Viharos érzelmek

10.Fejezet

Kezdhetjük?-kérdeztem meg miközben leültünk a kanapéra.

-Aha-válaszolt flegmán. Nem tudom mi a franc baja van, de már idegesít hogy folyton bunkó.

Már vagy fél órája magyaráztam az új anyagot amit nemrég vettünk, amikor csipogott a telefonom hogy üzenetem érkezett.

-Bocsi-néztem rá bocsánatkérően majd a telefonomért nyúltam hogy megnézzem ki írt. Em volt az.

Em: Ha végeztél gyere át!!!
Liv: Oké

-Ennyire hiányzól a pasidnak?-hallottam meg Adam gúnyos hangját mellőlem, mire összevontan szemöldökömet. Milyen pasi?

-Kiről beszélsz?-néztem rá zavarodottan

-Arról a seggfej Zackről-forgatta unottan a szemeit.

-Először is Zack nem a pasim, másodszor pedig nem seggfej.-köröztem egyet szemeimmel én is.

-Csak vigyázz vele-nézett mélyen a szemembe

-Miért is?-emeltem fel bal szemöldökömet kérdőn

-Valami rossz érzésem van vele kapcsolatban-túrt bele barna hajába egy nagy sóhajtás után.

-Zack egy kedves fiú. Nincs benne rossz szándék-magyaráztam majd belenéztem kék szemeibe.

-Ha te mondod-forgatta szemeit

-Én mondom-húztam halvány mosolyra a számat.

-Csak nem akarom hogy bajod essen-tűrte gyengéden a fülem mögé az egyik tincsemet.
Szemei újra megtalálták enyéimet.Ahogy tekinteteink összekapcsolódtak mintha egy egész pillangó csapat robbant volna fel bennem. Gyönyörű íriszeiben elvesztem. Megint láttam benne azt a fura csillogást amit nem tudtam megfejteni hogy mi lehet.
Hüvelykujjával elkezdte simogatni orcámat,nekem pedig megint görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudtam megszólalni se. Tekintete szemem és a szám közt cikázott. Ujjával végigsimított alsó ajkamon amit szemeivel végigkövetett. Levegő után kaptam. A szívem a torkomba dobogott és nem tudom hogy miért reagálok így az érintésére.
Hangos csörömpölés hallottunk lentről,ami következtében szétrebbentünk. Mi volt ez? És miért reagáltam így Adam érintésére? Miért rándult görcsbe a gyomrom amikor hozzám ért?
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben amikor is Adam egy torokköszürülés után megszólalt.

-Kezdhetjük?-kérdezte flegmán, és ahogy szemeibe néztem az a csillogás is elmúlt, újra érzelemmentesen nézett rám. Úgy csinált mintha az a valami pár perccel  ezelőtt  meg se történt volna.
Nem tudtam meg se szólalni csak egy bólintásra tellett tőlem.

Egész idő alatt nem tudtam rendesen gondolkozni. Hiába próbáltam odafigyelni és rendesen magyarázni az anyagot, folyton lepergett újra az a jelenet ahogy Adam végigsimít ajkamon és mindezt szemeivel követi. A másik pillanatban pedig tök bunkón viselkedett. Teljesen összezavarodtam. Mi lett volna hogyha az anyukája nem ejt le valamit a konyhába? Egész végig ehhez hasonló gondolatok lepték el az agyamat. Megváltásként ért amikor végeztünk.

-Akkor holnap találkozunk-álltam fel majd zavartan ránéztem Adamre. Meg mindig nem tudtam normálisan gondolkodni.

-Oké-bólintott a szemembe nézve. Felvéve a táskámat gyorsan lesiettem a lépcsőn majd gyorsan elköszönve anyukájától kiléptem a friss levegőre. Nagyot szippantottam az oxigénből ami segített kitisztítani kicsit a fejemet.

10 perc múlva már legjobb barátnőm szobájába voltam.

-Na és mizu?-tértem a lényegre amiért át hívott.

-Képzeld Nathan ma rámírt-kezdett el vigyorogni.

-Ideje volt már, reggel majd felfalt a szemeivel-magyaráztam neki mire jó erősen vállba vágott.