló akadt.

– Legalább jól szórakoztatok a pénzemen? – dőlt hátra. – A szemembe nézz, ha hozzád beszélek!

A hangja halálra rémisztett, úgyhogy azonnal rákaptam a tekintetem. Mégis mit feleljek erre?

– Rossz ötlet volt, sajnálom – nyögtem. – Ígérem, jóváteszem – tettem hozzá gyorsan, bár fogalmam sem volt, hogyan lehetne ezt jóvá tenni, hiszen egy árva vasam se maradt.

A pasas csak nézett, én pedig kezdtem izzadni. Nagyon idegesítő volt a csend, és azok a szürke szemek, melyekből semmit sem tudtam kiolvasni. Egy étterem hátsó helyiségében ültünk. Mindig itt adták át a cuccot, így feltételeztem, hogy az övé lehet. Mi van, ha feldarabolnak és eltüntetnek a konyhán?