Viharos érzelmek

17. Fejezet

Másnap reggel gyorsan elkészülődtem és már rohantam is a suliba, ahol nem történt semmi izgalmas. Jegyzeteltem, pletykáltunk egy kicsit Emilyvel és ennyi.

Ahogy vége lett a sulinak egyből elindultunk hozzánk. Hazaérve levágódtunk a kanapéra, és elkezdtünk filmezni ugyan is még egy csomó időnk volt.
Négy óra körül felmentünk a szobámba,és neki álltunk készülődni. Elsőnek én foglaltam be a fürdőt,ahol gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Amikor ezekkel megvoltam magamra kaptam a köntösömet,és visszamentem a szobámba.

-Na csajszi én is letusolok,aztán elkezdem megcsinálni a hajadat,illetve a sminkedet-vázolta a tervet dràga barátnőm,majd választ se várva besietett a fürdőbe.
Fél óra múlva belépett a szobába, a szintén köntösbe lévő barátnőm.

-Na kezdhetjük-csapta össze tenyereit,majd kezébe vette a hajvasalót míg én leültem a sminkes asztalom elé.

-Várj-tettem fel az ujjamat és gyorsan felugrottam,majd kapcsoltam egy kis zenét. Mi ha készülődünk állandóan szól a zene. Ez már egy örök szabály.

Emily elkezdte kivasalni a hajamat, közben nagyon jókat énekelgettünk. Amikor ezzel kész voltunk gyorsan összedobott nekem egy sminket, ami nem állt másból mint korrektor, szempillaspirál, tus és egy vörös rúzs. Miután én megvoltam ő is elkezdett készülődni, begöndörítette a haját és megcsinálta a sminkjét ami picit vadabb lett az enyèmnél. Füstös sminket kreált magának,egy piros rúzsal.

-Na mostmár öltözhetünk-fordult el a tükörtől miután késznek nyilvánította a sminkjét.

-Oksii-bólintottam egyet, és elővettem a nemrég vásárolt ruhámat, majd bevonultam a fürdőbe. Miután magamra kaptam a ruhámat, visszamentem a szobámba mostmár a teljes szettel.

-Azt a kurva csajszi...-kerekedett ki Em szeme ahogy beléptem az ajtón-kibaszott jól nézel ki.-villantott hatalmas mosolyt

-Köszönöm!-mosolyogtam rá, és gyorsan én is végig mértem őt. Egy bordó tapadós, combközépig érő ruha volt rajta ami kiemelte nagyon jó alakjàt.-Basszus Em...te se panaszkodhatsz, rohadt jól nézel ki-mosolyogtam rá fülig érő vigyorral.
Ő erre még nagyobb mosolyra húzta ajkait, és szoros ölelésbe vont,amit természetesen viszonoztam. Ölelkezésünket két dudaszó szakította félbe.

-Na menjünk csajszi, megjöttem Nathanék-kacsintottam rá barátnőmre aki fülig pirult. Igen a napokban Nathan vette a bátorságot,és elhívta Emilyt a bulira,aminek nagyon örültem. Lesétáltunk a lépcsőn, majd a cipőinket és a kabátjainkat felvéve kiléptünk az ajtón, ahol már vártak a fiúk.

-Woww-függyentett egyet Nathan, ahogy eléjük értünk-nagyon jól néztek ki csajok-dícsért meg minket mosolyogva

-Igen, rohadt szépek vagytok-húzta nagy mosolyra ajkait Zack is.

-Köszönjük!-válaszoltunk kórusban majd elindultunk.

Ahogy odaértünk, majdnem kiszakadt a dobhártyám a nagyon hangos zenétől. A többieket nem zavarta. Elkezdtünk sétálni az ajtó felé,és hirtelen éreztem ahogy egy meleg kéz a tenyerembe siklik. Magam mellé néztem,és Zack mosolygós tekintetével találtam szembe magam. Nem akartam megbántani ezért nem húztam el a kezemet.

Kézen fogva sétáltunk az ajtóhoz Zackkel.Be kopogott, és pár másodperc múlva ajtót is nyitott nekünk egy alacsony barna,madárfészek hajú fiú.
-Csá Zack!-vigyorgott a fura fiú.
-Csá David!
-Ki ez a csaj?-nézett rám kérdően a srác.Zack kajánul vigyorgott a fiúra és nem szólt semmit,de mintha megértették volna egymást.
-Na jólvan,kerüljetek beljebb!-vigyorgott David.
Ezután be léptünk az ajtón és elég jó hangulat fogadt minket.Színes fények,csomó ember,akik közül már páran látszólag be is voltak állva,egy nagy asztal tele italokkal és...ő is ott volt...Igen,megakadt a szemem egy már jól ismert fiú arcán.Adamen. Tudtam hogy ő is meglett hívva,de reménykedtem benne hogy nem jön el,és nem lát meg Zackkel.
Furán nézett ránk,de nagyon lehetséges hogy nem most kezdett el nézni minket,hanem már régóta bámul...
-Liv,mindjárt jövök,csak oda kell mennem a fiúkhoz,maradj itt,jó?-mondta Zack.
-O...oké!-vetettem rá gyorsan a tekintetemet.
Ott álltam egyedül a tömegben és azon paráztam,mikor fog ide jönni Adam.Láttam hogy mindenki tök jól érzi magát,de én sajnos nem így voltam vele,mivel jelenleg két tűz között érzem magam.Hirtelen egy mély hangot hallottam megszólalni a fülem mellől.
-Tényleg vele jöttél el-állapította meg majd megfogta a csuklóm és maga felé fordított.Így már vészesen közel álltunk egymáshoz...
-I..Igen...barátok vagyunk-csuklott el a hangom.
-Kézen fogva jöttetek be!! a barátok nem csinálják ezt!!-emelte meg a hangját az előttem fél centire se álló fiú.
-...-Nem bírtam megszólalni. Megakartam magyarázni hogy tényleg nincs semmi köztünk Zackkel,de nem bírtam megszólalni.Csak fürkésztem kék íriszemeit,ahogy ő is az enyéimet.
-Nem szimpatikus nekem ez a csávó,nem hiába vagyok ideges Liv!
Erőt vettem magamon és végre megszólaltam:
-Jólvan már azért jöttem hogy jól érezzem magam szóval hagyj békén és engedd el a csuklóm!!-emeltem meg a hangom én is.-Nem vagy te nekem senkim hogy meg mondd mit tegyek és mit ne!
Nézett rám egy darabig idegesen Adam,utána el sétált és rám hagyta a dolgot.Ezután vissza ért Zack végre.
-Na itt vagyok bocsi,hogy ennyi ideig tartott csak meg kellett beszélnem velük valamit.-fürkészte kedves mosollyal íriszeimet.
-Oké,nem baj.-vágtam rá.
-Nem megyünk oda az asztalhoz?-fürkészte szemeimet.-Lesz ivós játék-vigyorgott.
-Én nem az a fajta vagyok,aki sokat iszik,szóval lehet nem megyek...te menj nyugodtan!-vetettem az arcomra egy halvány mosolyt.
-Naaa,de gyere már,eskü jó lesz!-bíztatott
-De...
-Csak a kedvemért!Légysziii!
-Jóó,oké...-egyeztem bele,bár nem tartottam ezt olyan biztonságosnak.