Viharos érzelmek

19.fejezet

A szemeim kipattantak és hevesen dobogó szívvel ültem fel. Egy álom volt. Egy álom ahol Adammel együtt vagyunk.
Egy nagy sóhajtás után visszadőltem az ágyamba és becsuktam a szemeimet. Megint lepergett a szemem előtt az a jelenet ahol Adammel egymással kiabálunk. Megmentett, nekem pedig nem így kellett volna megköszönnöm.
Egy nagy sóhajtás után kikeltem az ágyból, és lementem reggelizni ugyanis már reggel hét óra van, igen elég korán de úgy sem tudnék tovább aludni. Reggeli után felvonultam a szobámba és elkezdtem sorozatot nézni, és próbáltam nem gondolni Adamre.

A hétvége további része is ugyanígy telt. Felkeltem, reggeliztem, nekiálltam sorozatozni majd vacsoráztam, letusoltam, és jöhetett az újabb sorozat nézés. Emily mindennap próbált kimozdítani és próbált életkedvet csikarni belém de nem ment. Nagyon rosszul éreztem magam, amiatt hogy Adammel veszekedtünk,ezért teljesen magamba fordultam és egésznap csak sorozatoztam. A fiú természetesen nem keresett, így én se őt. Akármennyire is szerettem volna megbeszélni vele a dolgokat, de féltem hogy ideges lenne rám és még jobban veszekednénk, így nem léptem.

Eltelt egy hét. Egy hét az ominózus eset óta. Adammel kerüljük egymást, nem szólunk a másikhoz sőt még egymásra se nézünk. Ha meg esetleg összeakad a tekintetünk villám sebességgel kapjuk el. Ez megy már egy hete, és lassan kikészülök. Fáj. Fáj hogy már nem beszélünk, és nem érdekli mivan velem, fáj hogy délutánként már nem találkozunk...és egyszerűen hiányzik. De ő szinte tudomást se vesz rólam. Ami még rosszabb.

Péntek van. Az utolsó nap a suliban, hála istennek.Gyorsan kikeltem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt, de ahogy a tükörbe néztem meglepődtem, mintha egy zombival szemeztem volna. A szemem hatalmas karikák voltak, szemeim pedig szomorúan csillogtak. Eléggé megvisel Adam elvesztése.Amikor elkezdődött a suli nem hittem volna,hogy ennyire fontos lesz nekem. Akkor még utáltam nagyon, de ahogy telt az idő, és ahogy egyre több időt töltöttünk együtt az érzéseim megváltoztak. Már nem utáltam.Magamnak se vallottam be, de nagyon vártam azokat a délutánokat amikor együtt voltunk.
Egy nagy sóhajtás után elkezdtem készülődni. Miután a fürdőben végeztem csigalassúsággal mentem vissza a szobámba, ahol a szekrényem elé állva gyorsan kikaptam valamit a mai szettem gyanánt. Egy fekete farmer volt, hozzá pedig egy szintén fekete felső. Tökéletes lesz, tükrözi a hangulatomat. Miután magamra kaptam őket, ismét visszavonultam a fürdőbe sminkelni. Ma kissé több sminket tettem fel, mert muszáj volt valahogy elfedni a szemem alatti karikákat. Ezenkívül még tettem fel egy kis szempillaspirált illetve egy kevés labellót és késznek nyilvánítottam magamat. A táskámat gyorsan felkapva lesiettem a konyhába, ahol nyomtam egy gyors puszit anya arcára és eltettem a pultra kikészített kajámat, és már rohantam is ki Emilyhez.

-Jó reggelt csajszi!-mosolygott rám halványan, majd szoros ölelésbe vont.

-Jó reggelt!-motyogtam a vállába, miközben szorosan öleltem.

-Hogy vagy?-kérdezte mikor már elváltunk, és beindítva a kocsit elindultunk.

-Jól-húztam hamis mosolyra ajkaimat.

-Liv!-csapott egyet a kormányra egy sóhajtás után Em.-Tudom hogy nem vagy jól, engem nem tudsz átverni a legjobb barátnőd vagyok!-pillantott felém kissé dühösen, mire én lehajtottam a fejemet és a kezeimet tanulmányoztam.

-Liv!-szorította meg az ölemben heverő kezeimet-ez így nem mehet tovább! Muszáj egy kicsit kimozdulnod, ezért is megyünk el ma egy bulizni!-jelentette ki halványan mosolyogva, miután egy kicsit rácsapott a combomra.

-Nem!-ellenkeztem azonnal, de ő elővéve a gyilkos tekintetét megszólalt.

-De! Nincs ellenkezés!-tette fel mutató ujját fenyegetően, mire megforgattam a szemeimet, de egy enyhe mosoly ült ki az arcomra, mert jól esett hogy Em ennyire törődik velem és azt akarja hogy jobban legyek.Ettől egy kicsit jobb kedvem lett, meg persze attól hogy drága barátnőm a suliig vezető úton mindenféle hülye viccet elsütött amin nem lehetet nevetni. Jó sok idő után úgy éreztem hogy jó kedvem van.
A sulihoz érve gyorsan kippantantunk a kocsiból és elindultunk a pokolba...akarom mondani a suliba, miközben barátnőm ismét pletyka maratont tartott, és minden kisebb-nagyobb dologról beszámolt ami a suliba történik, ezért is nem vettem észre hogy van valaki előttem így telibe nekimentem.Az illető a derekam után kapott és tartott hogy ne essek el.