Gyémánt (Original Story)

1.6. Fejezet - Reklámok és a Felismerés

A gurulós bevásárlókosár panaszosan sírt minden egyes megtett lépés után. Már akkor nyekergett, amikor üres volt, de így, telepakolva még keservesebb lett a hangja. Tökéletes aláfestő zenét komponált Bence szenvedéséhez.

A napot megint a Vadasparkban töltötte, ahol újabb adag lehullott levéltől szabadította meg az esővíz-elvezetőket és az utakat. Munka után olyan unalmas, felnőtt dolgokkal kellett foglalkoznia, mint a bevásárlás. Már háromszor sétált végig a Rossmann rendezett sorai között. Kívülről biztos úgy nézhetett ki, mint azok a tanácstalan fiatalok, akiket az anyja leküld felmosóért, és akkor szembesülnek vele, hogy tucatnyi márka és típus közül kell kiválasztaniuk a megfelelőt.

Bence visszament az egészség részleghez és megállt a gyógyhatású készítmények előtt. A sárga doboz kirikított a többi közül, és még mindig csak ezerháromszáz forintba került, pont, mint húsz perccel ezelőtt. Az ujjaival dobolt a kosár húzókáján, és újra végigpörgette az érveket és ellenérveket, amik valahogy így hangoztak: Az Árnika krém nagyon jó a zúzódások és lila foltok ellen. Majdnem olyan, mint a fekete nadálytő krém, de abból éppen készlethiány volt. A Google szerint ez is ugyanolyan jó, ráadásul még olcsóbb is. Meg kellene vennie, mert Áronnak segítene. Furán jönne ki az egész. Nem jönne ki furán, hiszen barátok. Barátok? Csak a korrepetálás miatt találkoznak. Áron elment vele a Vadasparkba. Önkénteskedni, nem kirándulni. Attól még megvehetné, felebaráti szeretetből, meg mert aggódik érte. Van már Áronnak valakije, aki aggódik érte, majd ő vesz neki krémet.

Ugyanazokat a köröket futotta újra és újra, és képtelen volt elhatározni magát. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor megcsörrent a mobilja. Kapott újabb öt percnyi haladékot.

– Halihó! – köszönt Laci vidáman. – Már végeztél?

– Igen. Éppen bevásárlok a Rossmannban.

– Érted menjek, hogy ne kelljen cipekedned?

– Három utcára van a bolt – nevetett fel Bence –, nem fogok belehalni.

– Te tudod. Én utálok cipekedni.

– Pedig meg kellene szeretned egy kicsit. – Bence megvárta, hogy ismét csend legyen, mert a telefonból csak a kövön csattogó papucs és egy kicsit határozottabban becsukódó ajtó hangjai szűrődtek ki.

– Miért? – kérdezte Laci, mintha egy kicsit lihegett volna. Bence elmosolyodott, Laci már megint a WC-ben bujkált a húga elől.

– Jövő héten hétvégén kellene egy kis extra segítség a parkban. Csak annyit tudok, hogy takarmányt kell pakolni. Ráérsz szombaton?

– Szerintem igen. Megoldom. Viszont azért hívtalak, mert holnap otthon kell maradnom, mert mindenki szanaszéjjel lesz. Hétfőn Áronozol, kedd megint nem jó, de mit szólnál szerda délutánhoz, hogy megcsináljuk a beadandónkat?

Bence majdnem visszakérdezett, hogy mit, mert két napja csak ezen a lila foltokra való krémen agyalt, de aztán eszébe jutott, hogy regionális gazdaságtanból prezentációt kell csinálniuk. Az volt a beugró a vizsgára.

– Persze, a szerda teljesen jó lesz.

Dörömbölés szűrődött be a telefonbeszélgetésbe.

– Na, ennyit a két perc magányról – sóhajtott Laci. – Akkor ezt megdumáltuk. Mennem kell. Mesi mindjárt szétbontja az egész ajtót.

– Ne felejts el műkézmosást csinálni! – szólt utána, de nem volt benne biztos, hogy Laci hallotta.

Visszanézett az Árnika krémre, aztán bedobta a kosárba. Ha Áron nem fogadja el, akkor majd odaadja Fanninak, hogy vigye magával Indiába. Vagy Lacinak adja, vagy megtartja, vagy majd lesz vele valami.