16. Fejezet

2.1K 86 36
                                    

Szerdán egésznap nem történt semmi érdekes. Elmentem suliba, jegyzeteltem, dolgozatokat írtam stb... Egyszóval: unalmas

Csütörtök reggel az ébresztőm hangja hasított a fejembe. Morogva ültem fel és indultam el a fürdőbe,hogy elkészülődjek. Miután a szokásos dolgaimat elvégeztem a fürdőszobába,visszamentem a szobámba és kerestem valami ruhát. Egy sima kék szaggatott farmerre esett a választásom,mellé pedig egy fekete body-t vettem fel,majd gyorsan kiengedtem a hajamat és hagytam a vállamra omlani, ezután szaladtam is le a konyhába, ahol a szokásos kis üzenet várt anyától.

Éppen befejeztem a reggelimet,amikor is duda szó csapta meg a fülemet. Magamra kaptam a kabátomat,majd vállamra vettem fekete táskámat és már mentem is ki legjobb barátnőmhöz.

-Jó reggelt!-öleltem magamhoz miután becsuktam az ajtót.

-Csodálatos reggelt csajszi!-vigyorgott rám

-Mi ez a jó kedv?-vontam fel a szemöldökömet

-Délután megyünk vásárolni nem emlékszel?-mondta fülig erő vigyorral az arcán

-Tényleg!-jutott eszembe.

-Olyan ruhát fogunk venni neked,hogyha Adam meglát benne...hát egy hideg zuhany sem lesz elég hogy lenyugodjon!-sandított rám miközben szája sarkában ott bujkált perverz mosolya.

-Emily!!!-sipítottam.

-Mivaaan?-nem nézett rám csak az utat kémlelte,de így is láttam ahogy szemei játékosan csillognak.

-Mindegy...hagyjuk!-sóhajtottam egy nagyot majd eltereltem a témát.

5 perc elteltével már a suli parkolójában állítottuk le a kocsit, majd a cuccainkat összeszedve ki szálltunk.
Emilyvel az oldalamon sétáltunk az udvaron,miközben beszélgettünk amikor is megláttam Adamet, aki a falnak dőlve beszélgetett Nathannal. Egy fekete farmer volt rajta és kék pulcsi.Mielőtt a gondolataim elterelődtek volna másik irányba gyorsan barátnőm felé fordultam.

-Mizus köztetek Nathannal?-mosolyogtam halványan rá,ő pedig hirtelen az említett személy felé nézett,akinek pont ebben a pillanatban tévedt a tekintete a lányra. Ahogy tekintetük találkozott,Em azonnal elpirult.

-Szóval?-kerdeztem újra.

-Csak beszélgetni szoktunk nem történt még semmi érdekes...-tűrt egy tincset a füle mögé zavartan.

-Majd történik!-kacsintottam rá,majd kezébe belekaroltam és elindultunk újra. Gyorsan hátravezettem tekintetemet Nathanék felé, de Adam is pont ebben a pillanatban nézett fel. Tekintetünk találkozott, a hasamba pedig mintha egy pillangó csapat robbant volna fel. A fiú halvány mosolyra húzta ajkát,amitől az arcom lángra kapott. Zavartan kaptam el róla a tekintetemet és figyelmemet újra barátnőmnek szenteltem.

A nap többi részében nem történt semmi érdekes. Ma egy dolgozatot sem írtunk hála istennek. Emilyvel voltam egésznap néha Zack is csatlakozott hozzánk,aki folyamatosan arról beszélt hogy mennyire várja már a péntek estét. Nem akartam megbántani ezért csak mosolyogva bólogattam. De az igazat megvallva egy kicsit se vártam a bulit.

Emmel egymás mellett sétálva léptünk ki a kapu ajtaján,amikor is megláttam őt. Hirtelen eszembe jutott,hogy holnap mennem kellene hozzá matekozni,de mivel buli lesz ezért nem jó.

-Mindjárt jövök!-fordultam Emily felé.

-Oksi!-bólintott egyet.

Gyors léptekkel haladtam a fiú felé,aki a telefonját nyomkodta.

-Adam!-szólítottam meg,mikor elé értem. Azonnal felkapta fejét,majd tekintetét enyémbe mélyesztette.

-Liv!-szólalt meg mély hangján nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.

Viharos érzelmekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora