Gyémánt (Original Story)

2.3.Fejezet - Sütemény és a Hírnév

Bence pont olyan idegesen járkált fel-alá Áron osztályterme előtt, mint pár hónapja, amikor az első dolgozatot írta. Most annyi volt a különbség, hogy Laci nem támasztotta a falat és nem tett vicces megjegyzéseket. Pedig most kivételesen örült volna neki, meg annak is, ha végre valaki rászól, hogy ne mászkáljon annyit. Már kezdett szédülni, de nem bírt egy helyben állni.

Az előtte lévő fehér ajtó mögött Áron éppen kikapta a második dolgozatát és megtudta a féléves osztályzatát. Bence percenként nézett a telefonjára, feleslegesen. Áron feltöltős mobilja még mindig kikapcsolt állapotban hevert az éjjeliszekrényen.

Az utolsó öt percet a csengetésig egy egész órának érezte.

Feszülten várta, hogy kinyíljon az ajtó. Kovács tanárnő csak egy kurta biccentéssel válaszolt a köszönésére. Miután pár diák nevetgélve elhagyta a termet, Bence odaállt az ajtóhoz, és Áront figyelte, aki az ablak melletti szokásos helyén ült. Az előtte heverő statisztika füzet sarkát gyűrögette, meredten bámult maga elé, és Bence érezte, hogy darabokra törik a szíve. Zsocca finoman megbökdöste Áront, amikor észrevette Bencét, aztán feléje intett. Áron kicsoszogott hozzá, és nekidőlt a falnak.

– Egy egyest és egy kettest kaptam a dolgozatra – mondta Áron kérdés nélkül. – Kettesre zárt le.

– Kijavítjuk! – jelentette ki Bence határozottan. Áron megrázta a fejét. – De igen! Minden nap foglalkozunk vele egy kicsit, és be fogjuk hozni a lemaradást. Ha a következő két dogád is hármas lesz, akkor az... várj, mindjárt kiszámolom.

– Nem érdekel, hogy mennyi. – Áron csukott szemmel a falnak döntötte a fejét. Bence naivan azt hitte, hogy másfél hét elegendő lesz Áronnak, hogy jobban legyen. A lila foltjai szépen felszívódtak, hála az Árnika krémnek, amit rendszeresen használt. A reggeli C-vitamin és pezsgőtabletta is elkezdte kifejteni a hatását, mert már sokkal jobb színben volt, de még mindig nem hasonlított arra a fiúra, akit szeptemberben megismert. Továbbra is sokat aludt, vagy legalábbis sok időt töltött az ágyban. Bence biztosra vette, hogy éjszakánként sok órát tölt agyalással, és rengetegszer látta, hogy ég a teknőslámpa.

A szünet hátralévő részében nem szólaltak meg. Bence magán érezte Zsocca tekintetét, de nem akart arra nézni. Tudta, hogy még mindig nem adott magyarázatot a fiúnak, hogy miért van annyit velük, mikor lesz telefonja és hova tűnt a fekete terepjáró. Áron csöngetéskor szó nélkül visszavánszorgott a helyére, és a tolltartója cipzárját kezdte birizgálni.

Bence visszament az aulába, és beírt a csoportcsetbe, hogy vidító sütizésre lesz szüksége délután.

Panni (9:55):
Mi történt? 😟

Bence (9:55):
Áront kettesre zárták le. Eléggé maga alatt van. Meg én is.

Panni (9:57):
Szegény. 😟
Szívem, értem jössz?

Laci (10:02):
Hát persze, Baba! Bencuska, fél háromra ott vagyunk.

Bence (10:02):
💚 (Lacuska)

Laci (10:03):
💙 (🙄)

Iskola után Áron beszállt Laci kocsijába, és egyáltalán nem furcsállta, hogy Panni is ott ül, és úgy vigyorog, mintha megint karácsony lenne. Az sem tűnt fel neki, hogy nem a megszokott irányba indulnak el, és sokkal tovább tart az út. Először akkor nézett körül, amikor Laci bejelentette, hogy megérkeztek. Áron, mint aki álomból ébredt, kábán kikémlelt az ablakon, aztán visszafordult Bencéhez.

– Hol vagyunk?

– Meglepetés – mosolygott Bence. – Sütizni fogunk!

– Nem is mondtad.