Gyémánt (Original Story)

4.9. Fejezet - Fanni és a Post-it

Bence érezte, hogy Áron az oldaltáskája takarásában megcirógatja a kezét. Az indulás otthonról elég nehézkesen ment, mert ötpercenként megálltak csókolózni, és alig akarták elengedni egymást. Áron még a küszöbről is visszahúzta egy utolsó, hosszú csókra. Bence szerette volna azt hinni, hogy Áron csak cuki és romantikus akar lenni, mert a suli előtt majd nem fognak tudni így elköszönni, de inkább kétségbeesettnek hatottak a mozdulatai. Laci felbukkanása, aztán váratlan távozása kicsit megkavarta az iskolakezdés előtti utolsó hétvégéjüket.

Áron fellépett az iskola bejárata előtti első lépcsőfokra, lábujjhegyre állt, és körülnézett, majd egy nagy sóhajtás után visszalépett Bence mellé. Zsoccára vártak, akit Áron egész nyáron nem látott, mert a srác az összes létező napot melóval töltötte, hogy legyen pénze a Sziget Fesztiválra és egy új autóra.

Bence, miután háromszor végignézett az iskola előtt gyülekező OKJ-s tanulókon – akiknek még a hagyományos tanrend alapján szeptember elsején kezdődött a tanítás –, és megállapította, hogy senki nem törődik velük, nem túl feltűnően Áron derekára simította a tenyerét. Nem különösebben tartotta ezt vakmerő vagy bátor dolognak, mert közel álltak az iskola épületéhez, de pontosan ugyanabban a pillanatban valaki hangosan felvisított a hátuk mögött. Áron ijedten arrébb ugrott.

– Vááhááá! Ez komoly? – kiáltotta Zsocca vigyorogva. – És én még azt hittem, hogy én szolgáltatom az évszázad nyári sztoriját! De ez... Gratulálok!

– Miért, veled mi történt nyáron? – kérdezte Áron, miután Zsocca mindkettőjükkel kezet fogott, és még meg is ölelte őket.

– Megint találkoztam Tomcival!

– Macskás gatyás Tamással? Komolyan? De hol? És mikor? És hogyan? – faggatózott Áron lelkesen.

– A szigeten, de először ezt a történetet akarom hallani!

– Akkor én szerintem megyek is – szólalt meg Bence mosolyogva –, és hagylak titeket pletyizni. Majd írj, ha végeztetek, addig Lacinál leszek.

– Hogy van? – kérdezte Zsocca.

– Te tudod, mi történt? – nézett rá Bence kérdőn.

– Csak sejtem. Vasárnap reggel láttam, hogy Panni a Facebookon átírta a családi állapotát egyedülállóra.

Szombat reggel egy üres kanapé fogadta őket, meg Lacitól egy üzenet, hogy hazament, és egyelőre nem akar beszélni a történtekről. Áron olyan szomorúan nézte az összehajtott takarót, mintha Laci nem egy másik kerületbe, hanem egy másik bolygóra utazott volna. Miközben elpakolt, azt motyogta, hogy ő gofrit akart sütni reggelire, és Laci igazán felkelthette volna őket. Bence péntek éjjel óta csak szöveges üzenetben beszélt Lacival, az is leginkább arra korlátozódott, hogy még életben van. Ezért is akart átmenni hozzá, mert Laci már három napja nem kommunikált vele rendesen, és nagyon aggódott érte.

– Mondd meg neki – mondta Áron –, hogy bármilyen vigasztaló édességet elkészítek, csak kérnie kell.

– Megmondom! – mosolyodott el Bence. – Majd írj!

Zsocca egy lendületes pördüléssel hátat fordított nekik, és mélyen beszívta a levegőt.

– Te meg mit csinálsz? – nevetett fel Áron.

– Eltakarlak titeket a széles vállammal, hogy csókolózni tudjatok.

Erre már Bence is felnevetett. Ez igazán kedves volt Zsoccától, de a széles vállai arra sem voltak elegendőek, hogy egy embert eltakarjanak. Áronnak erről más volt a véleménye, mert gyorsan adott egy puszit Bence arcára, aztán megcsapkodta Zsocca hátát.