Gyémánt (Original Story)

1.9.Fejezet - Szilveszter és az Új év

Bence becsukta maga mögött a teraszajtót, és óvatosan letesztelte, hogy mennyire csúszik a járólap. Az érkezésükkor pont végignézték, ahogy egy srác fenékre ült az első lépés után. A szilveszter éjszakát Panni egyik szaktársa házibulijában töltötték egy hatalmas családi házban, Sashegyen. Bence egész lakása kétszer elfért volna az alsó szintjén.

Lejjebb húzta a szürke kapucnis pulcsiját, a sálját meg feljebb, aztán kisétált a korlátig és rátámaszkodott. Csodás kilátás nyílt a városra. Még bőven volt fél óra éjfélig, de már több helyen tűzijátékoztak. Egy ideig gyönyörködött a látványban, aztán elővette a telefonját és tanácstalanul forgatta a kezében. A szünet kezdete óta rendszeresen ezt csinálta.

Áronnak akart írni, hogy hogy van. Az utolsó két alkalom maga volt a pokol, és nem azért, mert mindent háromszor kellett elmagyaráznia, hanem mert Áron úgy nézett ki, mint akinek meghalt a lelke. Magától nem mondta, hogy nem ért valamit, csak ha Bence konkrétan rákérdezett, de akkor se tudta igazán elmondani, hogy mi okoz neki nehézséget. A számolásoknál vagy minden lépésnél visszakérdezett, hogy "Ugye ezt kell csinálni?" vagy csak nézte a füzetet és nem szólalt meg. A tanulást nem szakították meg poénok vagy témák, amiknek semmi köze nem volt a statisztikához. Már egyáltalán nem beszélgettek. A békülés után feszült volt a hangulat és távolságtartó a viszony közöttük, de azért sikerült egy-egy rövid beszélgetést lefolytatniuk. De az után a hétfő után, amikor Áron egy újabb lila folttal a csuklóján jelent meg, az is megszűnt, és maradt a nyomasztó csend, meg a Bencét felemésztő aggódás.

Karácsonykor nem küldött neki üzenetet, mert úgy gondolta, hogy az egy intimebb ünnep, amit mindenki a szeretteivel tölt. Nem is kérdezte Áront, hogy hol fogja tölteni az ünnepeket, a családjával vagy Márkkal. Reménykedett benne, hogy ha Áron a családjával van, akkor elmondja nekik, hogy mi történik vele, és legalább tőlük segítséget kér. Ha meg Márkkal, akkor nem akart okot adni egy újabb veszekedésre, ha esetleg féltékeny típus lenne.

De szilveszter egy olyan éjszaka, amikor boldog-boldogtalan üzeneteket küldözget a másiknak. Bence kapott már néhányat a volt középsulis osztálytársaitól, akikkel az év többi napján nem is tartják a kapcsolatot, leszámítva, hogy lájkolgatják egymás képeit. Már, ha ezt kommunikációnak lehet nevezni. Délelőtt pont egy ilyen lájkolgatás alkalmával találta azt a kis verset, amit el akart küldeni Áronnak. Kányádi írta azt is, és úgy gondolta, biztos tetszene neki. Persze lehet, hogy ismeri, de Bence nem akart egy szimpla BÚÉK-ot küldeni. Mert az sablonos és semmitmondó, és Bence azt szerette volna, ha kiérződik az üzenetből, hogy nem felejtette el, hogy Áront érdekli az irodalom, hogy Kányádit szavalt a vadasparkban, hogy figyelt rá, meg hogy halálosan aggódik érte.

– Hát itt bujkálsz!

Fanni is óvatosan tette meg az első lépéseket a teraszon. Flitteres miniruhát viselt, de a magassarkúját már átcserélte egy kényelmes tornacipőre. Pannival közösen készülődtek a bulira, ami abból állt, hogy ugyanolyan fazonú, de más színű ruhát vettek fel, és mindketten hatalmas hullámokat sütöttek a hajukba. Amíg Panni olyan természetesen ment a magassarkúban, mintha mezítláb járna, addig Fanni szorosan belekapaszkodott Bencébe, és minden huszadik lépésnél majdnem kitörte a bokáját. A ruháját folyamatosan lefelé huzigálta. Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érinti, hogy ennyi mindent megmutat magából. Bence együtt készülődött Lacival, de ők nem vitték túlzásba a kiöltözést. Bence ugyanazt a kék farmert viselte, amit általában a hétköznapokon szokott, és egy fekete pólóját választotta hozzá, amin egy szürke teknős volt. Laci még annyira se törte magát, hogy mintás pólót vegyen fel. Neki tökéletesen megfelelt egy szürke teniszpóló.

– Teljesen véletlenül nincs nálad egy hajgumi? – kérdezte Fanni. A hullámok, amiket a délután folyamán sütöttek a hajába, már akkor kezdték elhagyni magukat, amikor találkoztak. Mostanra szinte egyenes volt a haja, és állandóan belelógott a szájába.