Gyémánt (Original Story)

3.8.Fejezet - Teki és a Fagylalt

Hiába lett a szakmai vizsgája ötös, Áront még egészen az évzáróig mardosta a kétely, hogy esetleg rossz lett a statisztikája, és elvehetik az ösztöndíját. Bence már sikeresen levizsgázott mindenből, de nem tudta Áront elkísérni az évzáróra, hogy első kézből értesüljön az eredményről, és ott legyen, ha támogatásra van szüksége, mert be kellett mennie a szakmai gyakorlati helyére.

Miután túltette magát azon, hogy idén nem a Vadasparkban fogja tölteni a nyarat, elkezdte végigböngészni a lehetőségeket. Talált néhány szimpatikusat, de a legtöbb helyen már kiválasztottak valakit. Végül egy viszonylag nagy cégcsoportnál örömmel fogadták a jelentkezését, és pont az évzáró napján hívták be, hogy elintézzék a papírokat.

Bence előkereste a világos színű vékony zakóját, meg egy szolidabb nyakkendőt.

– Nagyon elegáns vagy – jegyezte meg Áron reggel. – Én tuti alkalmaználak.

– Te farmerban is alkalmaznál, csak hogy ne neked kelljen foglalkoznod a számokkal.

– Ez így van. Izgulsz?

– Egy kicsit – vallotta be Bence. Nem emlékezett rá, hogy amikor először ment a vadasparkba, akkor is így érezte-e magát. Egyelőre megnyugtatta a tudat, hogy most csak papírokat kell aláírnia és kap belépőkártyát. A hétfő lesz igazán stresszes.

– Majd hívj, ha végeztél!

– Te meg írj! – Bence majdnem visszafordult az ajtóból, hogy arcon puszilja Áront, de még az utolsó pillanatban sikerült megálljt parancsolnia magának. Az egész elköszönés olyan volt, mintha egy öreg házaspár kezdené meg a munkanapját. Egy kicsit tényleg túlságosan beleélte magát ebbe az egészbe.

Bence biztosra vette, hogy a négylevelű lóhere pirítósoknak mágikus erejük van, mert megint azt kapott reggelire, és megint iszonyatosan szerencsésnek érezte magát. A cégnél mindenki nagyon kedvesen fogadta, a papírozás gyorsan és gördülékenyen zajlott. Bence kapott belépőkártyát, körbevezették az épületben, bemutatták neki azokat, akikkel együtt fog dolgozni. Jót mosolygott magában, hogy a közvetlen felettesének is Takács a vezetékneve, és nagyon szimpatikusnak találta a folyosón elhelyezett „Equality" feliratot. Megtudta, hogy a cégnek több külföldi alkalmazottja is van, és rendszeresen szerveznek beszélgetős esteket, ahol lehet gyakorolni az angolt, németet, spanyolt, vagy a külföldiek esetében a magyart. Bence felírta magának, hogy erre majd kérdezzen rá, mert egy ilyenre szívesen elmenne. Az angol szóbeli kommunikációján lenne mit csiszolni.

A telefonja pont akkor szólalt meg, amikor kilépett az épületből. Először azt hitte, hogy Áron az, de Klári néni hívásának is majdnem annyira örült.

– Bencém, amikor azt mondja valaki, hogy majd jelentkezz, azt az esetek többségében komolyan szokták gondolni.

Bence elmosolyodott.

– Elnézést, csak annyi minden volt. ZH-k meg vizsgaidőszak. Pont most végeztem a gyakorlati helyemen.

– Igazán? Akkor most szeretnék egy nagyon hosszú és részletes beszámolót mindenről.

Bence egészen harmincnégy percen keresztül mesélte, hogy mi minden történt vele az elmúlt hetek során. Mielőtt lerakták, Bence rákérdezett, hogy csak úgy nem mehetne-e ki néha segíteni a parkba, mert az jót tenne a lelki békéjének. Klári néni ismét elmondta, hogy nincs kitiltva a parkból, és bármikor szívesen látják. Miközben telefonált, Áron küldött neki egy üzenetet, hogy merre jár.

Bence (11:03):

Már mindjárt otthon. Mi volt az évzárón?

Áron egy Forest Gumpos futós GIF-fel válaszolt, amiből Bence azt szűrte le, hogy jó lenne, ha sietne. Tizenöt perccel később egy nagyon vigyorgó, boldog Áron fogadta.