Gyémánt (Original Story)

2.6.Fejezet - Tavaszi tekercs és a Bácskai rizses hús

Laci a jobb kezével támasztotta a fejét, Bence meg a ballal, és így hallgatták a gazdasági jogot, amiből már csak tíz perc volt hátra, de az egy örökkévalóságnak tűnt. Amikor a tanár végre kimondta a bűvös mondatot (Köszönöm a figyelmet!), még hosszú másodpercekig senki nem mozdult. Bence feltételezte, hogy nem ők voltak az egyetlenek, akik nyitott szemmel aludták végig az órát.

– Végre ebéd – szólalt meg előttük egy lány, és Bencének egyből visszatért az életereje.

– Ébredj! – rázta meg Lacit, aztán gyorsan összecsukta a laptopját, és behajította a táskájába. Mivel Laci még nem volt teljesen magánál, az ő cuccait is összeszedte, aztán noszogatni kezdte, hogy haladjanak.

– Bencuska, szeretnélek figyelmeztetni, hogy egy kicsit, de csak egy egészen hangyányit, kurvára idegesítő vagy! – morgott Laci, mire Bence csak felnevetett.

– Siess, mert ha miattad lemaradok, végtelenül szomorú leszek, és hidd el, azt te se akarod.

– Ez csak egy kaja.

– Ez nem csak egy kaja! – szólalt meg Bence szigorúan. – Ez a Bácskai Rizses Hús! A legjobb kaja!

– Rizs meg hús. Semmi extra. Ha valami egzotikus dologért lennél oda, vagy legalább valami extrábbért, például a lasagnéért, akkor megérteném az izgalmadat. De ez rizs meg hús, amit anyu bármikor csinálna neked, ha megkérnéd.

– De az nem olyan – legyintett Bence. – Ennek a szépsége abban rejlik, hogy a menzán eszed. Meg a csemegeuborkában.

Laci morgott valamit az orra alatt, amiből Bence nem értett semmit, de biztosra vette, hogy valami gúnyos megjegyzés. Még az emeleten elmentek ahhoz a lépcsőházhoz, ami legközelebb volt a Menza nevű kifőzdéhez. Bence majdnem kézen fogva rohant le a lépcsőn Lacival, aki ismételten megjegyezte, hogy baromi idegesítő a viselkedése, amivel az érintett egyébként tisztában volt. Hétfő óta azzal fárasztott mindenkit, hogy csütörtök lesz az év legszebb napja, mert akkor lesz a kedvenc étele a Menzán. De Bencének nem csak emiatt volt jó kedve. Múlt héten Fanni végre bejelentkezett a csetbe, és megírta, hogy minden rendben van vele, de a területen, ahol most vannak, még áram sincs rendesen, nemhogy internet. Bár Fanni levele nem oszlatta el maradéktalanul Bence aggodalmait, mert a lány olyanokról számolt be, hogy néha kénytelen a folyóban fürdeni, és három napig nem tudott kikelni az ágyból, mert elkapott valami vírust. Viszont igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy jól van, és az utolsó napokat megint a városban fogják tölteni. Már csak egy hét volt hátra a hazautazásáig, amit már mindenki nagyon várt.

Bence jókedvéhez Áron is hozzájárult. A Laciéknál eltöltött ebéd óta sokkal kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak tűnt. Sokkal jobban belefolyt a beszélgetésekbe, érdeklődőbb és élénkebb lett, és ami a legfontosabb, egyre többször nevetett. Olyankor Bencénél gyakran lefagyott a rendszer, és magáról megfeledkezve bámulta.

A földszintre leérve összefutottak Áronnal és Zsoccával, akik az aula felé tartottak.

– Ebédelni mentek? – kérdezte Zsocca.

– Igen. Mert ma van a napja – dalolta Bence vigyorogva.

– Minek?

– Annak, hogy egy idióta a bácskai rizses húst írta ki napi menübe, és egy másik idióta ennek annyira örül, mintha megint karácsony lenne – mordult fel Laci.

– Jöttök ti is? – kérdezte Bence, miután Lacira öltötte a nyelvét.

– Nem, kösz – rázta meg Zsocca a fejét. – Én reggel foglaltam magamnak egy melegszendót, ami perceken belül kész lesz.