Jéghideg |✔️

• 30 fejezet

George
(Szombat)

Az este mindkét csapat bulizni ment, de nem együtt. A lányok hamarabb is indultak, és ennek mindössze annyi oka volt, hogy eltereljék a figyelmet rólunk. A lányok tudtak a kapcsolatunkról, és támogatták is. Annával megbeszéltük, hogy kis idő múlva hazajövünk. Talán egy jó három órát voltam a fiúkkal, mikor kaptam az üzenetet a lánytól, hogy indul a szállásra.

- Nem igazán jön be most ez nekem. - találtam ki gyorsan valamit a fiúknak.

- Benyomod a nagypapi üzemmódot? - nevetett Max.

- Be. De ti érezzétek jól magatokat! - indultam el.

- Jó pihenést George! - ejtett egy sunyi mosolyt Albon. Ő volt az egyetlen, akit beavattam mindenbe.

Siettem haza, mert már nagyon hiányzott a lány, és a dolgok is amit szoktunk csinálni. Benyitottam az ajtón, ahol a konyha nem megszokott látványa fogadott. Anna a pulton ült egy nem sokat takaró ruhában.

- Még mindig éhes vagy? - harapta be a száját, s lágyan szétnyitotta a lábát.

- Mi az hogy. - sétáltam hozzá hevesen, s belemarkoltam a csípőjébe egyik kezemmel, a másikkal pedig a nyakánál fogva csókba húztam. Levette rólam a pólót, s a nadrágom gombját is könnyedén kigombolta. Majd a nyakát kezdtem el csókolgatni, miközben a hátához hajoltam , s kigomboltam a ruháját. Letéptem róla az anyagot, s végigmértem a még mindig hibátlan testét, s mélyen a szemébe néztem.

- Nagyon kívánlak. - lihegtem.

- Akkor fogd be! - ugrott le a pultról, s nekem nyomva a testét megcsókolt, s finoman hátra fele nyomott. Majd elszakadt tőlem, s hátra lökött a kanapéra. Az ölembe ült, s innentől kezdve végem volt. Hihetetlen, amit ez a lány csinálni tud, s kitud hozni belőlem.

Éjfél elmúlt, amikor felkeltünk, s úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli bárba. Tényleg nem volt tőlünk messze ez a kis hangulatos hely, hisz rövid időn belül oda is értünk.

Leültünk egymással szembe az asztalhoz a lánnyal, s belekortyoltunk az italunkba. Majdnem kiköptem a korty boromat, amikor megláttam, hogy bejöttek az épületbe a haverjaim, s Anna barátnői is. Persze egyből oda is jöttek hozzánk. Rossz érzés fogott el.

- Haver... még sem vagy olyan fáradt mi? - szúrtak oda nekem.

- Ti meg mit csináltok itt? - kérdeztem, miközben helyet foglaltak.

- Anna hívott. Legalább ő... - egyből mérgesen a lányra néztem. Miért tette ezt? Mikor pontosan tudta, hogy egész héten a pont ilyen helyzeteket igyekeztem elkerülni.

- Nem akarsz elmondani valamit? - nézett mosolyogva a lány. Komolyan azért szervezte ide őket, hogy elmondjam nekik amit megmondtam Annának, hogy nem akarok? Dühös voltam és csalódott. Nem értem, miért ilyen fontos neki, hogy tudjanak rólunk most azonnal.

- Igen haver. Nem akarsz elmondani valamit? - célzott a fogadásra Lando. Eszem ágába sincs, pont most, pont itt, pont előttük elmondani.

- Akkor, majd én. Összejöttünk. - mosolygott Anna, de csak a barátnői örültek.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit túl toltad már? - nevetett Charles. Jajj ne...

- Mit tolt túl? - érdeklődött még jókedvűen Anna. Én a szemébe se néztem, csak lefele sütöttem a tekintetem.

- Miért nem mondod el neki? - incselkedett Norris.

- Fogd be Norris! - förmedtem rá.

- Elmondani? De mégis mit? - érdeklődött a lány.

- Akkor majd elmondom én.

- Ne! - kiáltott rá Max is velem együtt.

- Sajnálom Anna, hogy én húztalak meg elsőnek.

- Én meg sajnálom, de nem te voltál hamarabb... - nézett rám a magyar lány.

- Micsoda? George! Te hamarabb dugtad meg?

- Ne beszélj így vele! - kiáltottam rá.

- De akkor meg, te nyerted a fogadást. - Annára néztem, s láttam, hogy lefolyik a vigyor az arcáról, s nem ért semmit. - Élvezd haver! - mondta ki elégedetten a pilóta. Legszívesebben összeverném.

- Milyen fogadás? - kérdezte értetlenül, és feszülten Anna. Rá se néztem. Helyettem válaszolt Lando.

- Mikor találkoztunk, fogadást kötöttünk rád. Aki a leghamarabb ágyba visz, az nyer. - Anna teljesen összetört. Könnycseppek gyülekeztek a szemében.

- Tehát én csak egy fogadás voltam? - nézett rám. - Utoljára kérdezem George! Egy kibaszott fogadás voltam? - emelte fel dühös hangját, s könnycseppei hullani kezdtek. Egy hang sem jött ki a torkomon. Anna dühösen az asztalra vágott, s kiviharzott a bárból. Utána szaladtam, s kiabáltam neki, mire megállt.

- Azt ígérted, hogy nem törsz össze.

- Te meg azt, hogy nem mondjuk el a fiúknak. Most ezt miért kellett? - igazából, ez mind miatta baszódott el.

- Úgy tűnik mindketten hazudtunk. - szipogott. - A te szádból akarom hallani. Egy fogadás vagyok?

- Annak indult, de ... - magyaráztam volna meg, de közbe vágott dühösen.

- Az isten szerelmére! Igen vagy nem?! - csattant fel.

- Igen. - válaszomra megrázta a fejét.

- Jéghideg vagy George Russell! - és elsétált.

•~~~~~•Vége•~~~~~•

Nem köntörfalazok tovább! Hamarosan érkezik a folytatás, a második kötetként. Melyet Tűzforró címen fogtok megtalálni.