Gyémánt (Original Story)

1.8.Fejezet - Palacsinta és a Másnap

A hatalmas UHD kijelzős tévén éppen egy gasztronómiai utazós műsor futott. A képet annyira élethűen és élénken adta vissza, mintha a frissen szedett gyümölcsök tényleg ott lennének a nappaliban. A műsorvezető érthetően beszélt angolul. Pont úgy, amit a külföldiek szerettek hallgatni, mert lassan és artikulálva mondta ki a szavakat, így megvolt a sikerélményük, hogy megértették. Áron egyetlen szót nem fogott fel az adásból, pedig tanulási célzattal kapcsolta be. Az oldalára borulva feküdt, mellette egy füzet, amibe még egyetlen szót sem írt fel.

Márk javasolta neki, hogy nézzen angolul műsorokat, mert így jobb lesz a hallás utáni értése és bővítheti a szókincsét. Eleinte nem értett semmit, feliratot kapcsolt és mindent ki akart szótározni, de Márk türelemre intette. Két hét tévézés után már nem csak a látványos képeket értékelte, hanem a beszédet is kezdte felfogni. Most már csak néha írt ki egy-egy szót, amit nem tudott kikövetkeztetni a szövegkörnyezetből, de most képtelen volt figyelni.

Még mindig szörnyen fáradt volt, pedig az elmúlt két nap nagy részét igyekezett alvással tölteni. Márk péntek reggel háromnapos csapatépítő tréningre utazott, így Áron egyedül töltötte a hétvégét. Nem úgy tervezte, hogy semmit nem fog csinálni, de amikor pénteken tanítás után hazaért, és egy üres, csendes lakás várta, ledőlt a kanapéra és körülbelül három percig bámulta a plafont, aztán elnyomta az álom. Éjjel kettő tájékán riadt fel, és órákon keresztül fülelt, hogy hallja-e a nyíló ajtót, a csörgő kulcscsomót, a lerúgott cipő puffanását és a bizonytalan léptek közeledtét, hogy aztán az orrát megtöltse az egész éjjel tartó bulizás jellegzetes szaga: műfüst édeskés illata összekeveredve Márk parfümjével, izzadsággal és whiskyvel. Ezt pedig kapkodó, kontrollálatlan érintések követték. De az éjszaka nyugodt volt, ahogy szombat egész nap is, amit a kanapén töltött, és ide-oda sodródott álom és ébrenlét között. Élvezte a csendet, amit csak a légfrissítő sziszegése tört meg, a nyugalmat és a magányt, amiből az utóbbi időben nem sok jutott ki neki, emiatt pedig mardosta a lelkiismeret-furdalás. Milyen ember az, aki örül, hogy a barátja máshol tölti a hétvégét? Nem lenne szabad ezt éreznie, emiatt pedig magát okolta, hogy megváltozott a kapcsolatuk.

Áron ülő helyzetbe tornázta magát, és miután elég erőt gyűjtött, kicammogott a konyhába és kidobta az üres gíroszos dobozt, amiben az ebédje volt. Töltött magának egy pohár narancslevet, és a pultnak dőlve végignézett Márk lakásán. Olyan volt, mint egy részlet az IKEA bemutatótermében. Nem csak az onnét származó bútorok miatt hasonlított az ikeára, hanem mert pontosan ugyanolyan élettelen és mű volt.

Nem volt nagy lakás, két embernek pont ideális. A bejárati ajtón átlépve egy közlekedő folyosó fogadta az érkezőt. Nem volt kimondott előszoba, ezen a folyosón kapott helyet egy gardrób a kabátoknak és egy cipős szekrény, ami felett tükör lógott. Ennek a résznek a bal oldaláról nyílt a WC-s fürdőszoba, a jobbról pedig a háló. A folyosó az amerikai konyhás tágas nappaliban végződött. Ehhez tartozott egy örök panorámás terasz, mert Márk az egyik budai hegy oldalán lakott egy nyolclakásos társasházban.

Ízlésesen volt berendezve, de úgy nézett ki, mintha nem lakna benne senki. A szekrény polcain precízen elhelyezett dísztárgyak, de egyik sem személyes. A falon egy, a svájci Alpokat ábrázoló tájkép lógott, de azon is látszott, hogy tucatdarab. Sehol egy fénykép vagy egy postaládából kiszedett szórólap, ingyenes reklámújság, esetleg egy megbontott levél. Márknak nem volt magazin-előfizetése, ha mégis érdekelte valami, akkor a digitális olvasást preferálta a tabletjén, amit használaton kívül a dohányzó asztal alsó polcának jobb szélén tárolt. Mellette élére állítva egy doboz papírzsebkendő és egy elegáns fekete doboz, amiben egy csomag nedves törlőkendőt, az óvszereket és a síkosítót tárolta. A fiókok nagy része üresen állt, amelyikben mégis volt valami, az rendezetten, egymás mellé sorakoztatva. A teraszajtó melletti sarkot egy megtermett könnyezőpálma foglalta el, amit Áron szeretett volna tutujgatni, letörölni a leveleit, tápoldatos vízzel megöntözni, de Márk mondta neki, hagyja csak a bejárónőre. Hetente egyszer jött hozzájuk egy nő, aki megszabadította a lakást a nemlétező kosztól. Márk egyedül a ruhamosást és vasalást csinálta meg.