Viharos érzelmek

14.Fejezet

Ő erre csak mosolyogva reagált, majd a számhoz hajolt. Égtem a vágytól hogy érezhessem ajkamon az ő ajkát, viszont mielőtt a szánk összeérhetett volna Adam telefonja megcsörrent.
Zavartan rebbentünk szét, majd ő gyorsan kivette a zsebéből telefonját és kinyomta.
Hirtelen rám emelte kék íriszeit én pedig elvesztem bennük. Nem szólaltunk meg... Nem tudtunk mit mondani...

-Én most megyek...-motyogta, majd az ajtó felé vette az irányt viszont mielőtt kilépett volna vissza nézett.-Hétfőn találkozunk Liv!-mondta mély hangján,majd kilépett a kissé hűvös őszi időbe.

Le csúsztam a fal mentén és a kezembe temettem az arcomat. A szívem még mindig esze-veszettül kalimpált. Még mindig érzem minden apró érintését magamon. És hiába próbálnám tagadni nem tudom....rohadtul vágyom az érintésére. Ha nekem valaki egy évvel ezelőtt azt mondja hogy az ellenségem érintésére fogok vágyni kinevetem...erre most itt vagyok és konkrétan szomjazok az érintéséért.
De egy picsának is érzem magam. Ott van Zack egy kedves, segítőkész srác aki szemmel láthatóan kedvel és randizni is elhívott,de egyszerűen egy érintése sincs rám hatással és itt van az ellenségem,aki egy bunkó,öntelt,flegma srác és ráadásul eddig szívből gyűlöltem,de bármikor hozzám ér egyszerűen megbolondulok... Nem tudok tisztán gondolkodni. Ő olyan hatással van rám mint eddig még senki.
De azt is tudom,hogy egy szoknyapecér,ezért nem szabad még közelebb engednem magamhoz mert még "meg is éghetek"...

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben miközben a földön ültem. Egy óra elteltével rávettem magamat és felmentem a szobámba és befeküdtem a pihe puha ágyamba,majd sorozat nézéssel próbáltam elterelni a figyelmemet Adamről.Nem sokkal később elaludtam.

A hétvégén nem történt semmi izgalmas. Pihentem, folytattam a tegnap esti sorozatot amin elaludtam és megpróbáltam nem gondolni a történtekre.Emilynek nem mondtam el a péntek esti dolgot,mert még én sem tudom hova tenni...

Hétfő reggel hulla fáradtan keltem, mert előző este kissé sokáig néztem az egyik filmemet.
Miután elkészülődtem, Emilyvel elindultunk a suliba.
Egésznap nem történt semmi izgalmas. Zack folyton mellettem volt, és kedves szavakkal,bókokkal bombázott. Természetesen jól esett,hogy ilyen kedves volt,de egy idő után már picit zavaró lett... Illetve folyton egy emberen kattogtam ezért nem is tudtam rá annyira odafigyelni. Apropó Adam! A fiúval péntek este óta kerüljük egymást, nem szólunk a másikhoz, sőt még egymásra se nézünk ami valljuk be egy kissé rosszul esik.
A suli végeztével hazamentem és neki álltam tanulni,mert már megint dogát fogunk írni egy csomó mindenből...Majd meg vacsoráztam anyával,kerestem egy új sorozatot aminek megint bele merültem a nézésébe,lefürödtem és elaludtam.

Kedd reggel viszonylag ki pihenten ébredtem. A fürdőbe mentem,ahol elkezdtem készülődni. Majd miután kész lettem visszamentem a szobámba ahol is a szekrényem elé állva azon gondolkoztam hogy mit is kéne felvennem. A tekintetem hirtelen megakadt az egyik fekete-fehér kockás szoknyámon. Eddig nem nagyon hordtam,de most valamiért kedvet kaptam hozzá,mellé pedig választottam egy fekete hosszú ujjú felsőt.
Miután felöltöztem gyorsan lesiettem a lépcsőn és a konyhába mentem,ahol már anya reggelizett.

-Jó reggelt!-mentem oda hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.

-Jó reggelt kicsim!-puszilt homlokon-Hogy aludtál?-kérdezte kedvesen,ahogy leültem mellé és szedtem egy kis reggelit,ami nem más volt mint egy jó adag finom rántotta.

-Viszonylag jól!-vontam meg a vállamat-És te?-néztem bele zöld szemeibe,amiket én is örököltem.

-Én is!-mosolygott rám.
Még egy kicsit beszélgettünk,aztán neki menni kellett, rá pár percre pedig Emily is megérkezett.