Gyémánt (Original Story)

4.2. Fejezet - Forróság és Beni

A nyaralás ötödik napjára megérkezett a beígért hőség. Laci reggeli közben felvetette, hogy megnézhetnék a környéket, elsétálhatnának a kis kápolnához, ami a két falu között áll a semmi kellős közepén, aztán átmehetnének a strandra, és a vízben ülve, fagyit kajálva tölthetnék a napot. Természetesen egy tiltakozás se hangzott el a felvetett program ellen.

Bence a lugas alatti hintaágyban ült, még meg sem mozdult igazán, de a póló már így is a hátára tapadt. Két oldalán Laci és Fanni foglalt helyet, és arra vártak, hogy végre mindenki összekészülődjön. A nagy csapatban való kirándulásoknak ez volt a hátránya, hogy mindig várni kellett valakire.

Zsu és Csilla már egész hamar elkészültek. Bár volt két év közöttük, eléggé hasonlítottak egymásra, és előszeretettel vettek fel hasonló ruhákat. Ma Csillán fehér nadrág és tengerészkék top volt, Zsún pedig ugyanennek a fordítottja. Fanni csinált is róluk egy képet, amit elküldtek a szüleiknek, aztán szörnyülködve állapították meg, hogy az anyjuk már meg is osztotta a Facebookon.

– Basszus! – nyögött fel Bence, amikor végre Áron is kilépett a házból. Azt a térd alá érő zöld nadrágot viselte, amit az utazásnál, de most nem pólót, hanem egy bő atlétát vett fel hozzá.

– Valakinek tátva maradt a szája – kuncogott Laci.

– És csorog a nyála – adta hozzá Fanni.

– És kocsányokon lóg a szeme – kontrázott rá Laci nevetve.

– Bolondok! – szólt rájuk Bence. – Nem is csorog a nyálam. – Viszont abban Lacinak tényleg igaza volt, hogy tátott szájjal bámulta a nevetgélő Áront.

Bence azt hitte, Áron majd magába fog roskadni a konyhában történtek után, és egyáltalán nem fogja élvezni a nyaralást, de megint bebizonyította, hogy mennyire erős. Bence gyakran elfelejtette, hogy a baleset és az amnézia része Áron életének, és évei voltak feldolgozni az eseményeket. Miután több mint egy órán keresztül feküdtek egymást ölelve, Áron javasolta, hogy lassan visszamehetnének a többiekhez. Ida mama igazán nem bánta, hogy újabb tíz tojásból készül tészta, és mikor rájött, hogy Áront mennyire érdekli a főzés, még a vacsorakészítésre is befogta. Másnap reggel pedig Áron rántottával várt mindenkit.

– Ej, de szép dolog is a szerelem! – sóhajtott fel Laci, mire Bence sejtette, hogy pár cikizésről lemaradt az elmélkedés miatt.

– Valakit ma agyon fognak fröcskölni a tóban – nézett Bence a legjobb barátjára, de Laci csak kinevette.

– Mondjuk, ahhoz végre el kellene indulnunk – jegyezte meg Fanni epésen, és pont végszóra Panni is megjelent. – Végre! Indulás!

Laci úgy tervezte, hogy átsétálnak a falun, majd a réteken keresztül átmennek a másik faluba, aminek a határán volt a strand.

– Oké, hallani akarom! – szólalt meg Csilla, amikor a kacskaringós utcákat járták. – Mi a története a postának?

– Hogy érted, hogy mi a története? – nézett rá Laci. – Fogalmam sincs, ki építette, ha erre vagy kíváncsi.

– Nem. Arra a történetre vagyok kíváncsi, ami miatt mindig összemosolyogtok. Amikor reggeliért jövünk, és elsétálunk a posta előtt, ti ketten Bencével mindig összenéztek. Halljam, mi a történet.

– Laci tizenhat évesen... – kezdett bele Bence vigyorogva, jó hangosan a mesélésbe, de Laci azonnal mellette termett és megpróbálta befogni a száját. Bence kacagva elszaladt, úgy folytatta. – ... írt egy levelet!

– Bencuska! A szádat befogod!

– Hogyan is mondtad egyszer? A legjobb barátod vagyok, az a dolgom, hogy cikis helyzetbe hozzalak.