Viharos érzelmek

4.Fejezet

Neked teljesen elmentek otthonról?? -estem neki, ahogy kilèptünk a könyvtár ajtaján, de mintha ott se lennék, elindult a kijárat felé.

-Most meg hova mész??-loholtam utána

-Haza! -jelentette ki miközben kilépett az ajtón és a parkoló felé vette az irányt miközben követtem.

-Most komolyan haza akarsz menni?! -már piros volt a fejem a dühtől. Nem az hogy örülne hogy segítek neki....nem....úgy viselkedik mint egy idióta.Mondjuk nem kell neki megjátszania magát mert az is....

-Smith nyugodj már le mielőtt felrobbansz!...-nézett rám unott pillantással-hazamegyünk együtt és ott folytatjuk a tanulást!-magyarázta felém fordulva.
Egy mély lélegzetvétel után nyugodtan szálltam be a fekete Range Roverbe.

Az út kb 5 perc volt, de ezalatt az idő alatt egy szót se szóltunk egymáshoz.Én az ablakon bámultam az elsuhanó tájat, Cross pedig az útra szegezte tekintetèt.
Nemsokára megérkeztünk egy nagy bézs színű házhoz. Hatalmas volt. A kert tele volt virágokkal, kis bokrokkal és egy cuki kerti törpével is. A sok növény mellett megtalálható volt egy medence is, amibe szívesen belefulladnék, csak ne kelljen segítenem ennek a seggfejnek.
Gondolataimból egy már jól ismert mély hang szakított ki.

-Jössz már??-kérdezte és csak most vettem észre hogy ő már rég a kocsi mellett áll

-Megyek-forgattam a szememet,majd a táskámat felvéve kiszálltam Mr. seggfej autójából

Belépve a házba leesett az állam. Otthonos volt...nagyon is. Azt hittem hogy egy rideg környezet fog fogadni,de nem. Az előtérben a falakon egy csomó kiskori kép volt Adamről. Az egyiken meg is akadt a tekintetem. Cross kék overálba ült a parton és egy lapátot fogott amivel megépítette az előtte tornyosuló homokvárat.

-Fiacskám-egy kedves női hangra lettem  figyelmes. A folyosó végère néztem ahol egy alacsony, barna hajú, teltebb nő jött felénk mosolyogva.

-Szia anya!-mosolyodott el halványan a fiú, majd az anyukájához lépve megölelte őt.

-Ki ez a gyönyörű lány?-fordult felém kivàncsi de egyben kedves tekintettel ami mosolygásra késztetett.

-Anya ő itt Olivia az egyik osztálytársam-mutatott be

-Jó napot!-köszöntem illedelmesen

-Jajj tegezz csak nyugottan! Adaline vagyok!-megölelt,ami nagyon meglepett de egy kis fázis késéssel viszonoztam.

-Anya mostmár mennünk kell tanulni!-köszörülte meg a torkát Cross.

-Jól van, menjetek csak-engedett el halvány mosollyal az arcán.

Belépve Adam szobájába nem az a tipikus fiús szoba fogadott. Középen volt egy fekete ágy, mellette jobbra egy fehér ruhásszekrény,kicsivel arrébb pedig egy íróasztal ami tele volt könyvekkel. Balra volt egy könyvespolc amin az olvasmányok mellett kupákat és érmeket is lehet látni. Igen, azt elfelejtettem mondani hogy Cross amerikai focizik és ő a csapatkapitàny ezért is van ekkora egója...Na mindegy is, visszatérve, a könyvespolc mellett van egy fekete kanapé előtte asztallal amin egy PS foglal helyet, a falon pedig egy tv található.

-Kezdhetjük?-kérdeztem miután mind ketten leültünk az ágyra.

-Aha-morogta unottan.

Elővettem azt,amit már a könyvtárban is, és tovább írtam a példákat.
10 perc elteltèvel àtnyújtottam a fiúnak a lapot és elkezdtem neki magyarázni,hogy mit hogyan kell megoldani.
Még a felénél se járhattunk,amikor felmordult

-Nem lehetne érthetőbben??

-Ennèl érthetőbben hogy magyarázzam el?!-akadtam ki én is.

-Ez olyan mintha kínaiul mondanád nekem, egyszerűbben nem lehetne?-kérdezte a szokásos flegma hangsúlyával.
Vettem egy mèly levegőt,majd tovább magyaráztam mostmár egyszerűbben, és ahogy láttam Adam is kezdte így érteni.

2 óra elteltével már az összes példát megoldottuk és a fiú is megértette hogy,hogyan kell megoldani őket.

-Érted?-néztem rá kérdőn

-Azt hiszem-felelte a szemembe nézve

-Oké,nem baj ha meg most nem megy tökéletesen, a következő órán tovább gyakoroljuk. Neked mikor jó?-sandítottam megint felé  

-Holnap és csütörtökön is edzésem van,esetleg péntek délután?-nézett ràm kérdőn

-Nekem jó.-mondtam majd felálltam és az ajtóhoz mentem-akkor, péntek délután Cross-fordultam vissza

-Pontosabban 4-kor Smith. Ne késs!-vigyorgott rám.

Már húztam a cipőmet,amikor is Adam anyukája felbukkant

-Na,hogy ment?-érdeklődött kedvesen

-Egész jól-néztem fel rá mosolyogva mert még mindig a cipőmet kötöttem.

- [ ] -Mikor jössz újra drágám?-kérdezte és közelebb jött

-Pénteken-álltam fel,majd a táskámat a vállamra véve visszafordultam

-Akkor addigra sütök valami finomat!

-Jajj nem szügséges!-mosolyogtam rá

-Dehogynem aranyom!-viszonozta

-Akkor majd pénteken jövök!-búcsúztam el

-Rendben drágám!-igazította meg a kontyát

-Viszlát!-mentem ki az ajtón majd a kapun kilépve hazafelé vettem az irànyt.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam, majd a cipőmet levéve bementem a konyhába ahol anya sütött valami finomat

-Szia anya!-köszöntöttem majd odaléptem hozzá és megöleltem.

-Szia kincsem!-puszilt meg-milyen napod volt?-érdeklődött kedvesen

-Egész jó,azt leszámítva hogy egy seggfejt kell korrepetálnom...-forgattam a szememet

-Olivia...-nézett rám mosolyogva

-De tényleg az-tettem fel védekezően a kezeimet halványan mosolyogva

-ha te mondod-hagyta rám-ülj le kész a kaja-fordult vissza a tepsihez.
A kaja szó hallatán hatalmasat kordult a gyomrom ezért gyorsan helyet is foglaltam. Anya a kedvencemet csinálta, csirkét és krumplipürét, isteni!

Vacsora után felmentem tanulni. Nem sokat kellett mert még nem mondták hogy írnánk valamiből de biztos ami biztos.
Tanulás után lefürödtem majd az ágyba bebújva beszéltem egy kicsit Emilyvel meg sorozatot nèztem,utánna el is aludtam.

Sziasztok! Itt is lenne a 4. rész, remélem tetszik. Köszönöm a csillagokat és a kommenteket, nagyon jól esik❤️❤️