Jéghideg |✔️

• 23 fejezet

Anna
(Péntek)

—A szimpi srácok nem jönnek velünk este?—célzott Ádám a pilótákra.

—Nem Ádám, de neked sem muszáj.—kissé zavar, hogy velünk jönnek bulizni. Ádám, mindig mindenkitől megakar védeni, és így néha alig tudom élvezni a bulit. De a buli előtt, még jelenésünk van az unokatesommal a szüleink előtt. Nagy meglepetésünkre elhívtak minket egy közös, kis családi ebédre.

—Uu. Te így jössz?—jött be a szobámba a fiú.

—Miért? Szerintem dögös.—mondta az ágyon heverésző Balázs.

—És a többi része a ruhának hol marad?— egy lenge nadrágruha van rajtam, aminek a háta teljesen kivágott, az elején meg egy hatalmas V-alakú dekoltázs díszeleg. De a fehér alapon az édes színes virágok egyensúlyozzák a vadságot.

—Fogd be, és menjünk.—ragadtam meg a kezénél fogva, s húzni kezdtem.

Szerintem anyáéknak sikerült megtalálniuk a tengerpart legfancybb éttermét.

—Sziasztok!—üdvözöltük a 4 szülőt.

—Hozhatom az étlapot?—jött oda egy jóvágású pincér.

—Még várjuk a vendégeinket.—mondta mosolyogva anya.

—Kiket várunk még?—értetlenkedtem. Majd észrevettem, hogy valóban több szék van.

—Meg is jöttek!— állt fel anya egy meleg mosollyal. Hátrafordultam, hogy megtudjam kik a titokzatos vendégeink. Amint tudatosult bennem, visszafordultam, és a fejemet fogtam. Ugye csak szívattok? - merült fel a kérdés bennem.

—Kislányom!—szólt anya. —Adammel és a fiával már találkoztál. És ő itt pedig a kedves felesége Cisca, és az elbűvölő lányaik, Flo, és a fiatalabbik Cisca.— tudtam volna tovább élni, ha nem találkozom a Norris családdal.

—Nagyon örülök. Anna vagyok.—ejtettem egy bájos mosolyt, de belül majd felrobbantam.

—Nagyon helyes lány.—döfte oldalba Landot az édesanyja. Hidd el, már igen jól ismer a fiad.

Persze, Ádám volt olyan udvarias, és átült, hogy Lando helyet kapjon mellettem. Beszorultam Lando és Flo közé. Egyébként Flo nagyon értelmes és kedves lány, abszolút nem hasonlít a bátyjára. A lánnyal nagyon jól elcsevegtünk, így gyorsan el is telt az ebéd. Az ebéd ami már inkább uzsonnára húzódott el.

—Nekünk lassan menni kéne.—néztem Ádámra.

—Én is itt vagyok a fiúkkal.—mondta Lando.

—Igen, összefutottunk velük valamelyik nap.—mondta Ádám.—De sajnos, nem volt alkalmunk megismerkedni.— ki ne találd, ki ne merd találni.

—Kár, pedig nagyon bírnának téged.

—Ma este bulizni megyünk , a Cups-ba. Ha van kedvetek csatlakozhatnátok.—most jött el Ádám halálának az ideje.

—Komolyan? Ez szuper, biztos fogunk.—hát ez tényleg szuper Lando Norris. Egyébként vele pont nem volt semmi bajom, hisz megbeszéltük, hogy barátok maradunk, és az ebédnél is jól elvoltunk. De a kis haverjával annál inkább akad problémám. Nem akarok Georgéval és a tökéletes kerti törpe barátnőjével bulizni.

—Akkor menjünk is készülődni.—állt fel Ádám. Legszívesebben a széken lecsúszva eltűntem volna szégyenembe. Hárman távoztunk az étteremből, s kint megálltunk.

—Minden oké köztünk?—kérdezte a pilóta.

—Persze.—próbáltam sugallni, hogy vele semmi bajom.

—Estére legyen jobb kedved, barátom.—tette hozzá a végére édesen azt a szót. És végre el is tudtam magam nevetni. Így nem úgy néztem ki, mint egy bánatos asszony.

Ádámmal visszamentünk a szállásra, s feltűnt, hogy a többiek már jócskán belehúztak az ivászatba.

—Csaj! Olyat mondok.—ért elém Hanna, aki alig állt a lábán.—Maxék is ugyanabba a buliba lesznek. —Max és Hanna közt alakult valami komolyabb, aminek örültem.

—Tudom.—nem lepett meg. Csak az, hogy ilyen gyorsan terjednek a hírek.

—Ez tudod mit jelent?—nézett rám mosolyogva.—Hogy extrém jól kell kinézned. Szexi dög leszel, hogy az a köcsög lássa mit vesztett.—nagyon jót szórakoztam a részeg barátnőmön. De meg is fogadtam a tanácsát.