Jéghideg |✔️

• 7 fejezet

George
(Péntek)

Miután csúnyán elvertek a lányok, úgy döntöttünk, hogy közösen elmegyünk egyet fürdeni még. Igazából örültem, hogy így elvegyült a két csapat. Nagyon jó hangulatot teremtettünk.

—Leteszem gyorsan a ruhám.—mondta Anna, s elszaladt mellőlem. A part szélénél vártam, vagy hát inkább vártuk őt, mikor megláttam, hogy egy csávóval beszélget. Majd jobban elkezdtem figyelni, s inkább veszekedésnek tűnt.

—Lányok! Anna ismeri azt a srácot?—mutattam az irányukba.

—Baszki!

—Na, ne. Ezt nem hiszem el.—mondták a lányok.

—Nem kívánatos személy?—kérdezte Lando.

—Ez egy nyomorék.—mondta Sára, s ennyi is kellett nekem, egyből megindultam feléjük, s néhányan követtek. Épphogy mielőtt oda értem volna, megmarkolta Anna fenekét, gondoltam egyből beverek neki egy akkorát, de megelőztek. Anna nem megpofozta, hanem egy óriásit behúzott neki. Nem is hittem a szememnek.

—Uhhhh.—mondta egyszerre mindenki a társaságunkból. S csak bámultuk az igen erős lányt.

—Mostmár egyenlítettem. Mehetünk.—fordult felénk a magyar csaj, s el is indult, mintha mi se történt volna. Mi még csodálkozva néztük őt. —Mi van? Nem jöttök?—fordult hátra, majd utána eredtünk. Később a vízben a barátnőivel magyarul beszéltek valamit, és jól el is nevetgéltek.

—Kemény a csaj.—mondta halkan Charles.

—Amúgy, ez csak szerintem volt kibaszott vonzó?—kérdezte Max.

—Nem haver. Nem csak szerinted.—veregette meg a vállát Norris.

—Szerintetek velünk mit csinálna, ha tudná az igazat?—kérdeztem. Csak ezen tudtam gondolkodni. Tényleg szemetek vagyunk, de az a baj, hogy lehet még a végén mi fogunk koppanni.

—Mi van haver, csak nem beijedtél?—nevettek rajtam.

—Te bele estél!—vágta rá Norris. Reakcióként lenyomtam a víz alá.

—Még egy kicsit hangosabban mond már ezeket a hülyeségeket, ha kérhetem.—próbáltam tagadni. De magam sem tudtam, hogy mi zajlik most épp bennem.

—És mi van Carmelával?—kérdezte Charles.

—Mármint Carmennel.—javítottam ki.

—Jajj, majdnem ugyanaz.

—Nem tudom. Nem beszéltünk a...

—Dugás óta?—vágott közbe Lando, s mind elnevették magukat.

—A hisztije óta.—ismételten javítottam ki.

—Lehet nem voltál jó. Aztán csak indokot keresett.—gúnyolódtak rajtam.

—Tudjátok mit? Most jó leszek. Csak figyeljetek.—s elindultam Anna felé.

—Bocsi lányok, zavarhatok?—léptem oda az 5 lányhoz.

—Te bármikor.—nevetett Hanna, majd egy utolsó pillantást vetettek a barátnőjükre, s kettesben hagytak minket.

—Szia!—köszöntem kínosan, mintha még nem találkoztunk volna. Hát ez szánalmas alakítás George Russel. Kapd már össze magad!

—Szia!—köszönt értetlenkedve, ám kedvesen a lány.

—Hogy van a kezed?

—Oh, kutya baja.—emelte ki a vízből, s csupa piros és lila foltos volt a keze.—Vagy hát... mindenképp jobban van annál, mint ahogy kinéz.

—Gondolom.—mondtam szarkasztikusan, s elnevettük magunkat. —Figyelj, tudom túl kemény csaj vagy hozzá, de szerintem ezt még most lekéne jegelni.—egy kicsit nézegette még, majd beleegyezett.

—Ohh, és a hős lovagom lejegelné nekem?—kérdezte. Tudtam, hogy egy igazi játékos. Ez mostmár tagadhatatlan.

—Bármit a szép lány kegyeiért.—s a kezem nyújtottam feléje, majd ő rá is tette a tenyeremre a kezét. A fiúk felé fordultam, s reménykedve, hogy a lányok nem látják, egy igazán örvendő fejet vágtam. Ugyanis ezt behúztam. A lépcsőn a kezét fogva felsegítettem, de a kis balfék megcsúszott, s vissza esett a vízbe, ráadásul engem is magával rántott. Sikeresen pont ráestem, s egyből felkaptam a fejem, mikor rájöttem, hogy a szánk összeért. Fölé magasodtam, de ő csak nevetett. Elképesztően szép mosolya van, s gyönyörű volt, ahogy ebben a pózban őszintén nevetett. Egy ideig elcsodáltam, majd gyorsan felálltam, s a kezem nyújtottam, hogy felsegítsem.

—Bocsánat, megütöttelek? Úgy sajnálom.—húztam fel a lányt.

—Én nem.—mondta egy ravasz mosolyt ejtve, miközben fellendítettem.

Miközben jeget raktunk a kezére, jókat beszélgettünk, s nevetgéltünk. Talán most először nem voltam feszült a társaságában. Nagyon élveztem a kettesben töltött időt, ami igen rövid volt, ugyanis a fiúk nem bírva magukkal, kirángatták a lányokat is a vízből, s mind csatlakoztak hozzánk. Ezzel teljesen elrontva a pillanatunkat. Bár a lányon úgy tűnt nem zavarja annyira, ugyanúgy élvezte a többiek társaságát is, mint csak az enyémet. Egyszerűen nem igazodok ki a lányon. Olyan mintha adna egy jelet, majd mégsem. Fogalmam sincs mi lesz ebből, vagy, hogy egyáltalán lesz e valami.