Viharos érzelmek

13.Fejezet

-N...nekem most m..mennem kell...-dadogtam,majd válaszát meg sem várva kirohantam.
Mi a szar volt ez?? Csókolóztam Adammel megint, úgy hogy Zack vár rám...és a legrosszabb,hogy élveztem is.Dehogyis élvezted Liv!!Ne legyél hülye!!Egyaltalán nem vágyunk egymásra,ez csak úgy hirtelen megtörtént.Nem jelent neki se és nekem se semmit!
Mindegy, erre most nem szabad gondolnom, mert éppen egy randira megyek...Egy RANDIRA megyek úgy hogy előtte az ELLENSÉGEMMEL CSÓKOLÓZTAM...

Pár perc után lihegve érkezdtem meg a házunk elé,ahol is Zack várt rám mosolyogva.

-Szia!-köszönt hatalmas mosollyal az arcán amikor elé értem.

-Szia! Ne haragudj kicsit elhúzódott a tanulás...-hazudtam a szemébe nézve

"A tanulás mi?"-szólalt meg a kis ördög a fejembe
"Véletlenül sem azért késtél mert az ős ellenségeddel egymásnak estetek a konyhába..."

Ahh ki kell vernem a fejemből Adamet és a csókot is! Illetve csókokat...

-Indulhatunk?-fordult felém kérdő tekintettel

-Persze!-villantottam egy mű mosolyt. Igazából semmi,de semmi kedvem nem volt most elmenni vele sehova, csak otthon akarok ülni és rájönni végre,hogy miért keveredünk Adammel folyton ilyen szituációkba.

Tíz perc elteltével leparkoltunk egy étterem elé, majd bementünk.

-Mesélj magadról egy kicsit!-mondta,miután helyet foglaltunk egy neki szimpatikus asztalnál.

-Hát.....Olivia Smith vagyok, 17 éves, szeretek olvasni,kicsi koromban táncoltam...

-Versenyszerűen?-érdeklődött

-Igen!-bólogattam

-És miért hagytad abba?-vonta fel szemöldökét kérdőn

-Meguntam-rántottam meg vállamat-de most te mesélj magadról!-kértem szemeibe nézve

-Zack Hamilton vagyok, 17 éves, focizok, és van egy húgom-mondata és a végén elmosolyodott

-Hogy hívják?-mosolyodtam el én is

-Mia-mondta büszkén

-Hány éves?-kerdeztem újra és szemeibe néztem

-5, most ment óvodába-mosolygott még mindig

Ezután el terelődött a téma minden féle random dolgokra. Nagyon jókat beszélgettünk és nevettünk. Közben ki is hozták a megrendelt ételeinket. Miután befejeztük a kajálást beszélgettünk, majd fizetés után(amit nagy veszekedések árán végül ő fizetett)beültünk a kocsiba és Zack hazavitt.

-Köszönöm a ma délutánt,nagyon jól éreztem magam!-mosolyogtam az előttem álló fiúra amikor is az ajtónk előtt állva köszöntünk el egymástól.

-Én köszönöm,hogy egy ilyen csodás délutánt tudtam tölteni egy ilyen gyönyörű lánnyal!-tűrt a fülem mögé egy tincse,majd hirtelen ajkait éreztem meg orcámon. Elpirultan lehajtottam a fejemet és a cipőmet kezdtem el pásztázni.

-Akkor jövőhéten találkozunk,szia Liv!-kacsintott rám mosolyogva

-Szia Zack!-intettem egy mosoly kíséretében,majd néztem ahogy beszáll a kocsiba és elhajt. Vegyes érzések keringtek bennem,ahogy az ágyamon feküdtem. Nem tudtam hova tenni az Adammel történteket... Nem kellett volna megtörténnie még is piszkosul élveztem.Zack...Zack pedig aranyos és rendes tőle,hogy egész délután próbált a kedvembe járni de mégis...mégis amikor arcon puszilt nem váltott ki belőlem olyan érzéseket,mint Adam érintései.Ő akárhányszor hozzám ér,bizsereg mindenem...Viszont,amikor Zack ér hozzám nem érzek semmit...
Szügségem van Emilyre...